Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

2U. országos ülés 1903 ségéért, önállóságáért és szabadságáért. (Tetszés a szélsobalóldalon.) És a mese még tovább is hasonlít a magyar nemzet történetéhez. Mert a mint a mese hősének egy sokfejű csodával kell viaskodnia, ugy a magyar nemzetnek is van egy sokfejű csodája, a kétfejű sas. De még túl is haladtuk a mesét abban, hogy a mig a mese hőse levágja a sokfejű csodát, addig a magyar nemzet szintén levágja ugyan azt, de a levágott főt újra oda erősiti, hogy megmaradjon, és akkor aztán az a levágott fő, a mikor újból összeforradt a törzszsel, mint a háládatlan eb megmarja azt a kart, a melynek fenmaradását köszönheti. (Élénk tetszés a széls'óbáloldalon.) A helyett, hogy megszabadultunk volna tőle, 1687-ben mint kicsike kis ökörszemet, oda akasztották a magyar nemzetet az osztrák sas hóna alá. hogy ennek a sasnak szárnyverdesésével emelkedjék fel Magyarország a szabadság, a függetlenség fényes, ragyogó régióiba. Nem vették észre őseink, vagy nem akarták észrevenni, hogy ennek a sasnak karmaiban j>allos van, a mely mindig ott volt. a hol Magyarországsza badságát vérbe kellett fojtani, a mely nem riadt vissza a lefejezésektől, nem riadt vissza az orgyilkosságoktól; és nem vették észre vagy nem akarták észrevenni, hogy a másik kezében aranyalma van, hogy a mit nem sikerült karddal elérni, elérje megvesztegetésekkel, pénzzel és birtokok adományozásával. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) így jutottunk el odáig, a mire nem hiszem, hogy volna példa még a világtörténelemben, hogy a magyar nemzetnek ezeresztendős fennállása után viaskodnia kell a magyar képviselőház csarnokában a magyar véreiből alakult kormánynyal és a koronás királylyal szemben a magyar nemzet, a magyar nyelv jogosultsága és szupremácziája miatt. És a mi e küzdelemben a legfájóbb, hogy mikor a súlyos válságban tengődő nemzettől áldozatot kérnek, a mikor ez a nemzet jogainak érvényesülését óhajtja, akkor ebben a küzdelemben szemközt találjuk a mi ellenségeinknek gúnyjára és kaczajára azokat, akiket a történelmi név, a családi tradiczió a mi alkotmányunknak védelmére és oltalmára mintegy predesztinált. (Igaz ! Ugy van I a szélsöbaloldalon.) Én nem is hiszem, t. képviselőház, hogy megértse ezt a világ, megértse a külföld és ne forduljon el undorral attól a nemzettől, a melyben nincsen elég erő, nincsen elég energia az alkotmánya fájában r rágódó szút kipörkölni és a férgeket kiirtani. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi, t. képviselőház, a kiket a magyar föld szült és a kik nem dicsekedhetünk nagy történelmi névvel és múlttal . . . Endrey Gyula: Hanem a jövő a miénk! Ráth Endre: ... mi ezt a csodát, fájdalom, meg tudjuk érteni, mert mi ismerjük a magyar történelem lapjainak minden betűjét. Megértjük és okát találjuk abban, hogy ez a nemzet sohaáprilis 3-án, pénteken. 195 sem volt egységes; ezt a legutóbbi századokról mondom. Ha meg is kapta a nemzetet egy gondolat, ha át is czikázott egy gondolat a nemzet agyán, ha egy érzés töltötte is be a nemzet lelkét és egy érzés dagasztotta a kebleket: akkor a kétfejű sas karmaiban levő pallos és aranyalma mindig megtalálták a helyes utat, a melylyel az egyetértést szét kellett vágni, és a hol a nemzeti jogokkal szemben állókat az aranyalmával össze lehetett hozni. (Élénk helyeslés a széls'óbáloldalon.) Innen magyarázható meg, hogy ez a nemzet, a mely Ausztriánál mindig és minden körülmények közt erősebb és hatalmasabb volt, a rövidebbet húzta mindig. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiában éltek az ország különböző vidékein a nemzet legjobbjai, hiába élt ugyanaz a gondolat a különböző agyakban az ország különböző vidékein, hiába töltötte be ugyanaz az érzés az ország különböző területein levőket, a technikai körülmények mindig megakadályozták ezt a nemzetet abban, hogy szervezetlenségével szembe állhasson Magyarország elnyomóinak mindig szervezett és mindig kész ellenségeMel, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A tanulságok, t. képviselőház, megmaradtak a történelem lapjain; csakhogy ezeket a tanulságokat, fájdalom, csak a nemzet kicsinyei, a nemzetnek szegényei értették meg és vésték emlékükbe és őrzik időtlen időkig a keblükben. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert a következéseket, t. képviselőház, a nemzetnek úgynevezett jobbjai nem ugy vonták le, mint mi, és igy jutottunk odáig — csak röviden, vázlatosan jeleztem ezt az utat, — hogy ma, akkor, a mikor a magyar nyelvért, a magyar alkotmányért, a magyar törvényekért és jogokért küzdünk, az a felfogás uralkodik mi velünk szemben, hogy ezekért nem elegáns harczolni; kicsinyük vagy kicsinyíteni próbálják a mi küzdelmünket, melyet legjobb hitünk szerint a magyar nemzet helyeslése kisér. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur a mi akcziónkat jogtalannak mondja, és hMatkozik egyre-másra az alkotmányos többségnek jogaira és a tiszta választásokra. Sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur nincs itt, mert különben megkérném őt, engedje meg, hogy ez állítását minden tekintetben kétségbe vonjam. Kétségbe vonjam pedig azért, mert állítom és hiszem, az igazság erejével, hogy alkotmányos, igazságos és jogos választásoknak nem tekinthetjük azokat akkor, a mikor 19 millió ember közül a nemzetnek 18 millió tagját elutasítják a választási urnától. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Adják meg az általános és titkos választói jogot, s akkor majd meglátják, hogy mi a nemzetnek a válasza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Egy hang: Attól fáznak!) A t. miniszterelnök ur uton-utfélén szereti hangoztatni, hogy tiszta választások voltak. Ezzel az állításával szemben én meg me25*