Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

10 238. országos ülés 1903 márczius Ti-én, pénteken. mes«-nek is levelezője volt katonai ügyekben, és a ki katonai auktoritás volt, katonailag iparkodott az okkupácziót védeni és nagyon jól emlékszem, nekem volt szerencsém történelmi szempontból az ellenkező álláspontot elfoglalni, és nem kisebb emberre hMatkoztam egyebek között, mint savoyai Eugénre, a ki, a mikor Szerajevót elfoglalta, kiraboltatta és felgyújtatta, azután ott hagyta és Boszniát épen nem okkupálta, pedig a kezében volt, de igenis a Ivorava rónájának indult abban a föltevésben, hogy a hol a Mánuel császárok, a Géza királyok és a Hunyady Jánosok hadakoztak, a Balkán kulcsa a Ivorava völgye, és az fogja birni a Balkánt, a ki a Ivorava-völgyi erős hadi utat hatalmában tartja, nem pedig az, a ki a Balkán egy szegletkéjét Keleten, vagy Nyugaton birja. Akkor indult meg erről a kérdésről bővebb vita, és a hadügyek azon időtől kezdve ismét kissé élénkebben kezdtek ebben a parlamentben megvitattatni. De újra konstatálom, soha még olyan beható megvitatása a katonai kérdéseknek, mint a jelen alkalommal, ebben a parlamentben nem volt. Münnich Aurél előadó: Hát 1889-ben? Thaly Kálmán : Én megvallom, t. ház, hogyha végigtekintek képviselői pályámon és végignézem a ház iratait, azt látom, hogy katonai ügyekben oly sokszor volt szerencsém 25 év óta felszólalni, hogy ha azokat összevetem lapszám szerint, talán senki sincs a parlament tagjai közül, a ki katonai ügyekben annyiszor beszélt volna, mint én. (Elénk éljenzés a szélsöbaloldaIon.) Engedelmet kérek, nem dicsekvésből, hanem kötelességteljesitésből említem ezt fel. (Elénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Minden ember, a ki valamilyen dologhoz konyit egy vagy más tekintetben, a mihez leginkább ért, ahhoz szól hozzá, ezen ügyekben pedig hajdanában igen ritkák voltak azon képviselők, a kik e kérdésekhez hozzászóltak; én tehát csak kötelességet teljesitettein. A véderőbizottság is megtisztelt azzal, hogy tagja legyek több mint két évtizeden keresztül; ott is alkalmam és módom volt kötelességemhez képest a katonai ügyeket megvitatni. Azonban én több mint két évtizeden át tartó ottani működésemmel ugy jártam, hogy — mondhatom — torkig vagyok a katonai ügyekkel. Egyénileg véve — nem mondom, hogy undorodás fog el — de érzem, hogy nagyon tele vagyok ezekkel a katonai ügyekkel és iparkodom tehetségemet más térre fordítani annál is inkább, mert az ifjabb nemzedékben találkoztak olyanok, a kik az én igénytelenségem működését teljesen feleslegessé teszik. Ha a vita jelen előrehaladott stádiumában mégis felszólalok, kötelességem ezt tenni bizonyos indMiduális belső érzésből is, de kötelességem ezt tenni képviselői multamra és csekély történeti kutatásaimra vonatkozó tekintetből is. (Halijait! Halljuk ') Nevezetesen a vita oly sokoldalúan folyt és a kérdések oly alaposan megvitattattak minden szempontból, sokan — nagyon helyesen — történeti szempontokra is hMatkoztak, hogy én, a ki mind a többi dolgokra egy beszéd keretében kiterjeszkedni nem akarok — hiu törekvés is lenne — legalább a történelmi szempontot akarom követni, és némely dolgokra, a melyek itt elmondattak, óhajtok ezen szempontból reflektálni, némely dolgokat a magam obszervácziójából megjegyezni és némely, történelmünkben szerepelt, nevezetes katonai egyének nézetét, mint épen Savoyai Eugén-ét egy vagy más kérdésre nézve megvilágítani kívánom, természetesen azért, hogy az ügyet a magam szempontjából én is — bármily csekély mérvben is — tisztázni segítsem. (Halljulc! Halljiik!) T. ház! Ha visszatekintünk — a mint már azt sokan tették a szónokok közül — multunkra, és annak ujabb fázisaira a mohácsi vésztől kezdve, a mikor a mostani uralkodóháznak koronája alá kerültünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ezeknek az osztrák Habsburg-uralkodóknak — mindig történelmi szempontból és nem pártpolitikai szempontból bírálva a dolgot — tendencziájuk, törekvésük I. Ferdinándtól kezdve az volt, hogy az összbirodalom, az u. n. Gesammtreich megalkottassék. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Erre mindig törekedtek; ha a körülmények kedvezők voltak, erősebben, ha a körülmények kevésbbé kedvezők voltak, gyengébben, de magát az eszmét soha el nem ejtették. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sőt a mikor kedvező körülmények voltak, ezen időszak alatt háromszor sikerül — nem ugyan jogilag, de tényleg — megalkotni a Gesammtreick-ot, az egységes Ausztriát, vagy — a mint akkor nevezték — az egységes római szent birodalmat. Az első izben akkor, a midőu I. Leopold alatt 1687-ben II. Endre aranybullájának ellenállási záradékát heves küzdelem után eltörölték, továbbá a szabad választási jogot korlátozták, és az örökösödési királyságot I. Leopold megválasztásával életbeléptették. Tudjuk, hogy I. Leopold, ez a zsarnoki hajlamú ember, 1687-en túl országgyűlést nem tartott, 17 évig élt még, de abszolutiszticze, tulaj donképen 16 évig abszolutiszticze, mert 1703-ban a nemzet tovább nem tűrhetvén ezt, Rákóczy Ferencz alatt feltámadt jogai, szabadsága védelmére és Leopold rendszerét halomra döntötte. 1705-ig azonban ő soha semmit vissza nem vont és igy 1687-től fogva 1705-ig a Habsburgok országgyűlést össze nem hMtak. Ez volt az első Gesammtreich, melyet kissé bővebben kell ismertetnem azért, mert ezzel függ össze a katonai kérdés eredete hazánkban. A második Gesammtreich Mária Terézia halála után II. József császár idejében volt, a ki mint ifjú magát meg nem koronáztatta, az alkotmányra meg nem esküdött, hanem mint u. n. kalapos-király ural-