Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-246
232 2i6. országos ülés 1903 április 16-án, csütörtökön. Beőthy Ákos: Hol van a törvény? G-otterhalte miatt hűtlenség! Lengyel Zoltán: Fej- és jószágvesztés mindenkinek, a ki nem énekli. Gál Sándor: Egy további mozzanata ennek a kérdésnek, a mely elég alkalmas arra, hogy az éhben az intézkedésben rejlő tendencziát az ember felismerhesse és azt elbírálás tárgyává tehesse, az, a mi a nyilvánosság előtt eddig ugyan még nem jelent meg, de magán-informáczióm szerint megtörtént, hogy az iskola parancsnoka márczius 15-ikét megelőzőleg két héttel a zenekar vezetőjének meghagyta, hogy az ifjakat tanitsa be a Grotterhaltera és márczius 15-dikét megelőzőleg egy héttel a zenekar-vezető jelentette neki, hogy ennyi idő alatt ő az ifjakat erre betanítani nem birja, nem tudja, akkorra nem lehetnek készen. Ezen eljáráshoz nem kívánok semmi kommentárt fűzni, sőt magához az egész eseményhez sem, a mint előre jeleztem, mindaddig, a meddig ennek a tiszta képét nem bírjuk, de meg kell jegyeznem előre is, hogy a nyilvánosság olyan színben tünteti fel azt a hadapródiskolát, illetve annak az intéző tényezőit, a kik olyan álláspontot foglalnak el, olyan módon gondolkoznak, a milyen módon széles Magyarország területén semmi néven nevezendő faktor, semmi néven nevezendő tényező nem gondolkozhatik és nem cselekedhetik. Nevezetesen pedig egy izben a tanulókhoz a tanár azt a figyelmeztetést intézte, hogy ti katonák vagytok, ti a királynak szolgái vagytok, titeket a király fizet! (Felkiáltások a szélsobaloldálon: Bárcsak ö fizetné!) A kardbojtot a király adja, az ő feltétlen parancsait vagytok kötelesek teljesíteni, és még hogyha hazátok ellen mentek is, akkor is mennetek kell! (Mozgás a néppárton és a szélsobaloldálon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt valami újságból vette! (Zaj.) Gál Sándor: Egy másik mozzanata a kérdésnek az, hogy az egyik tanár kijelentette volna nyíltan, hogy ő magyarul nem tud, nem is akar megtanulni, mert neki arra semmi szüksége nincsen. (Felkiáltások a néppárton és a szélsöbaloMalon: No lám! De a magyar kenyeret megeszi!) Pozsgay Miklós: Fuladjon meg tőle! (Derültség a szélsobaloldálon.) Gál Sándor: A közszellem jellemzésének egy harmadik mozzanata, a mely szintén a nyilvánosság előtt áll, az, hogy miután a tanulóknak meg volt rendelve, hogy minden napnak a történelmi jelentőségét reggel a táblára irják fel, márczius 15-ikén a táblát üresen hagyták, és csupán csak egy czeruzával bekerített nemzetiszínű koszorút rajzoltak oda. Mikor a tanár ezt meglátta, letöröltette azt és azt mondta, hogy »Fiúk, a nemzeti érzelmeiteket ti titkoljátok el!« (Mozgás a szélsobaloldálon.) Ezek azok a tények, a melyek a nemzet közvéleménye előtt még eddig ugy állanak, hogy megtörténtek. Én azonban, bármennyire meg legyen sértve az én nemzeti önérzetem, bármenynyire is fájjon az, hogy egy nemzeti organizmusban ilyen elemek lehetnek, a kik ilyesmit elkövethetnek, én mindezeket visszafojtom mindaddig, a míg a honvédelmi miniszter úrtól nem tudom meg azt, hogy miben áll ennek a pécsi katonai botránynak az ügye. Minő tényállást állapított meg ottan a vizsgálat ? Milyen magatartást tanúsított egyik-másik egyén a tanári karból, milyen magatartást tanusit ebben az egész kérdésben az iskola parancsnoka, Sorsich őrnagy ur, és hajlandó- e a honvédelmi miniszter ur az ez irányban megejtett vagy megejtendő vizsgálatra vonatkozó iratokat ide, a képviselőház asztalára letenni? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Még csak az kellene! Gál Sándor: A mennyiben ezen vizsgálat adatai megnyugtatók lehetnek, a mennyiben oly tényállást fognak felderíteni, a mely a nemzet közérzületével ellentétbe nem helyezkedik, anynyiban a magam részéről az ügyet befejezettnek tekintem, a szigorú megtorlási eljárás keresztülvitele után. A mennyiben pedig azon adatok birtokába a honvédelmi miniszter ur minket nem juttat, a mennyiben a honvédelmi miniszter ur nem tudja meggyőzni a házat, nem tudja meggyőzni a nemzetet, hogy ő minden olyant elkövetett, minden olyan intézkedést megtett, a mely a bűnök megtorlását maga után vonja, és minden olyan intézkedést megtett, a mely minden hasonló botrány elkövethetését a jövőre nézve kizárja, annyiban majd a maga helyén és idején ezzel a kérdéssel bővebben és tüzetesebben kívánok foglalkozni. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldálon.) Okolicsányi László: T. ház! Az előttem szóló t. képviselőtársam a pécsi hadapródiskolában történt, valóban felháborító, botrányos eseményeket ugy adta elő, a mint azokat eddig a hírlapi közleményekből ismerjük. Én a magam részéről első sorban konstatálni kívánom, hogy ezek a tények, ezek a hírlapi közlések mindeddig megczáfolva nincsenek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Hentaller Lajos: Nem is lehetnek! Okolicsányi László: Egyelőre tehát azt a tényállást kell elfogadnunk, a melyet a hírlapok közöltek és a melyet Gál Sándor t. képviselőtársam itt előadott. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ebből a tényállásból pedig nemcsak nagyon szoIvorú, de igazán a nemzet önérzetét, a nemzet igazságérzetét, és a nemzet öntudatát felháborító, fájdalmas következtetéseket vonhatunk le. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Tökéletesen ki akarom küszöbölni, t. képviselőház, ebből a tényállásból mindazokat az egyes lapokban emiitett kisebb epizódokat, a
