Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

178 244. országos ülés 1903 telén volnék rendreutasítani. (Folytonos zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Tetszés a jobboldalon.) Gromon Dezső államtitkár: Ez a száz meg száz egyes tétel ebben a kimutatásban egy öszszegben van összefoglalva és a mellékletekben van felsorolva minden egyes tétel. (Folytonos zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gromon Dezső államtitkár: Ha a t. ház elrendeli, bogy az összes okmányok és mellékletek a ház asztalára letétessenek, mi annak készséggel eleget teszünk. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Nem rendeli el a többség soha!) Elnök: Következik Várady Károly képviselő ur napirend előtti felszólalása. Várady Károly: T. ház! Én jelentkeztem napirend előtti felszólalásra, azonban attól elállók. Felszólalásom tárgya nem az lett volna, a mi most szőnyegen forgott. Elnök : Akkor következik a napirend szerint az 1889: VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Rátkay László jegyző: Veszelovszky Ferencz! Veszelovszky Ferencz: T. ház! A napirenden lévő és az ujonezlétszám megállapítására vonatkozó törvényjavaslathoz bátor leszek a szükség, a czélszerüség és a lehetőség szempontjából hozzászólani. Európai állam a jelen viszonyok közt (Zaj. Elnök csenget?) véderő nélkül alig képzelhető, mert az u. n. semlegesített, garantirozott kisebb államok is olyannal birnak. A véderő kérdése tehát csak a körül foroghat, hogy minden európai államnak, jelesen pedig minden eurój>ai u. n. nagyhatalomnak már ez oknál fogva nagy állandó hadsereggel és illetőleg nagy haditengerészettel is okvetlenül birnia kell? . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Veszelovszky Ferencz:... és mik azok az okok, és azok a körülmények, a melyeknél fogva ez a kérdés az egyes államokra és igy a mi kettős államunkra vonatkozólag is elbírálandó? Mielőtt azonban ezen okok és körülmények közelebbi fejtegetésébe bocsátkoznám, bátor leszek a háborúról egyáltalán szólani. (Halljuk! Halljuk!) A háborúk viselése az emberiség történetének, a világtörténetnek tanúsága szerint egy elkerülhetetlen rossz, a mely rossz az emberek természetében, az emberek gyarlóságában és az élet viszonyaiban fekszik, és a mely rossz csakis az emberi faj végével, elpusztulásával fog végződni. A háború viselésének inditó okai az idők folyamán oly különbözők, a mily különbözők a népek, a fajok, az államok, a vallások, a kultúrák, az egyházi és világi auktoritások, az anyagi és szellemi érdekek, az ösztönök és szenvedélyek, mert mindezeknek a háborúra is kihatásuk van. április 3-án, pénteken. A legtöbb háborúnak inditó oka az egoizmusban, az önzésben, az irigységben és a kapzsiságban, a gyűlölségben és a nagyzásban található. Ritkábban lelhető a háborúnak inditó oka a létkérdésben, az önvédelemben, a fajszeretetben, a rokonnépek felszabadításában, megmentésében. A legritkább esetekben azonban található a háborúknak inditó oka az u. n. kultúra és humanizmus terjesztésében, jóllehet az európai hóditó hatalmak ezen indokot a hátramaradt idegen népekkel szemben oly gyakran hangoztatják, ezáltal azonban csakis saját lelkiismeretüket iparkodnak elaltatni. A multakat ós a világfájdalmat azonban félretéve, jóllehet azokból igen mérvadó tapasztalatokat és tanulságokat vonhatni, én e törvényjavaslatra vovatkozó nézeteimet csak a jelen korból merítem. (Halljuk! Halljuk !) Jelenleg egész Európa egy nagy táborhoz hasonlít, a mely táborban az összes népek fiatalsága összevonva és felfegyverkezve azon pillanatot lesi, amelyben őket a kölcsönös mészárlásra felhívják. De nemcsak a fiatalság van hozzákötve a fegyver viseléséhez, hanem az összes ép kezű és éj) lábú munkabiró férfi-népesség is egészen az aggkorig. Ezen fegyverkezésnek, ezen tábornak és ezen hadi játéknak a költségeit pedig azok viselik, a kik aggkoruk és gyengeségük miatt maguk is segítségre, istápolásra, ápolásra szorulnak: t. i. az aggastyánok, a nők és a gyermekek. Ezen állapotoknak a népek valláserkölcsi, közmMelődési, családi és népgazdászati viszonyaira való következményeiről nem akarok BZÓlani, csak azt jegyzem meg, hogy ezek magánál a háborúnál is rosszabbak, mert állandóan rontók és pusztítók, a javulás, a változás reményét is kizárok. És mi ennek az oka? Igen sokan azt mondják, hogy a mostani európai fegyveres állapotokat a dinasztiák érdekei megkívánják. Hát meglehet, magam is azt hiszem, hogy ebbe az uralkodó-családok érdekei is behatnak, befolynak és bejátszanak; én azonban ezeket az okokat sokkal mélyebben fekvőknek és r sokkal általánosabbaknak látom ós gondolom. Én ezen okokat a múlófélben lévő két évezred határán talált rendezetlen és igen ellentétes anyagi és szellemi viszonyokban, az eltűnő és a keletkező világnézlet harczában, a beati possidentes és a misera plebs contribuens tusájában, nemkülönben a népfajoknak a kiirtásig terjedő szüntelen gyűlölködésében és társadalmi harczában látom és találom. Hogy a hatalom ezen harczokban, ezen tüsákban a régi, a múlt időkhöz ragaszkodik, a régi álláspontot elfoglalja és védi, azt kiki tudja. Ha már most ezen általános okokon kMül még az egyes államok és népfajok expanzMitását, a gyarmatok utáni hajhászást, a külkereskedelmi versenyzést, a nyelv-, faj-, vallás- és vérrokonság szerinti tömörülési irányzatot is tekintetbe veszszük, ugy gondolom, hogy azon tábornak és azon fegyverkezésnek az okait is meg-