Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-244
190 tkk. országos ülés 1903 április 3-án, pénteken. Pichler Győző: Nincs köszönet benne! Csernoch János: Kérem, az jó magyar ember. Tehát kiadott egy munkát, a melyben leírja a hadsereg lelkészkedésének történetét, annak berendezését és működését. Ebből a munkából azt láttam, hogy a mi hadseregünk kellőképen el van látva: nincs ellátva egyetlenegy hadsereg sem Európában igy, kMéve a németet, a hol még nagyobb a lelkészek száma. De nálunk megint az a szokás, hogy a hol a katonai lelkészi kar nem képes maga dolgozni, részben a távolság, részben egyéb elfoglaltság miatt, kisegítik őket a polgári papok. Nálunk is, Esztergomban, a papság szívesen közreműködik; magam is szoktam nekik minden esztendőben három nyelven prédikálni, a mit ők igen szívesen vesznek, és őket a király és a haza iránti szeretetre és hűségre buzdítani. (Éljenzés.) Tehát ebben szintén nem lehet az oka annak, hogy miért oly nagy a mi hadseregünkben az öngyilkosságok száma. Kell tehát más, a mi hadseregünk sajátlagos tulajdonát képező oknak lennie. (Ugy van! Ugy van' a baloldalon.) Es midőn én, t. ház, e felett gondolkodtam, kezembe akadt egy bécsi újság, a melyben egy katonatiszt ezen dolgok felett elmélkedik és az általa állitottaknak valódiságát a statisztika alapján bizonyítja. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Kegyes engedelmükkel én egy czikkből egyet-mást közölni fogok a t. házzal (Halljuk! Halljuk! a, baloldalon. Olvassa): »A statisztikusok előtt nem nagy újdonság, hogy az öngyilkosságok száma a különböző kulturállamokban igen különböző. A legjobb és a legmodernebb kútforrások után készített összeállítás azt bizonyítja, hogy 10.000 mindkét nembeli ember közül öngyilkossággal végzi életét évenkint Angolországban 0"76, Francziaországban 1'87, Olaszországban 0'46, Ausztriában 1'36. Németországban 2"71. Legkevesebb öngyilkosa van Spanyolországnak : évenkint 0'35. Oroszországra vonatkozólag nincsenek pontos adatok, de ott az öngyilkosok száma vajmi kicsiny. A többi európai államok az adott határok között mozognak; az összes államok között a legnagyobb száma Németországnak van. Egészen föltűnő, hogy a román és szláv népek kevésbbé hajlanak az öngyilkosságra, mint a germánok, jóllehet az ő életfeltételeik sokkal rosszabbak. Hogy — eltekintve a nemzeti tulajdonságoktól — a vallásnak is van jelentékeny befolyása az öngyilkosságra, kitűnik a német birodalmi statisztikából, a mely azt a meglepő eredményt adja, hogy az öngyilkosok száma a katholikus vidékeken sokkal ritkább, mint az evangélikusokén, és hogy a zsidóknál öngyilkosság majdnem elő sem fordul. Az eddigiek szerint fel kell tételezni, hogy Ausztriának, a mely nagyobbrészt szláv és katholikus, de magában foglal nagyszámú németet is, az öngyilkosságokban közepes számjegye van, és — a mint a fennebbi tábla mutatja — ez ugy is van. Nézzük most,» — ós ez az érdekes, t. ház, — »az egyes hadseregeket és állapítsuk meg egyszer, hogyan áll a katonaságnál az öngyilkosok száma. Minden tízezer tényleges katonára esik öngyilkosság Angolországban 2'06, Erancziaországban 3'33, Olaszországban 4'07, Németországban 6"33, Ausztriában, — beleértve Magyarországot is, mert ez a német ember még mindig a régi észszel gondolkozik — »12'53.« (Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: A különben legnagyobb számaránynak is a kétszerese! Csernoch János (folytatólag olvassa): »Mindjárt látni, hogy a hadseregben az öngyilkosok száma sokkal nagyobb, mint az egész átlagban, a mi általános és különleges körülményekre vezetendő vissza. Átlag kétszeresen, sőt háromszorosan nagyobb. Nálunk az a meglepő, hogy a mi hadseregünk, a mely különben más nagyhatalmak hadseregeinek oly sok tekintetben mögötte áll, az öngyilkosságok számában utolérhetetlenül messze előre haladt, és bár az általános öngyilkossági számarány Ausztriában nem is kedvezőtlen, mégis ily szoIvorú hire van.« »Az előbbi tételt legjobban mutatja az, ha Németországgal hasonlítjuk össze. Annak öngyilkossági számaránya általános számításban több mint kétötöddel nagyobb, holott a hadseregnél előforduló öngyilkosságok csak fél-annyit tesznek ki, mint nálunk. A német hadsereg nagyon kedvezőtlen viszonyok között kétszeresen olyan jó eredményt ér el, mint mi, sokkal jobb általános alapfeltételekkel. Szándékosan közöltünk alább egy irodalmi kimutatást, nehogy valaki e felett kételkedjék. Itt vannak idézve mindenütt a hMatalos statisztikák, hogy már eleve is meggyengitsük azt a kedvelt kifogást, hogy állítani könnyű. A felhozott, szorosan tudományos iratokból mindenki meggyőződhetik arról, hogy csak tényeket említünk, a melyekkel szemben a legbővebb hMatalos szóáradatok mit sem érnek, mert a számok beszélnek.« »Mielőtt tovább mennénk, vessünk még egy pillantást az öngyilkosságok okára a czMileknél és a katonaságnál. Ebben a német statisztikára szorítkozom, mert ez a legpontosabb. Öngyilkosok lesznek az emberek (Ralijuk! Halljuk!) életuntságból 9°/o a czMileknél, 2°/o a katonaságnál. Betegség miatt amott 7, emitt 1; elmebetegség miatt amott 29, emitt 7; szenvedély és bűnök következtében amott 13, emitt 5; bubánatból amott 16, emitt 6; lelkiismereti furdalás miatt amott 8, emitt 1; a büntetéstől való félelemből a czMileknél egy % sem, a katonaságnál 31%. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Boszuból a czMileknél 2°/o, a katonaságnál 12, rossz bánásmód miatt a czMileknél semmi, a katonáknál 1.05%; ismeretlen okokból az első csoportnál 18, a másiknál 32°/o. Ez a hMatalos statisztikából vett táblázat — szükségtelen hangsúlyozni — önmagában beszél.