Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-243
150 2í3. országos ülés 1903 április 2-án, csütörtökön. azt látjuk, hogy katonai erejét nemhogy növelné, sőt ellenkezőleg lejebb szállítja. Ha már most azt látjuk, hogy a hármasszövetségnek egyik tagja a katonai terhek csökkentését tervszerüleg keresztülviszi, a nélkül, hogy a sokat vitatott nagyhatalmi állását ezáltal koczkára tenné, a magam részéről nem látok semmiféle indokot arra nézve, hogy mi hasonló irányban szintén el ne járhassunk, a nélkül, hogy saját állítólagos nagyhatalmi állásunkat koczkára tegyük. t (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én, t. ház, a magam részéről a nagyhatalmi állást nem abban látom, hogy mentül nagyobb számú hadsereggel rendelkezzünk, hanem a nép jólétében és egészséges fejlődésében. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De különben sem járulhatok hozzá a katonai terhek ily óriási emeléséhez, mert én is, mint pártom többi tagja, határozott Ígéretet tettem választóimnak, hogy a közterhek bármiféle emeléséhez szavazatunkkal hozzá nem járulunk, mert a nép közgazdasági teljes kimerüléséről őszintén meg vagyunk győződve. Ennélfogva, t. ház, a katonai törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, hanem hozzájárulok mélyen tisztelt képviselőtársam, Rakovszky István ur határozati javaslatához. 'Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Hegedüs Károly ! Hegedüs Károly: T. ház! Midőn a t. ház türelmét felszólalásommal igénybe veszem, teszem ezt azért, mert hazafias kötelességemnek tartom ezen alkotmányos jogainkba ütköző, a magyar nép súlyos és elviselhetetlen megterheltetésévei járó törvényjavaslat ellen a leghatározottabban tiltakozni. (Helyeslés a * szélsöbaloldalon.) Azon jeles és szakszerű beszédek után, a melyek a ház ezen oldaláról elhangzottak és a melyek a szőnyegen levő tárgy minden rétegébe behatoltak, csaknem elkerülhetetlen, hogy én felszólalásomban olyan érveket és eszméket ne említsek és ne ismételjek, melyek már eddig is hangoztatva lettek. Madarász József: Jó azokat sokszor ismételni ! Hegedüs Károly: De inkább kiteszem magamat ezen szemrehányásnak, mint lelkiismeretem előtt azon vádnak, hogy hallgatag közönynyel szemléltem és tűrtem egy merész támadást, melyet a kormány ezen törvényjavaslattal intéz az ország érdeke, a nemzet érzülete, sőt magának az alkotmánynak alapja ellen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Daczára tehát annak, hogy ujat és ismeretlen dolgokat nem fogok mondani, mégis azt hiszem, hogy nem teszek hiábavaló munkát, midőn alkotmányos jogainknak sarkalatos elveit ismételve elmondom és kifejtem, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert e tekintetben én igen helyesnek, sőt szükségesnek tartom azt a szokást, mely az amerikai nagy köztársaságban dívik, hogy a függetlenségi nyilatkozatot tanítják minden falusi iskolában, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hirdetik minden egyházi szószékről, proklamálják adott alkalmakkor minden piaczon, daczára annak, hogy azt minden gyermek könyv nélkül tudja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én is azt óhajtom, hogy hazánk alkotmányos jogait uton-utfélen ismét és ismét hirdessék, hogy azoknak ismerete vérébe menjen át az egész nemzetnek. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Tankönyvet kellene róla irni! Hegedüs Károly: A mi már most a szőnyegen lévő javaslatot illeti, erre nézve határozottan és benső meggyőződésemből kifolyólag kijelentem, hogy miután az ország törvényes jogaiból, önállóságából és függetlenségéből egy hajszálnyit sem engedek, ugyanezért ezen törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Elélik helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én, alaptörvényeinkre támaszkodva, hMe vagyok és ennélfogva követelem az önálló magyar nemzeti hadsereg felállítását, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és pedig azért, mert a magyar nemzetnek az önálló magyar hadsereghez törvényeken alapuló joga van, a mely jogáról a magyar nemzet soha le nem mondott. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Azt tartom ugyanis, hogy önálló hadsereg nélkül önállóságról és függetlenségről egy országban sem lehet beszélni, mert az a nemzet, melynek nincs hadereje, mely nem tud érvényt szerezni akaratának, és pedig mindenkMel szemben, az nem képez önczélt; joga, szabadsága csak tűrt, jóléte ingatag és nem tényező saját ügyeinek intézésében. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzetnek az önálló hadsereghez való joga régi törvényeinkben van lefektetve és biztosítva. Ha törvénytárunkban lapozgatunk, azt látjuk, hogy őseink századokon keresztül igen sok törvényt hoztak, a melyekben a magyar nemzet azon akarata nyer kifejezést, hogy közjogilag és alkotmányjogilag független és önálló állam marad. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Számtalan törvényünk van, melyekből látjuk, hogy a hadügy kérdésében mily szívósan ragaszkodik a magyar nemzet önállóságához, úgyannyira, hogy mindig függetlenül igyekezett a hadügy terén intézkedni; függetlenül állapította meg az ujonczlétszámot, és az ujonczlótszám megállapításánál, valamint az ujonczpótlásnál soha sem tekintette azt, hogy az osztrák ezredekben mennyi a hiány, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem elhatározásában azt nézte, mennyi a hiány a magyar ezredekben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Törvények állapítják meg azt, hogy Magyarország területéről az idegen katonák vitessenek ki, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s hogy a magyar ezredekben csak magyarok alkalmaztassanak, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) szóval a magyar nemzeti hadsereghez való ragaszkodás minden alkalommal kifejezést nyert, valahányszor rendkívüli erőfeszítést követelt a
