Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

243. országos ülés 1903 április 2-án, csütörtökön. 149 találom, hogy az u. n. küldöttségek minden előleges jelentkezés nélkül indulnak utazásra, s megesik, hogy a kisebb állomásokon a kocsihiány nem pótolható, az utasok a kocsi erkélyén összezsúfolódnak, sőt tilalom ellenére a fékezöhöz vezető lépcsőkön és a külső lépcsőkön állnak. Utasítom az üzletvezetőséget, hogy az állomásokról csak annyi utast inditson, a hány számára hely van. A küldöttségek utazását illetőleg az üzletszabályzat 113, §-át módosítom akként, hogy nagyobb tömegek szállítása az utazást megelőzőleg két héttel bejelentendő.* Én most ezen bizalmas rendeletnek politikai oldalával nem akarok foglalkozni, mert nem tudom, hogy ezt a rendeletet a kereskedelemügyi titkár ur tényleg kiadta-e, vagy nem? Ha kiadta, akkor oly tényt követett el, a mely a legszigorúbb kritikát fogja maga után vonni. Ha nem adta ki, akkor felszólalásom egyáltalában tárgytalan. Kérem tehát a t. kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék értesíteni, illetőleg nyilatkozni, hogy adott-e ki ily rendelkezést az államtitkár ur a vasúti üzletvezetőségekhez, vagy nem? Ezen felvilágosító nyilatkozattól függ az, hogy milyen magatartást fogok én és fog egész pártom tanúsítani ezzel a túlkapással szemben, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! A vasúti üzletszabályzat, mely érvényes a magyar korona területén a közforgalmat szolgáló összes vasutakra, egészben véve 91 §-t tartalmaz. Tehát ennek 113. §-a nincs és ezt megváltoztatni nem lehet. Egyébként én magam ilyen rendeletet nem adtam ki, államtitkárom ilyen rendeletet nem adott ki, a minisztériumból ily rendelet nem ment ki. (Élénk derültség jobbfelöl.) Gajáry Géza: Első április! Felültették önöket! Ugron Gábor: Az önök »Magyar Szó«jában van! Rákosi Viktor: A » Magyar Szó«-ban jelent meg, ez tény. A Gajáry ék lapjában! Gál Sándor: T. ház! Miután a kereskedelemügyi miniszter ur meg is adta erre vonatkozólag a felvilágosítást, én kötelességemnek tartom, hogy erre vonatkozólag nyilatkozatomat röviden megtegyem. Ez a rendelet a sajtó utján, tehát a nyilvánosság előtt jutott köztudomásra. Nem értem tehát, hogy miért zúdul felez alkalomból a t. túloldal, főleg akkor, mikor én azt a nagy óvatosságot tanúsítottam, hogy csak feltételesen és csak arra az esetre fogok nyilatkozni a kérdés felett, hogy ha az igaz. Miután a t. kereskedelemügyi miniszter ur azt mondja, hogy ilyen rendeletet nem adott ki, a kérdést elintézettnek tekintem, de feltételezem azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur mindenesetre rajta lesz, hogy a megtorlás eszközeit ily hamisítóval szemben igénybe vegye és a kellő megtorlási lépéseket megtegye. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás határozat tárgyát nem képezheti. Áttérünk a napirendre: Az 1889. évi VI. törvényezikk 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199. 268) általános tárgyalásának folytatására. Rátkay László jegyző: Jankovich Béla! Jankovich Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Valóban nem értem, mi indítja a hadügyi kormányzatot arra, hogy a hadsereg létszámának felemelését követelje tőlünk. Hiszen folytonosan azt halljuk hangoztatni, hogy a külállamokkal a legjobb békés viszonyban élünk, tehát imminens veszély bennünket ez oldalról nem fenyeget; hódítási kalandokra pedig nem vágyunk, mert azokra szükségünk nincs, de hiszen érdekeink sincsenek. (Igaz! ügy van! balról.) Más államokat akarunk talán utánozni, a melyekkel gazdagságban nem mérkőzhetünk, s melyek ha véderőiket fokozzák, annak gyakorlati hasznát is veszik, mert gyarmatpolitikát folytatnak, s igy e befektetett tőkét közgazdaságilag értékesitik. (TJgy van! balról.) Minekünk azonban tudvalevőleg két irányban káros a hadsereg létszámának szaporítása, egyrészt azért, mert ezen szaporítás költségtöbbletet okoz, a melyet az adófizetők kénytelenek nehezen szerzett kenyerükbői megfizetni — másrészt azért, mert az ujonezok szolgálati idejük alatt gazdasági munkájoktól elvonatnak, és ezáltal csökken a nemzeti munka termőképessége. Ha tehát azt látjuk, hogy saját nemzeti létünk a többi államokkal fennálló barátságos viszony mellett veszélyeztetve nincs, és a jövőben sem lehet ily veszélytől tartani; ha továbbá el vagyunk tökélve, hogy se most, se jövőben semmiféle hóditó, vagy koloniális politikát nem követünk, ugy azon tőke, a melyet az adófizetők zsebében meghagyunk, sokkal jobb és több kamatot fog hajtani, mint bármilyen más tőkebefektetés. Ily viszonyok mellett katonai czélokra történt költségtöbblet épenséggel meddő, sőt kétszeresen károsítja a nemzetet és annak vagyoni gyarapodását. (TJgy van! balról.) De különben, t. ház, nekem azon gyanúm van, hogy nem is magunkért, hanem a hármasszövetségért kívánják tőlünk ezt az áldozatot, a mely szövetségben érdekeink csak odáig terjedhetnek, hogy kölcsönösen egymást megvédelmezzük más nemzetek támadásaMal szemben; de már odáig nem terjed, hogy más nemzet katonai erejének hiányát pótoljuk, már pedig a hármas-szövetségben Olaszország azon szerepet játszsza, hogy véderejét nemhogy fokozná, hanem még gyengíti, a mely erőveszteséget, ugy látom, nekünk kell pótolni, — daczára annak, hogy Olaszország most már pénzügyileg jóval konszolidáltabb állam, mint mi vagyunk, a mit bizonyít járadékainak magasabb árfolyama, mégis