Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

243. országos ülés 1903 polgárságot boszantani, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azután pedig képviselőválasztások alkalmával az ellenzéket féken tartani. (Helyeslés a szélsőbaloldálon. Egy hang balfelóí: Es üldözni.) Ha tehát ezen hadsereget, mint intézményt tekintem, akkor működését és hMatását nagyon problematikus értékűnek látom. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Ha pedig a nagyhatalmi állás csak abból áll, hogy mi minden európai kérdésben csak gyökerek vagyunk, (Felkiáltások a szélsőbaloldálon : Vurcznik.') ha látom, hogy sem iparunk, sem kereskedelmünk a nagyhatalmi álláshoz mérten a külföldön nem méltányoltatik, legalább a magyar ipar alig: akkor ilyen viszonyok között én a hadsereg részére egy ujonczot és egy fillért sem szavazok meg, hanem csatlakozva az eddig benyújtott határozati javaslatokhoz, a magam részéről a következő határozati javaslatot terjesztem be: (Halljuk ! Halljuk! Olvassa.) »Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a tényleges katonai szolgálati időnek két évre való leszállítása ugy társadalmi, mint gazdasági szempontból feltétlenül szükséges ; tekintettel továbbá arra, hogy a jelenlegi békelétszám fentartása mellett a kétévi katonai szolgálati idő behozatala az ujonczlétszám tetemes felemelését s a katonai kiadások jelentékeny növekedését vonná maga után: utasittatik a kormány, hogy a közös hadsereg békelétszámának leszállítása iránt haladéktalanul terjeszszen be törvényjavaslatot.* (Elénk helyeslés a szélsőbaloldálon. Fölkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk! Zaj a szélsőbaloldálon.) Rátkay László jegyző: Zboray Miklós! (Zaj a szélsőbaloldálon. Felkiáltások: Horváth Gyula a házszabályokhoz akar szólani. Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót, mert a ház tanácskozási rendje tekintetében, azt hiszem, minden kérdés ezen a czimen diskutiálható. (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződtem arról, hogy daczára annak, hogy Putnoky Mór képviselőtársam tegnap határozati javaslatot terjesztett elő, a mely a naplóban meg is van: ennek daczára, mondom, a mai ülés nyomtatott napirendjében a többi határozati javaslatok között ezt a határozati javaslatot meg nem találtam, az ott egyáltalában nem fordul elő. Csupán csak a rend kedvéért, és azért, hogy e határozati javaslatok beadója esetleg e miatt a zárszó jogától el ne üttessék, tisztelettel kérem a ház elnökségét, hogy ez a tévedés helyreigazittassék. (Altalános helyeslés.) Elnök: Tudomásul veszem a t. képviselő ur felszólalását, és a mennyiben tévedés forog fenn, elnökileg intézkedni fogok, hogy az helyreigazittassék. (Helyeslés. Felkiáltások a szélsőbaloldálon: Szünetet kérünk!) íprilis 2-án, csütörtökön. 157 Méltóztassék nyugodtan lenni, t. ház. A szünetet illetőleg megjegyzem, hogy a ház elnökségének is megvan e tekintetben bizonyos beosztási kötelezettsége; ha ideje elérkezik, a szünetet meg fogom adni. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Zboray Miklós: T. képviselőház! Őszintén szólva bocsánatot kell kérnem a háztól, hogy most, a midőn a törvényjavaslat pro és contra már meg lett vitatva, a midőn annak minden egyes részlete már tárgyalás alá vétetett, mégis felszólalok, (Halljuk! Halljuk!) és különösen azért, hogy beszédem, miután a ház iránt való tekintetből nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, bizonyos rapszodikus jelleggel fog. birni, mert nem logikus, összefüggő egészben adom elő azt, a mi engem arra bir, hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadjam el, hanem csak a főbb vonásokat ragadom ki, azokat, a melyek részben nem adattak elő, részben pedig szükségesek arra, ha előadattak is, hogy azokat elhatározásom okaiul felhozzam. Ez a törvényjavaslat egy mértföldmutató abból a szempontból, hogy végre talán életre ébredt a nemzet és azt mondja, hogy ne tovább. Ha végignézem az országgyűlési naplókat és irományokat, és keresem, hogyan történhetett meg az, hogy mindaz a sok súlyos megterheltet és és adózás, a melyet a nemzetre róttak, a többségre és a szükségességre való hMatkozással keresztülvitetett: akkor, ámbár el kell ismernem, hogy most nem valamely, a lehetetlenséggel határos megterheltetéssel állunk szemben, abban, hogy a nemzet olyan óriási ellentállást fejt ki, annak a szimptomáját látom, hogy e nemzet felébredt és azt mondja, hogy látni akarja, vájjon nála nélkül történhetik-e megterheltetése, akkor, a mikor anyagi jólétére semmi áldozat sem fordittatik. (Tetszés a balés a szélsőbaloldálon.) Azt látom, t. ház, hogy ez a törvényjavaslat dobta oda a sínekre azt a bizonyos kis követ, a mely feltartóztatja a robogó vonatot; ez a törvényjavaslat tette azt, hogy az az ellenállás, a mely a nemzetben évtizedek óta összehalmozódott és a mely ellenállásnak pregnáns kifejezője az, hogy még ezt a javaslatot sem fogadja el, hogy nem kérdezi, mennyi horderővel bir ez a javaslat, mondom, hogy ez az ellenállás most egyszerre kitörjön és kijelentse, hogy nem mehet a végtelenségig a terhek emelése. (Tetszés a balés a szélsőbaloldálon.) Mert hogyan történt a múltban ? Mindig előállottak egy javaslattal, egy inditványnyal, ezt meg kell csinálni, sic volo, sic jubeo, és keresték az okokat, a melyekkel indokolni lehessen. Holott ma örvendetes jelenség bizonyos mértékben már az is, hogy a kik a javaslatot elfogadják, mindig egy »de« szócskát szúrtak be beszédükbe és mindig ugy szavazták meg a javaslatot, hogy hozzátették, hogy igaz, hogy súlyos; igaz, hogy ez is nagy baj, igaz, hogy igy