Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-243
243. országos ülés 1903 április 2-án, csütörtökön. 155 lyeslés a szélsőbaloldalon.) a hadsereg jelvénye legyen a magyar zászló és magyar czimer, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a vezényleti és szolgálati nyelv legyen magyar, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és kívánom még a szolgálati időnek három évről két évre való leszállítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végül pedig, midőn kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) beterjesztem a következő határozati javaslatot s kérem annak elfogadását. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »Határozati javaslat. A képviselőház az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslatot a napirendről leveszi, viszont: tekintettel arra, hogy az 1868. évi XL. és az 1889. évi VI. t.-cz. rendelkezése szerint a hadsereg ujonczjutaléka a két birodalom között a népesség arányában osztatik fel; tekintettel továbbá arra, hogy ezen kulcs alapján Magyarország Ausztria javára sokkal nagyobb ujonczlétszámot szolgáltat, mint a mely a tényleges állapotnak megfelel: ugyanazért oda utasítja a kormányt, hogy egy oly törvényjavaslatot terjeszszen be, mely szerint az ujonczjutalék a két birodalom között a 20—24 éves férfinépesség avagy a kipuhatolt és a sorozásnál megjelent katonakötelesek arányában állapítja meg a szolgáltatandó ujonczjutalék létszámát; mely ujonczjutalék arányának kiszámításánál azonban nemcsak a hadsereghez, hanem a honvédséghez szükséges ujonczjutalék is figyelembe vétessék. Utasítja továbbá a kormányt arra is, miszerint : tekintettel arra, hogy a magyar törvényhozótestület az 1868. évi XL. t.-cz., vagyis a véderőtörvénynek ama rendelkezésével, melynél fogva elrendelte, hogy a magyar birodalomból besorozott hadkötelesek, — némely különleges fegyvernemek kMételével — kizárólag a magyar csapattestekbe osztassanak be, azt kívánta érvényre juttatni, hogy minden besorozott hadköteles abban a birodalomban, sőt lehetőleg annak a hadtestparancsnokságnak a területén szolgáljon, a melyben saját hadkiegészítő kerülete van, a hol besorozták; tekintettel továbbá arra, hogy a hadcsapatok elhelyezése tekintetében jogát a törvényhozás időközben ő Felségére ruházta, ki e jogát a közös hadügyminiszter és a honvédelmi miniszter meghallgatásával akként gyakorolja, hogy egész magyar csapattesteket vagy azok jelentékeny részét 10—20 évig is Ausztriában avagy a megszállott tartományokban, Bosznia és Herczegovinában helyezi el, mely intézkedés pedig az idézett törvény szellemével meg nem egyezik: ugyanazért e sérelmes eljárás orvoslása czéljából szintén mielőbb törvényjavaslatot nyújtson be.« Kérem e határozati javaslat elfogadását. (Élénk éljenzés a szdsőhaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Rátkay László jegyző: Hilbert Károly! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Szünetet kérünk! Ót perczet!) Hilbert Károly: T. ház! Elvi álláspontomból kifolyólag az önálló magyar hadseregnek hMe vagyok, a közösnek nevezett hadsereg részére egy fillért sem szavazok meg. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezen hadsereg, melynek számára a kormány a nemzettől ismét pénzt követel, mint állami intézmény egyedül áll Európában. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang: Az egész világon!) Ez sem német, sem magyar, sem cseh, sem osztrák hadsereg, ez a hadsereg dinasztikus czélokat szolgáló testőrgárda, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) melyben hazafiság, lelkesedés nincs, a mely csak császárt ismer és azt vakon követi, miként esküje is szól, tüzön-vizen keresztül. Ezen hadsereg fényesen van dotálva. Mig egy, a polgári életben középiskolát végzett fiatalember, ha leteszi az érettségit, és a jelenlegi viszonyok közt felsőbb tanulmányait nem végezheti, mert tehetsége nem engedi, kénytelen diurnistának vagy gyakornoknak beállani, addig egy katonai iskolát végzett 18—19 éves fiatal ember hadnagyi kinevezése alkalmával birói fizetést húz, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ráadásul egy szolgát kap, a törvény megállapítja a lakviszonyait, külön törvény alatt áll, extra becsülete van és mindenkit lekaszabolhat, a ki neki nem tetszik. A polgári osztályt misera plebs-nek tekinti és tanulja ismerni, s a mi fő, monarchikus államban udvarképes. Ne csodálkozzunk, t. ház, ha ez a hadsereg, közvetlen hatalmának kutforrásaként a császárt tanulja ismerni, és halvány sejtelme sincs az alkotmányjogról, parancsszóra nekimegy azon népnek, mely őt tartja, melyből származik; és hogy ilyen parancsszavak hányszor hangzottak el nálunk törvénytelenül, azt a történelem eléggé bizonyítja. Ez a hadsereg, ennek szelleme engem nem bátorít arra, hogy én azt eró'sbitsem, mert ez reánk magyarokra csak ismét öncsonkítás lehet. Ha tehát ezen hadseregért lelkesedni nem tudok, egészen más indokoknak kell lenni arra. hogy a nemzet vérét és pénzét ismét elpocsékolni segítsem. T. ház! Hoztak fel számos indokot és köztük a nagyhatalmi állást is, melynek következtében sok magyar embernek hiúságát felkeltették. De én, mint kereskedő ember, ki féltékeny vagyok a magam és nemzetem vagyonára, a XX. században a nagyhatalmi állás hatása alatt nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági vívmányt is akarok látni. E maroknyi nemzet évenkint pénzben egy milliárd adót fizet, melyből alig egy harmadot fordítanak belügyi czélokra, azonkívül pénzben ki nem számitható véradót fizet, és mindezt nagyhatalmi állásunk fiktív fentartására fordítjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbal20*
