Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

2'/5. országos ülés 1903 sanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Egyhangúlag elfogadjuk !) Akkor határozatilag kimondom, hogy a ház ezt elfogadta. Következik az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös hadsereg' és a honvédség ujonezlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Rátkay László jegyző: Eákosi Viktor! Rákosi Viktor : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A katonai javaslatok tárgyalása al­kalmából elérkeztünk egy nagyobb szünidőhöz, és nekem a mai napon eszembe jut a január 26-iki nap, a mikor a vitát megkezdtük, és eszembe jut, hogy mily vastag hóréteg fedte a budai hegyeket, micsoda hatalmas jégpánczél volt a Dunán és a Dunavölgyén végig micsoda zordon szél süvített felénk, valószínűleg Bécs felől. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) És ha most kitekintek, látom, hogy rügyeznek a fák, sőt már virágzanak is, hajtják leveleiket, a vita pedig még mindig tart és ma még beláthatat­lan, hogy mi lesz a vége. Gabányi Miklós: Soha! Rákosi Viktor: De annyit mondhatok, t. képviselőház, hogy valamint kinn a mezőn a tavasz vetése, ugy a nemzet szMében is újra kisarjadzik a remény, hogy a függetlenségi pártnak ez a harcza diadalmas lesz és el fogjuk érni czélunkat. (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Holnaphoz egy hétre már a keresztény világ húsvét ünnepét üli és harangok zúgása fogja hirdetni a Megváltó feltámadását. Nekem eszembe jut, t. képviselőház, ez alkalommal, hogy ez a nemzet is végigjárta százszor az ő Glol­gotháját, sokszor keresztre feszítették, nagy kö­veket gördítettek reá, mint most ezekkel a ja­vaslatokkal is; hogy szabadelvű római katonákat állítottak az ő sírja fölé, és azért mégis fel fog támadni a nemzet, élni és diadalmaskodni fog. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Nem vagyok irigy termé­szetű ember, de ebben a pillanatban egy külö­nös irigység fog el. A villámnak a mindenható erejét irigylem. Nem azt az erejét, a mely lecsap, rombol és gyújtogat, hanem azt a nagy tehetségét, hogy meg tudja világosítani a leg­magasabb regiókat. Szeretném én is megvilágo­sítani és felvilágosítani a legmagasabb régiókat és meggyőzni őket arról, hogy tulajdonképen az a politika, a melyet mi csinálunk, az az igazi di­nasztikus politika. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Mert mi, a kik a nemzeti állam kiépítésén fá­radozunk, a kik egy nemzeti hadsereget aka­runk, mi ezt a nagy erőt akarjuk a dinasztia szolgálatába bocsátani. (Élénk helyeslés a szélsö­baloldalon.) Ezt a törekvésünket odafenn nem látják és rebelliseknek bélyegeznek minket április h-én, szombaton. 205 azok, a kik a hadsereg egységességét dogma gyanánt hirdetik, elfeledve azt. hogy dogmákat csak az bocsáthat ki, a ki csalhatatlannak hiszi magát. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Különös, csodálatos és érthetetlen pedig az, t. képviselőház, hogy két erőtényező van itt, Ausztriában és Magyarországon, a mely a sors által kérlelhetetlenül egymásra van utalva; az egyik a dinasztia, a másik a nemzet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebben az egész Ausztriában és Magyarországon két fix pont van, a melynek egymással találkoznia kell, a melynek meg kell egymást értenie. Mert itt le­hetséges, t. képviselőház, egy szláv irredentiz­mus, egy német irredentizmus, egy olasz irre­dentizmus, egy román irredentizmus, de ma­gyar irredentizmus nem képzelhető. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) A di­nasztiának nincsen máshol mit keresnie és a magyar nemzetnek nincsen máshol mit keresnie. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az csak nem irrendentizmus. ha mi elzarándokolunk egy holt embernek a sírjához és elénekeljük az ő nótáját. Ettől csak nem kell félteni a trónt ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) Ennél a Wacht am Rhein és a búza­virág sokkal veszedelmesebb dolog. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a dinasztiának érdeke az és mesterségesen kellene tenyésztenie a magyarságot ; mindennap egy viaszgyertyát kellene gyújtania, hogy itt van egy nemzet, a mely sem nem szláv, sem nem germán, hanem magyar. E helyett csinált a dinasztia már min­denféle politikát: szláv politikát, spanyol poli­tikát, olasz jwlitikát, de magyar politikát soha­sem csinált életében századokon át. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bennünk sohasem bíztak, velünk szemben — a ki Thaly Kálmán beszédét végighallgatta, s a ki a történelmet azonfelül is ismeri, láthatja, — mindig bizal­matlansággal viseltettek, sőt ellenünk a kiirtás és elnyomás politikáját folytatták. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Fantáziám messze ragadna, t. képviselőház, ha leírnám azt, hogy mi lett volna Magyar­országból és a dinasztiából, ha megfogadják Savoyai Jenő tanácsát és a törökök kiűzése után Budára jönnek lakni, s a magyar nemzeti politikát teszik politikájuk alapjává. Nem sok fantázia kell hozzá, hogy az ember lássa azt, hogy akkor volna itt egy hatalmas Magyar­ország: a Habsburgok Magyarországa, a melynek határai a Fekete tengerig tartanának, s a mely magában foglalná Boszniát, Dalmácziát, Hercze­govinát, szóval egy hatalmas birodalom vált volna belőle. De ők akkor is valami ködös nagyha­talmi politikát folytattak, ugy,. hogy igazán csak igát cseréltünk: a török iga helyett a német igát vettük magunkra. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Még rosszabb és nehezebb igát! Rákosi Viktor: Gróf Tisza István ur azt

Next

/
Thumbnails
Contents