Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

196 2H. országos ülés 1W3 április 3-án, pénteken. rem koczkáztatni azt az állítást, hogy ez téves. Annyit el kell ismerni, hogy a választások az 1896-iki választásokhoz mérten relatíve mindenesetre tisztábbak voltak : nem jelentkezett és Bem nyilvánult meg sehol az a hallatlan közigazgatási és erkölcsi presszió, a mely azokat a választásokat örökre feledhetetlenekké teszi. Azonban a t. miniszterelnök ur állítása, az én szerény véleményem szerint, mégis csak túlságosan jóhiszemű ; mutatta ezt az a rengeteg peticzió, a melyekkel a Curiát valósággal elözönlötték, és nem a peticziók jogosultságán múlott, hogy azok legnagyobb része el lett utasítva, hanem azon, — hiszen a magyar történelem erre tanit bennünket, — hogy, ha ez a nemzet egyszer egy üdvös törvényt alkot, az ugy van megalkotva mindig, hogy annak a törvénynek Achilles-sarka is van. Belátta ezt maga a t. miniszterelnök ur is, a mikor ígéretet tett, hogy a törvényt mihamar revizió alá fogja venni. Azóta már hosszú idő telt el. A Cmriának felfog Curiának Ítéletei már mint kész anyag feküsznek előttünk, és napnál fényesebben be van bizonyítva, hogy a vesztegetéseket, a hatalmi pressziót épen olyan mértékben lehet űzni, mint a megelőző időkben, csak egy kissé óvatosabbaknak kell lennünk, csak egy kissé ügyesebben kell eljárnunk. De a t. miniszterelnök ur, az alkotmány hatalmas őre, Deák Ferencznek eminens tanítványa, elveinek örököse, az alkotmány egyetlen garancziájánál: a választások tisztaságának megóvásánál sokkal többre becsüli, ha egy olyan javaslatot iparkodik keresztül forszírozni, a melyet a nemzet abszolúte nem akar. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy ékesszólással szokott beszélni a t. miniszterelnök ur a 48-as időknek nagy vívmányairól, a 48-as évek nagyságairól; csak nemrégiben volt alkalmunk ezt itten hallani. Én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur is a 48-as időkben a legnagyobbnak azt látja, a mit az én szerény személyem, azt t. L, hogy akkor a nemzet képviselete egy volt, a nemzet képviseletében a nemzetnek vágya, óhaja és aspirácziói nyilatkoztak meg; az akkori nemzetgyűlés ezeknek volt a kifejezője, törvényeink alkotása is ezt bizonyítja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a nemzetgyűlés, — a mint alkotásai: a hozott és szentesitett fövények, jövendőnknek biztosítékai — mutatják, a nemzet egybeolvadásának szimbóluma volt, képviselte a nemzet önérzetét, a nemzet büszkeségét, a nemzet dicsőségét és a nemzetnek legyőzhetetlen ellentálló képességét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ma, t. képviselőház, ha végignézek a parlamentnek nagy többségén, bocsássanak meg, de alig találom meg ennek az összhangnak a nyomát. (Ugy van! Ugy van! a szásobaloldalon.) Egy csekély neszt leszámítva a kisemberek tömegénél, nem látom azt a hatalmas eszmét, a mely önöket mindnyájukat vezérli, nem érzem önök között a szeretetnek melegét, a mely a nemzet javára önöket összeforrasztaná; a régiből, a magyarból, az erősből, a nemesből — én ugy látom — csak kevés maradt meg. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) A liberalizmus is, mint szárnyaszegett gólya hosszú orral, féllábon, ingatagon áll és révedező szemeMel hasztalanul keresi a délibábokat a messze távolban, mert elvesztette varázsát a szabadság, hazugsággá lett a testvériség,^ éa ábránd az önök révén az egyenlőség. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Keresem az összhangot, de nem találom ebben a házban, mert a választásoknál az igazaknak meggyőződését elnyomja a megvásárolt tízezrek lelkének harsonája és túlhangozzák a leitatott tömegnek vad orditásai. Nem látom e parlament többségében a nemzet elemi erejű elhatározását; hisz a többség csak görnyedezni tud, valósággal a hiperlojalitás fertőjében fetreng, és a mig parancs Bécsnek egyetlen óhajtása, addig süket fülekre talál a nemzet millióinak óhajtása és kérése. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzet vezérei a császár-Ivorzsák után futnak és azok édességétől nem érzik,hogy mitől keserű a népnek a kenyere. Hát, t. miniszterelnök ur, sajnálom, hogy nincsen itt, — (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Itt jön már! Éljenzés a jobboldalon.) t. miniszterelnök ur, újból hangsúlyozom, hogy ezért nem ismerem el ennek a többségnek a feltétlen jogát és ezért tartom helyesnek, jogosnak, törvényesnek, alkotmányunk szelleme által követeltnek, parancsoltnak a mi akcziónkat, a mi küzdelmünket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A parlamentben, fájdalom, mi vagyunk a kisebbség, de a nemzetnek, a nép millióinak a rokonszenve a mi működésünket kiséri. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: Nyitramegye non coronat! Ráth Endre: Beszélnek unos-untalan arról, hogy a mi akcziónkat le fogják szerelni azzal, hogy feloszlatják a parlamentet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak rajta!) Hát én erre azt válaszolom, hogy ha a miniszterelnök ur jónak gondolja, hát oszlassa fel a parlamentet, de addig, mig más választási rendszerünk nem lesz, előre is hangoztatom, hogy ezt nem teheti abban a reményben, hogy ezzel a nemzet igazi meggyőződésére appellált, S ha fel is oszlatja a házat, itt ennek a pártnak az oldalán számban és személyekben lehet változás, de arról, azt hiszem, meg lehet győződve a túloldal, hogy a kiket a mi programmunk alapján a meggyőződés ide fog küldeni, azok ezt a harczot, a melyet felvettünk, szakadatlanul folytatni fogják tovább. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért hiszszük, hogy a nemzet meggyőződését tolmácsoljuk, a mikor állítjuk, hogy tőlünk idegen czélokért követelik ezeket az áldozatokat, mert e czél, kezdve a török háborún, végig a legutóbbi