Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

222 245. országos ülés 1903 április í-én, szombaton. tézkedése. s az ennek alapján kifejlődött gyakorlat az 1874 : XXXM. t.-cz. 38. §-val határozott ellentétben- áll, s az ügyvédi működés szabadságát törvényellenesen korlátozza és megsérti : szándékoznak-e a miniszter urak az ipartestületi békéltető-bizottságok alapszabályainak ezen törvényellenes rendelkezését megváltoztatni, s ezáltal a törvény tekintélyét, a törvény uralmát és az ügyvédi működés szabadságát helyreállítani ? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelmi és belügyi miniszter uraknak. Következnek Pap Zoltán képviselő ur interpellácziói a honvédelmi és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz. Pap Zoltán: T. képviselőház! Három országgyűlési kérdést jegyeztem be az interpellácziós-könyvbe. Mind a háromnak a tárgya ugyanaz. Kettőt a honvédelmi miniszter úrhoz, egyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézek. Mint emlitém, s mint a továbbiakban ki fogom fejteni, mindháromnak a tárgya ugyanaz: a magyar nemzet önérzetének arczulcsapása, s ez ékesen szóló bizonysága annak, hogy velünk tartomány módjára bánik el egy felsőbb hatalom. Ha a múlt idők alkalmasak lettek volna arra, hogy nemzeti politikáért lelkesülő hazafiakat neveljenek, ha ez a képviselőház csakugyan a nemzet akaratát képviselné: akkor elég volna interpelláczióm tárgyát felemliteni, elég volna a 67-es kormányzatnak egyes bűneire rámutatni, és megértenék önök mindnyájan azt az érzést, a moly ma vérem minden atomját öklömbe kergeti. Meddig élnek még vissza a magyar nemzet türelmével ebben az országban? Nincs reménységem arra, hogy az országgyűlési kérdésekre adandó miniszteri válaszokat minden körülmények között és okvetlenül tudomásul vevő többség most meg fogja érteni ezeket a panaszhangokat ; azonban legyen ez jele annak lent és fent egyaránt, hogy vannak hazafiak, van párt, a mely nem türi^ azt, hogy itt idegen eszmék portáltassanak. (Élénk helyeslés a szélsöbáloldálon.) Egyik interpelláczióm a honvédelmi miniszter úrhoz szól és pedig a következő okból: A budapesti társadalomban a (lotterhalténak a Magyar Színházban való előadása alkalmával széltében beszélték, hogy egy magasabb rendelet érkezett a budapesti helyőrség tagjaihoz, a honvéd tisztikarhoz is, a mely bizalmas rendelet eltiltja őket ezen színdarab megtekintésétől. Továbbá magam is meggyőződtem arról, — a czélját nem tudom, azért interpellálok — hogy ezen előadások egyikén, a mikor én arra jártam, katonatisztek sétáltak a színház előtt, és kérdésemre igen beavatott helyről azt a választ kaptam, hogy a térparancsnokság tisztikara kiküldetett oda annak ellenőrzésére, hogy csakugyan mennek-e polgári ruhába öltözött tisztek az előadásra. Második interpelláczióm ugyancsak a honvédelmi miniszter urnak BZÓI. Ennek tárgya a következő: A napi lapokat is bejárta egy átférnek hire, a mely egy budapesti szerkesztő és egy pécsi honvédőrnagy között felmerült. A budapesti szerkesztő egyik budapesti napilapban felemiitette azt, hogy a pécsi hadapródiskola parancsnoka elrendelte, hogy márczius 15-én a hóhér-himnuszt, a »Gotterhalte«-t énekeljék, és hozzátette, hogy — én csak idézem annak a lapnak megjegyzését — »akkor ki az a komisz tiszt Magyarországon, a ki ilyen rendeletet kiad ?« A pécsi hadapródiskola parancsnoka erre provokáltatta a szerkesztőt, és ez alkalommal körülbelül a következőket adta elő: »Mi nem tehetünk róla, hogy van egy ilyen magasabb rendeletünk, hogy egyik vasárnap a »Gotterhalte«-t, a másik vasárnap pedig egy magyar dalt kell énekeltetnünk. Én nem vagyok ennek a rendeletnek szerzője, hanem csak végrehajtóján Ezek után természetes volt, hogy az a megjegyzés, hogy ki az a komisz vagy aljas tiszt, ő reá nem vonatkozhatott, és igy az ügy békés utón nyert elintézést. De a kérdés nem maradhat annyiban, t. ház, mert ebből látszik, — nincs okom kételkedni a tisztikar ezen kijelentésében — hogy magasabb helyről rendeletet intéztek a honvéd hadapródiskolához, a melylyel a »Grotterhalte«-t, egy idegen nemzet császárhimnuszát ráerőszakolják a magyar ifjakra, a honvéd hadapródiskola növendékeire. Ez a dolog igenis érdekli a képviselőházat, és ez iránt akarok én kérdést intézni a t. honvédelmi miniszter úrhoz, annyMal is inkább, mert a most szóvá teendő esetet országgyűlési kérdésembe expressis verbis fel nem vettem, a mennyiben csak interpelláczióm megszövegezése után értesültem a mai napon arról, hogy Pécsett egy Xagy József nevű növendéket azóta tényleg ki iscsaptak az iskolából azért,mert a »Grotterhalte«-t nem énekelte. (Gromon Dezső államtitkár tagadólag int.) Ha nem igaz, államtitkár ur, anuál jobb. de az mindenesetre igaz fog maradni, — és ha ezt is meg méltóztatik czáfolni, én fogok legjobban örvendeni, — hogy ott a »Grotterhalte«-t énekelték. Harmadik kérdésem a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak szól, és olyan dologra vonatkozik, a miről talán ő nem bir tudomással, a miért kérdésemet interpelláczióm indokolásában kérés alakjában formulázom. Kérdem, van-e tudomása arról, hogy vannak Magyarországon olyan iskolák, a melyekben, talán az ő tudta nélkül, még ma is énekeltetik a növendékekkel a Gotterhaltét, a mely — meggyőződtem róla, és, azt hiszem, nem lesz rá szükség — de ha parancsolja a miniszter ur, szolgálok vele — népiskolai füzetekben le is van kótázva, tehát tananyagul szolgál? Minden további indokolás nélkül íű fogom