Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

243. országos ülés 1903 április 2-án, csütörtökön. 151 trón a nemzettől, (Ugy van! Igazi a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, az önálló magyar hadsereghez való jogunkat törvényeink részletesen is megállapítják, így nevezetesen az 1741: LXIII. t.-cz.ben 21.622 katonát engedélyezett az országgyűlés, de azon határozott kijelentéssel, hogy dijaikat az ország adóalapjából kapják, és hogy a tiszteket külön a megyék a vezérekkel együtt fogják kinevezni. Szóval ezen 21.600 főnyi magyar katonaság csak a háború tartamára volt kontemplálva, és világosan megmondatott, hogy az ország nem szándékozik azt állandóan fentartani. Az 1791. LXYI. t.-cz. megajánl 6000 ujonczot ugyanezen feltételek mellett. Az 1802: I. t.-cz. 64.000 embert ajánlott meg a magyar hadsereg számára, de csak három esztendőre. Az 1805: L, az 1807: I., az 1808: II., az 1830: VII. és az 1840: II. t.-cz. mindegyike akként ajánlja fel az ujonczok létszámát a magyar hadsereg részére, hogy azok tisztán a magyar ezredekben alkalmaztassanak és a magyar ezredek kiegészítésére szolgáljanak, sőt világosan ki van mondva az is, hogy a magyar ezredek magyar zászló és magyar vezényszó alatt szolgálnak. (TJgy van! Igaz! a szélsobaloläalon.) De a vezénynyelvről és zászlóról specziális törvények is intézkednek. így nevezetesen az 1741 : LXIII. t.-cz. 19.§-aazt mondja (olvassa): »A jó rend megtartása és zavarok kikerülése végett az ekkénti katonaság a megye jelvényei és zászlói alatt lesz hadba menendő.« Az 1808. évi II. t.-cz. 20. §-a pedig rendeli (olvassa): »Ezen felkelési katonaságnál a parancsokban, jelentésekben és a vezényletben a magyar nyelv tartassák meg.« Az 1808 : III. t.-cz. 13. §-a ekkép intézkedik (olvassa): »A csapatokba és a századokba osztott felkelők igen röviden, hazai nyelven oktattassanak, megtartván parancsszavakban és az u. n. vezénylő szókban a magyar nyelvet.« Az előadottak szerint tehát beigazolást nyer azon tény, hogy a magyar törvényhozás 1848 előtt mindig az önálló magyar hadsereg számára szavazta meg az ujonczokat. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen közjogi alapeszme különben — bár csak részben — kifejezést nyert magában az 1867-iki kiegyezési törvényben is, a mit tegnap Bartha Miklős t. képviselőtársam igen szépen és részletesen kifejtett. Az 1867. évi XII. t.-cz. ugyanis, a mely a hadsereg kiegészítéséről szól, határozottan kifejezi, hogy az ujonczokat a magyar törvényhozás csakis a magyar hadcsapatok, tehát a magyar hadsereg, mint az összes hadsereg egyik része számára ajánlotta meg. Az 1867 : XII. t.-cz. alapfelfogása, alapeszméje tehát az, hogy a magyar törvényhozás a magyar hadsereget, bár összekapcsolva az osztrák császári hadsereggel, de mégis teljesen megkülönböztetett részkép tartja fenn, s igy a régi magyar hadcsapatok összességéből álló magyar katonaságot folytatólagosan életben hagyni, illetve újból életre kelteni kívánta, ( Ugy van! a, szélsobaloläalon.) Az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt határozmányok alapján tehát még ma is létezik magyar részhadsereg. Az 1867-es magyar hadsereg tehát az összes hadseregnek egyik része, vagyis a magyar része, és ez áll azon hadcsapatokból, a melyek a magyar szent korona országaiból, a magyar állam területéről, annak néj^ességeiből egészíttetnek ki; melyek ugy a legénységi, mint a tiszti állományokban magyar honosokból állanak; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és azon hadcsapatokból, a melyeknek ujonczszükséglete, illetőleg póttartaléka a magyar törvényhozás által állapittatik, illetőleg ajánltatik meg. Ezen hadcsapatok tehát tisztán a magyar nemzetből vett sereget képezvén, közjogilag királyi és nem egyszersmind császári, magyar és nem egyszersmind osztrák, tehát lényegileg nem közös jellegű állami szervezetül tekintendők. (TJgy van! a szélsobaloläalon.) Ez a magyar hadsereg az osztrák császárság hadseregével, mint az összes haderő másik részével, egységes ugyan szervezetében, vezényletében és vezérletében, de ezen egységes volta külön közjogi jellegével és külön részvoltával nem ellenkezik. Ez a magyar hadsereg a dualizmusban levő mindkét állam közös, illetőleg együttes védelmére van ugyan rendelve, de ez a rendeltetés közössé, a magyar és osztrák állam közös hadszervezetévé azt még nem teszi és nem változtatja, Ezen magyar hadsereg feletti főhadnri hatóság a magyar államhatalomból folyólag egyedül csak a magyar királyt illeti meg. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloläalon.) Ebben a magyar hadseregben alkalmazandó a magyar zászló, és a magyar czimer, mint közjogi jellegének egyedüli hű kifejezője. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miután pedig a Deák Ferencz által alkotott 1867. évi törvény szellemét a volt nemzeti párt is igy értelmezte és igy magyarázta, sőt a jelenlegi miniszterelnök ur is Deák hű tanítványának és hű követőjének nyilvánítja magát, azért azt hiszem, hegy most, az utolsó perczben is oda fognak törekedni, hogye törvényjavaslat a napirendről levétessék. (Elénk helyeslés a szélsobaloläalon,) Végül még csak azt a kérdést kMánom tárgyalni, vájjon az emberanyagban való hozzájárulásunk aránya és ez aránynak elosztása igazságos alapon történik-e és vájjon Magyarország nincsen-e e tekintetben is hátrányban Ausztriával szemben? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Minthogy, t. ház, ezen körülmény kifejtésénél és állitásom igazolása czéljából statisztikai adatokra és igy számokra kell hMatkoznom és ezáltal talán beszédem részben unal-