Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

243. országos ülés 1903 hadseregnek is egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, közös intézkedés alá tartozónak ismertetik el.« A 67-es bizottság tehát még közös intézkedést akart és csak a tárgyalás során Hollán Ernő felszólalására történt ez a rektifikáczió. Hollán kifejtvén rövid beszédben, hogy fejedelmi jog az az intézkedketési jog, a melyről ez a törvényszakasz szól, kérte e szakasz megváltoztatását és annak olyképen való szövegezését, a mint az ma a törvényben benne van. Semmi bővebb magyarázatot akkor nem fűztek ahhoz. Tisza Kálmán volt az, a ki megtagadta a közösséget, azt mondván, hogy nem tud arról, hogy törvény szerint a magyar hadsereg az osztrák hadseregnek kiegészitő része lett volna, és nem is akarja, hogy azt a törvény kimondja. Még Mánka Imre tett egy rövid felszólalást és törvénybe iktatták ezt a szakaszt, a melyből most kimagyarázzák, vagy legalább ki akarják magyarázni, hogy nem a magyar király, de az osztrák császár intézkedhetik felségjogánál fogva bizonyos kérdésekben a vezérlet, vezénylet és belszervezet tekintetében. Én elismerem a hadügy közösségét abból a szempontból, hogy a védelem közös. Nekünk szükségünk volt, őseinknek szükségük volt és Ausztriának szüksége volt annak r idején arra, hogy közös védelmet teremtsenek. Én elismerem a pragmatika szankcziót, a 67-iki kiegyezést, és annak alapján állok. De sohasem tartottam és most sem tartom ezt a törvényt olyannak, a mely nem engedné meg a mi jogaink érvényesítését, ne engedné meg nemzeti aspiráczióinknak törvényes keretekben való érvényesítését, mert lehetetlennek tartom, hogy monarchikus államban, a milyen Magyarország, a minek betetőzése királyunk, ne érvényesülhessen mindaz, a mi egy monarchikus államban érvényesülésre jogot és alapot kell, hogy találjon. Mi volna az, ha meg volnánk fosztva attól, hogy jogaink kielégítését kérhessük ? S ha a múltban nem direkt elutasítással, de államférfiamk részéről óvatos megkerüléssel, a szavakkal való játszással történt is, hogy a lényeg kikerültetett, örvendetes jele az időknek az, hogy ma már merészebbek a hangok még azon az oldalon is, és ma már, ha ki akarjuk hámozni azt, hogy mi az álláspontjuk a felszólalóknak, kénytelenek vagyunk beismerni, hogy nagyon óvatosak és nem merik nyilvánítani azt a nézetüket, hogy Magyarország az őt törvényesen megillető jogait nem érvényesitheti. (TJgy van! a baloldalon.) Mi más értelme lehet a »kiegészitő« szónak, mint az, hogy hadseregünk kiegészíti azt a másik részt, a mely az osztrák hadsereg? Ez a kettő egymást kiegészítve képezhet egy egész hadsereget, de azt el nem képzelhetem, hogy egy osztrák hadsereg legyen, a melynek a mi haderőnk csak részét képezi, mert a »kiegészitő rész« kifejezés — és erre súlyt helyezek — nemcsak azt mondja, hogy része, hanem igenis, hogy kiegészitő része. április H-án, csütörtökön. 159 És a gyakorlatban is hogy áll a dolog ? A honvédségről szóló 1868 : XLI. t.-czikk nem »kiegészitő rész«-nek mondja-e a honvédséget? Nincs-e r &z zászlóval, magyar vezényszóval ellátva? És ha ez kiegészítője lehet annak a haderőnek, miért ne lehessen a magyar hadsereg, (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) miért ne lehessenek a magyar ezredek legalább kiegészitő részei az egész hadügynek ? A szolgálati szabályzat a fegyveres hatalom alatt a csász. és kir. hadsereget érti, a haditengerészettel és a honvédséggel együtt. A hadsereg fogalmánál különbséget tesz fegyveres hatalom és hadsereg között; a »hadsereg« szó alatt csak a csász. és kir. szárazföldi hadsereget érti a póttartalékkal; a honvédség kifejezés alatt a magy. kir. honvédséget és a csász. kir. honvédséget érti, a »honvód« kifejezés pedig a magy. kir. honvédségre vonatkozik, mig a monarchia másik felének honvédsége a szolgálati szabályzat szerint mint a csász. kir. Landwehr van megjelölve. íme, itt is a monarchia másik felének neveztetik Ausztria, a hadsereg pedig a törvény világos szavai, és a szolgálati szabályzat szerint mint a fegyveres hatalom — tehát nem a hadsereg — kiegészitő része szerepel. És ha a gyakorlatban, ha a szolgálati szabályzatban a magyar honvédséget a fegyveres hatalom kiegészitő részének lehet nevezni, a mi nem lehet más, mint maga az egész hadügy, mert hiszen magában foglalja azt: akkor annak semmi sem állhat útjában, hogy a magyar hadsereg, ugy a mint ő Felsége akarja s a mint törvényeink kívánják, életbeléptettessék oly módon, hogy a magyar fiúk magyar ezredekbe soroztassanak s ezen ezredek magyar tisztikarral láttassanak el. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ha végig tekintek a vitán, és, a mint előre bocsátottam, arra igyekszem, hogy valami olyant mondjak, a mit előttem szólott t. képviselőtársaim még nem hoztak fel, akkor kénytelen vagyok egy, talán nem annyira magára a hadseregre, — a fegyveres hatalomra vonatkozó — mint inkább pénzügyi dologgal foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) és ez a hadmentességi adó kérdése. Teszem ezt különösen azért, mert ha az országban szana-széjjel járva, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a néppel érintkezem, mindig hallok panaszt a hadmentességi adó nagysága, annak szigorú behajtása miatt, és mindig találkozom emberekkel, a kiket lecsuktak, megbüntettek azért, mert a hadmentességi adó tekintetében valami mulasztást követtek el; valamely bejelentést nem tettek meg, vagy az adót nem fizették meg ugy és akkor, a mint s a midőn kellett volna. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Hadmentességí adónk történetére nézve csak annyit jegyzek meg, hogy már az 1868-iki törvényczikkben történt intézkedés arra nézve, hogy bizonyos hadmentességi dijat fognak kiróni. . . , (Mozgás a jobboldalon.)