Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

156 2'i 3. országos ülés 1903 oldalon.) Az ember már azt hihetné, hogy ennyi áldozatok után, ha azokat quótaszerüen reánk fordítanák, ha a külföldön mint kereskedő, iparos megjelenünk, fellépésünk bátor és biztos lehetne, mert megadjuk a nemzetnek vérben és pénzben azt az áldozatot, hogy egy hatalmas haza hatalmas karja megvéd bennünket. De mit látunk? Erkölcsileg a külföld minket, mint magyar államot el nem ismer, színeinket, jelvényeinket nem respektálja, de mint osztrákmagyarok is a külföld előtt oly szegényes elbánásban részesülünk, hogy a legkisebb balkáni állam is paezkázhat velünk. Mondhatnék erre több esetet, de csak egyet mondok. Egy győri vállalat Olaszországban, egy velünk szövetséges nagyhatalomban, hogy érdekeit kMihesse, kénytelen volt a német konzul befolyását igénybe venni, mert az osztrák konzul befolyása gyengének bizonyult. Hogy a folytonos fegyverkezésnek és a katonai békelétszám felemelésének mi czélja van, azt a jelen körülmények közt éjien nem látom, mert minden európai állam arra törekszik, hogy a békét fentartsa. Erre alakult a hármas és a kettes szövetség, és mi magyarok, de talán Ausztria sincs abban a szándékban, hogy hódító hadjáratot viseljünk; bisz oly szegények vagyunk, hogy saját szükségleteinket is alig tudjuk fedezni és a katonai létszám felemelése által ujabb teher hárul a nemzetre, a mely terhet már elviselni nem tudjuk. A katonai létszám felemelése és a czMillista felemelése következtében teljesen tönkre fogunk menni, iparunk, kereskedelmünk az ujabb megadóztatás következtében ismét ki lesz szolgáltatva azon Ausztriának, mely sokkal fejlettebb és gazdagabb, mint mi vagyunk. (Igás! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, ha népünk még tömegesebben fogja kezébe venni a vándorbotot és kMándorol azon országba, a hol nem kell neki pénzben és vérben is adót fizetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A helyett, hogy kormányaink a katonai létszám felemelését sürgetik, inkább annak leszállítását kellene sürgetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ezt csakis a kétévi szolgálat utján érhetjük el, mert ha egy ujonczot két év alatt hadászati szempontból nem tudnak kitanítani, azt tiz évig is benfoghatják, abból katona ' sohasem lesz. (Ugy van!. Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nyilt titok, t. ház, hogy a mi fegyverkezésünk, a mi legbensőbb barátunk és szövetségesünk, Németország érdekében történik, hogy a mi szuronyaink biztosítsák azt neki, hogy Francziaország őt meg ne támadja. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ez a jóbarát, a kiért mi annyit áldozunk, viszonzásul elzárja előlünk piaczait és magas vámvonalakat emel ellenünk, (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) s mi annyira gyenge nagyhatalom vagyunk, hogy megmoczáprilis 2-án, csütörtökön. czanni sem merünk, hanem megelégszünk azon ujabb korban feltalált tanelvvel, hogy a politikai szövetség nem zárja ki a vámháborut. T. ház! Szerintem még egy nemzeti hadsereg sem biztosítja nekünk nagyhatalmi állásunkat mindaddig, mig az államügyek élén öntudatos, képzett és hazafias férfiak nem állanak, a kik egy nemzeti hadseregre támaszkodva, jogainkat érvényre emelni tudnák. Mig kormányaink és diplomatáink a hadsereg erejét igy kihasználni nem tudják, addig ugy politikailag, mint gazdaságilag kár minden fillérért, a melyet a hadseregre költünk, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) kár minden csepp vérért, a melyet katonáink ontanak, (bgy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Midőn Németország 1871-ben Versaillesben a francziáknak a békét diktálta, a vezérkarban ott láttuk Bleichrödert, a berlini bankárt, mint gazdasági tanácsadót. Nálunk még nem hallottam és nem is tudom, hogy a vezérkar valaha egy kereskedőt meghallgatott volna valami ügyben, hanem igenis vérben és pénzben követel tőle elég adót. A mi hadseregünk kifelé nem nemzeti, hanem idegen érdekeket szolgál. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ezt láttuk legutóbb a khinai expediczió alkalmával is. Sajnos eset, ha egy országnak képviselője meggyilkoltatik, de kérdem, nemzetközileg hogyan voltunk mi érdekelve Németország követének meggyilkolásáért, a kiért mi milliókat áldoztunk és vérünket ontottuk ? Mert én feltételezem németországról, hogy, ha a mi követünket gyilkolták volna meg, érettünk annak a híres egyetlen pomerániai gránátosnak csontjait sem áldozta volna fel. (Ugy van! a szélsöbalóldalon) Tettük pedig ezt azon Németország iránti lekötöttségből és diplomatáink iránti gyöngédségből, a mely Németország rá egy évre meghozta ellenünk magas gabona- és állattarifáját, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Khinával és Japánnal pedig szerződésre lépett, hogy kMitelével behozza magának mindazt, a mit ő és mi is áldoztunk érte. T. ház! A mi hadseregünk itthon egy játékszer nagyjaink szórakoztatására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Milliókat kell, hogy felemészszünk a hadgyakorlatokra, és hogy mi értelme van e gyakorlatoknak, annak az Isten a megmondhatója. Ezeken a hadgyakorlatokon, a melyeket mindig csak a magyar nép nyakán végeznek, a katonaság első sorban sokszor két-három napig sincsen kellőleg élelmezve. Pedig a törzstiszti kar tudja jól, hogy a hadtest hová és mikor érkezik meg, és mégsem tudja azt kellőleg élelmezni. A kérdés tehát az, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, mikép fogjuk akkor a katonaságot élelmezni ? (Igaz ! Ugy van! a balés a szélsöbalóldalon.) A hadgyakorlatok után a mi katonaságunk másra nem való, mint diszfelvonulásokat rendezni, idegen jelvényekkel és himnuszokkal a