Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

2H. országos ülés 1903 április 3-án, pénteken. 179 találjuk, a mely táborról és fegyverkezésről előbb szólottam. Most már az egyes államok és a nagy népfajok viszonyainak tanulmányozására, vizsgálatára térve át, azt tapasztaljuk, bogy mindkét világhódító nagyhatalomnak, Angliának és Oroszországnak a hadereje nagy, de mily különböző ? Mig Anglia nem igen nagy szárazföldi zsoldos-hadsereggel és rendkMül nagy haditengerészettel bir, a mellett pedig gyarmatai népeinek belügyeMel, boldogulásukkal, sorsukkal jóformán nem is törődik, hanem azokat csakis saját érdeke szempontjából kezeli és uralja: azalatt Oroszország a rendesen sorozott hadseregével és haditengerészetével meghódított országokat és népeket birodalmába bekebelezi, és azokat hadi szervezetébe belevonja. Mindkét világhódító nagyhatalomnak szükségleteihez, viszonyaihoz képest alakított és fölfegyverzett nagy hadereje van. Ezen haderőnek szükségét, az illető államok viszonyait tekintve, ki-ki belátja, mert ez azon nagy államok létföltételét képezi. Francziaországnak hasonlóképen szüksége van ugy nagy szárazföldi haderőre, valamint haditengerészetre is, egyrészt igen messze fekvő gyarmatai miatt, másrészt geográfiai helyzeténél, és népének változékony, lobbanékony, mozgékony természeténél fogva is, a mihez még a revanche eszméje, a leszámolási kedv is hozzájárul. Németországnak, mint uj nagybatalmi képződménynek, első hadvezére, Moltke tanácsa szerint már ez oknál fogva folyton fegyverben kell élnie. Ha pedig azt is tekintetbe veszszük, hogy Németország nemrég szerzett messze fekvő gyarmatokkal bir, hogy jelentékeny külkereskedelme számára az egész világon piaezokat keres; hogy geográfiai fekvése és országainak túlnépesedése a békének nem igen kedvez, és hogy még a revanche-tól is tartania kell: belátjuk, hogy nemcsak nagy állandó hadsereggel és haditengerészettel kell birnia, hanem hogy szövetségek után is kénytelen nézni. Hogy pedig hódítási tervekkel is foglalkozik Németország, azt igen gyakran olvashatjuk és hallhatjuk, mert hiszen gyarmatokra szüksége van. Ha Olaszországot, Spanyolországot, a török birodalmat, és még egynéhány bár kisebb, de gyarmatokkal biró országot is szemügyre veszünk, tapasztaljuk, hogy ezeknek is szükségük van állandó hadseregre és haditengerészetre és azzal birnak is. Most azon kérdés merülhetne fel, hogy lehetne-e az igen nagy, igen súlyos és nagyszerű fegyverkezésen segíteni, lehetne-e az állandó hadseregeket kisebbíteni. Igenis lehetne, de csak az általános lefegyverzéssel. Ezen általános lefegyverzés azonban ezen időben alig képzelhető, mert az államok és népek életében a természet viszonyai, igényei és követelményei még érvényesitve nincsenek. Alapos azonban a remény, hogy a XX. század e tekintetben is segíteni fog és hogy, bár valószínűleg nagy vérengző csaták után, de a lefegyverzés be fog következni. Ha már most Ausztria és Magyarország viszonyának vizsgálatára áttérünk, belátjuk, hogy Ausztria és Magyarország sem képzelhető véderő nélkül, mert az is létezni, fenmaradni, haladni akar. De tapasztaljuk azt. is, hogy Ausztria és Magyarország meglehetős nagy állandó hadsereggel és haditengerészettel is bir. Ha azonban Ausztriának és Magyarországnak keletkezését, alkatrészeit, sajátszerű viszonyait tekintetbe veszszük, arra a gondolatra és arra a meggyőződésre jutunk, miszerint Ausztriának és Magyarországnak egészen más hadsereggel kell birnia, mint a minővel az előbb emiitett államok birnak, mert alkatrészei, népei, létviszonyai egészen mások, azon népekétől eltérők, de sőt azokkal ellentétesek. Ausztria, jóllehet formailag csak nemrég alakult meg, vagyis jobban mondva még csak alakulófélben van, keletkezését, alkatrészeit, jóformán csakis a házasságoknak és a török invázióknak, vagyis a török inváziótól való félelemnek köszönheti, de nem a fegyverek által való hóditásnak. A házasságok által szerzett spanyol, olasz és németalföldi birtokokat egyszersmindenkorra elvesztette és most csak azt van hMatva megtartani, a mMel bir. Állandó hadsereggel körülbelül 200 — 230 esztendő óta bir, t. i. Bécsnek Szobieszky lengyel király által való felszabadítása óta és ezen hadsereggel .. . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon rosszul tette Szobieszlcy!) bár sok dicső csatát vívott, mégis némi eredményül csakis Boszniát és Herczegovinát okkupálta, azt is csak nagy áldozatok árán és csak európai mandátum alapján. Magyarország ezer évesnél régibb, önálló és független állam volt, sok háborút viselt, hódításokat is tett, de állandó hadsereggel azért nem birt, mert régebben állandó hadseregek a mai értelemben nem léteztek. Birt azonban Magyarország egy sajátszerű védrendszerrel, egy sajátszerű véderővel, a melyet én, a mostani viszonyoknak megfelelően átidomítva, jelenleg is alkalmazhatónak vélek. Ezen nézetem támogatására legyen szabad Ausztriának és Magyarországnak bel- és külviszonyait felhoznom. Ausztriának és Magyarországnak kül- és belviszonyait szemlélve, a következőket tapasztalom: Mi gyarmatokkal nem birunk és olyanokkal már alig bírhatunk; hódításokra nem is gondolhatunk, mert még saját létünket is koczkáztathatnók. Nagy külkereskedelemmel, jelesebben pedig nagy tengeri kereskedelemmel nem birunk és abhoz, a mMel birunk, elegendő haditengerészettel rendelkezünk. Valamennyi szomszédos állammal és néppel barátságban és békében élünk; két szomszédos nagyhatalommal pláne szerződéses szövetségben állunk. Támadó, hóditó háborút alig fogunk valaha viselni; okkupácziókra pedig kár a sok száz és száz milliónyi értéket kidobni és tömérdek emberéletet 23*