Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

152 245. országos ülés 1903 mássá is fog válni, kérem a t. képviselőház szíves elnézését. (Sálijuk! Halljuk I) Magyarországon, t. ház, a véderőt két sarkalatos törvény szabályozza. Az 1868: XL. és az 1889 : VI. törvényczikk. Az első lefekteti az általános védkötelezettség elvét. Meghatározza a szolgálati kötelezettség kezdetét és tartamát, felosztja a véderőt a sorhadra, haditengerészetre, honvédségre és a népfelkelésre. Kimondja, hogy a hadsereg sorozás által egészítendő ki és a sorozás alá évenkint 8 korosztály hívandó be. Megszabja a hadsereg hadi létszámát 800.000 főben és elrendeli, hogy ez a hadilétszám a magyar birodalom és az osztrák birodalom között a népesség aránya szerint osztassák fel és hogy az annak biztosítására szükséges ujonczjutalék csak a törvényhozás megajánlása után állíttassák ki a póttartalékosokkal együtt. A honvédség részére határozott összegben sem ujonczjutalékot, sem pedig póttartalékot nem állapit meg, hanem azt rendeli, hogy a hadsereg ujonczjutalékának, valamint a póttartalékosoknak teljes kiállítása után megmaradt felesleg a honvédségbe osztassák be. Ugyanezen törvény a meglevő népszámlálási adatok alapján a 800.000 főnyi hadilétszámból a magyar birodalom jutalékát 329.632 főre határozta. Ez a hadijutalék az 1889: VI. t.-czikk megalkotásáig négy ízben nyert változtatást. És pedig az 1869. és az 1880. évi népszámlálás eredményeihez képest és a határőrvidéknek 1872-ben és 1873-ban végrehajtott polgárosítása folytán, ügy, hogy az 1872:111. t.-czikk 329.216 főre, az 1872: XXXV. t.-czikk 333.738 főre, az 1873:XXXVIL t.-czikk 342.988 főre és az 1881:1. t.-czikk 331.414 főre szabta a magyar hadijutalékot. A törvény rendelkezése szerint történt a hadsereg és a haditengerészet hadi létszámának biztosítására szükséges ujonczjutalék és póttartalék felosztása és megajánlása is. Ez az ujonczjutalék mind a két birodalomra nézve együttesen 95.474 főben állapíttatott meg, a mi annyit tesz, hogy a 800.000 főnyi hadilétszám biztosítására minden évben 95.474 ujonczra, tehát tiz év alatt 954.740 emberre van szükség. Ebből azt látjuk, hogy a 800.000 főben megállapított hadilétszámot 154.740 emberrel meghaladták, a mit a katonai körök azzal indokolnak, hogy 4 °/o-al apad a jutalék és ezért kellett ennyi emberrel többet sorozni. Ebből az ujonczjutalékből a magyar törvényhozás évről-évre a népszámlálási adatok alapján megállapította és megszavazta a magyar birodalom ujoncz jutalékát, még pedig: 1871-ig évenkint 39.339 embert, 1872. évre 39.289 embert, 1873-ra 39.829, 1874 tői 1881-ig évenkint 40.933 embert és 1882-től 1888-ig évenkint 39.552 embert s ezenfelül az évi ujoncz jutaléknak 10°/o-át a póttartalék számára. T. ház! Az 1889 : VI. törvényczikk az 1868 :XL. évi törvényt annyiban módosította, április 2-án, csütörtökön. hogy számos indokból az ujonczjutalékot tiz évre 103,100 főben állapította meg, a honvédujonczjutalékot pedig ezúttal szintén fix számban határozta meg és pedig tiz évre évi 12,500 főben. A legjelentősebb ujitás azonban az volt. hogy a jráttartalékosok számát nem kötötte semmiféle korláthoz, ugy, hogy a hadsereg és a honvédség szükségletének fedezése után fenmaradt összes alkalmatos ujonczok egytől-egyig a póttartalékba osztatnak, aránylag felosztván azokat a hadsereg és a honvédség között. Közjogi szempontból ebből a törvényből négy fontos mozzanat tűnik ki. Először is az, hogy e törvényben használtatik először a »közös hadsereg« elnevezés az eddig használt »hadsereg« vagy »sorhad« helyett; másodszor mellőzi a hadi létszám maximális összegének megállapítását, harmadszor az 1868:XL. t.-cz. ama rendelkezését, hogy a magyar katonaság — az egészségügyi csapatokat kMéve — kizárólag csak magyar csapattestekbe osztassák be, ugy módosította, hogy a magyar csapat testekbe való besorozás alóli kMételek a hadsereg olyan különleges fegyvernemei, vagy szolgálati ágai, a melyek nem szervezhetők olykép, hogy azokba a magyar korona oszágainak területéről származó legénységből önálló osztályok alakithatók. Negyedszer a kiegyezést vezető állüiniérfiaknak az volt a politikai meggyőződésük és eszméjük, hogy a magyar honvédségben az önálló magyar hadsereg magvát hintsék el. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely jobb időkben fokról-fokra fejlődhessék. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért az 1868 : XL. t.-cz.-ben határozott számhoz kötötték a hadsereget és annak pőttartalékát és határozott számban állapították meg azoknak ujonczjutalékát is. Az azonfelül besorozott ujonczokat a honvédséghez utalták. Az 1889: VI. t.-cz. ezt megváltoztatta, a mennyiben a honvédség részére is határozott ujonczjutalékot szabott, mig a felesleget korlátlan mennyiségben a póttartalékba sorozta. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1889 : VI. t.-cz. alapján és az 1890. évi népszámlálási adatok következtében az ujonczjutalék következőkép oszlik meg: (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A hadsereg jutaléka 103.100 fő. Ebből esett Magyarországra 1892-ig évenkint 42.711 fő, Ausztriára pedig 60.389 fő. 1893-tól napjainkig — ugyancsak az 1890-ik évi népszámlálási adatok alapján — a magyar birodalomra évenkint 43.889, az osztrák birodalomra 59.211 fő esik. A magyar honvédség jutaléka változatlan: évenkint 12.500 fő, az osztrák honvédség jutaléka 10.000 fő, vagyis Tirol és Vorarlberg hozzájárulásával körülbelül 10.500 fő. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat azonban, t. ház, a hadsereg ujonczlétszámát 1903-ra 125.000 főre, a honvédség ujonczjutalékát pedig 15.500 főre kívánja felemelni. A hadsereg ujonczjutalékából esnék Magyarországra vagy a ma-