Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-243
158 245. országos ülés 1903 április 2-án, csütörtökön. meg igy kellene lennie, de azért mégis megszavazzák. A múltban még ez is elmaradt. Mit bizonyít ez? Azt, hogy végre-valahára más szellem kezd uralkodni és végre elérkezett az az idő, midőn a nemzet nélkül nem lehet a nemzet sorsa felől határozni. (Tetszés a bal- és a szélsobalóldalon.) Most is hMatkoznak egy parlamenti többségre és azt állítják, hogy meg kell ezen javaslatokat szavazni és azt állítják, hogy az ellenzék nem hMatkozhatik a nemzetre, mert bár iga z , hogy a nemzeti érzület a népgyülésekben és küldöttségekben megnyilatkozik, de elmultak már azok az idők, a mikor utasítást lehetett adni a képviselőnek: ma a képviselők akaratukkal szabadon rendelkezhetnek és határozhatnak. Én akczeptálom ezt mint kiindulási pontot, azonban ugy vélem, hogy, ha még igy is van, akkor is meg kell kérdezni azt a nemzetet, hogy nyilatkozzék, akarja-e ezt a törvényjavaslatot? (Helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) Tessék feloszlatni a házat! (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsobalóldalon.) Tessék elmenni oda a nép elé, a nemzet elé, és kérdést tenni, hogy igy, vagy amúgy, (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mert nekem hiába állanak elő azzal, hogy ex-lexbe kerül az ország, hiába állanak elő azzal, hogy az alkotmányosság megszűnik. Hát miféle alkotmányosság az, a mely megszűnik abban a pillanatban, a midőn ez a nemzet és annak képviselői a legparányibb ellenállási erőt merészelik kifejteni ? (Elénk tetszés a baloldalon.) Hát rongy az az alkotmány, a melyet széttiporni és sutba dobni lehet! (Ugyvan! Ügy van! a szélsobalóldalon és a néppárton.) Ne tessék azt képzelni, t. báz, hogy én valami nagy súlyt helyezek arra az alkotmányosdi játékra, a mely abban kulminál, hogy — »vagy elfogadjátok szó nélkül — mint évtizedeken át — és történik minden ugy, a mint akarjuk, vagy pedig menjetek a pokolba.« (Tetszés a néppárton.) Hát ezt mondhatják; de ha mondják, akkor legyen is annak nyilt színezete (Elénk helyeslés a baloldalon.) és ne suttyomban, a parlamentarizmus czégére alatt történjék mindig az, a mit láthatatlan kezek kierőszakolni akarnak. (Elénk tetszés és helyeslyés a néppárton és a szélsobalóldalon.) T. ház! Emiitettem az előbb, hogy én bizonyos mértékben alkotmányosdi játéknak találom azt az egész állapotot, a melyben leledzünk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Indokolom is ezt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha veszszük az alkotmányos törvényhozás hozzájárulásával alkotott és a király által szentesitett törvényeket és ha összahasonlitjuk e törvényeket azokkal, a melyek Ausztriában hozattak : igen lényeges különbségeket találunk az itten és az Ausztriában hozott törvények között. (Halljak! Halljuk! baloldalon.) Megtaláljuk ezen ellentéteket az általunk és az általuk hozott kardinális, u. n. alaptörvények között is. Hogy csak pl. az 1867: XII. t.-cz.-ről szóljak, ebben a szavazás rendjére vonatkozólag más intézkedés foglaltatik, mint az Ausztriában meghozott 1867. deczember 21-iki törvényben; szólhatnék a delegáczió mentelmi jogáról, azután az 1867; XV. t.-cz. bizonyos szakaszairól, a melyek súlyos megpróbáltatások elé állították a miniszterelnök urat a kiegyezés kérdésében. Szólhatnék azonkívül számtalan olyan törvényről, a melyeknek kardinális törvényeknek kellene lenniök, a melyek azonban a mi közjogunkkal mereven ellentétben állanak, jóllehet e törvények meghozatala egyezményileg történt, mert hiszen a kik meghozták, kimondották, hogy a két törvénynek mindenben egyformának és egyöntetűnek kell lenni. Ennek daczára nem egyöntetűek. Azonkívül bizonyos czélzatosságot látok abban is, hogy mig mi Ausztriáról és Magyarországról beszélünk, addig Ausztria a maga törvényeiben mindig a birodalmi gyűlésben képviselt országokról és királyságokról beszél, mintha mi csak olyan kirekesztett állam volnánk, a mely bizonyos önálló jogokkal lett volna felruházva, és a mely a birodalmi országgyűlésen nincs képviselve. A »monarchia« kifejezést sohasem használják Ausztriában a politikusok oly értelemben, a mely megfelel a mi közjogunknak, hanem mindig oly értelemben használják, mintha a monarchiának Magyarország csak egy része volna, a mely pedig maga is önálló monarchia, mert szuverén ország. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) És, t. ház, ha megnézzük, hogy a hadügy tekintetében — a mi épen aktuális — hogyan gondolkoztak elődeink a kiegyezés alkalmával és miként akarták a kérdést megoldani — ha figyelembe veszszük továbbá a most előadottakat, és a törvénynek azon értelmezését, a melyet gróf Andrássy Gyula, gróf Tisza István és a miniszterelnök ur részéről most és 1901-ben hallottunk: csodálkoznunk kell vagy azon, hogy minő — nem akarom könnyelműségnek mondani — nemtörődömséggel vagy nemtudomsággal hozattak meg akkor a törvények. Itt van a 67-es bizottság albizottságának a véleménye, az a rész, a melyben a 1867 : XII. t.-czikk 11-ik szakaszát tárgyalta és annak, hogy ugy fejezzem ki magamat, a csontvázát adta. Mindenki tudja, hogy ma ez a szakasz igy szól: »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogainál fogva mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el.« A 67-es bizottságnál ez a /; szakasz a következőképen volt szövegezve: »0Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai sértetlenül fenmaradván, mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar
