Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

140 24-2. országos ülés 1903 tassanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy ez megtörténjék, ebből a szempontból bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Utasittatik a kormány, hogy a harczképesség fokozása érdekében, a dualizmusnak megfelelve, intézkedjék még ezen év folyamán az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának életbeléptetése iránt; jelesen intézkedjék, hogy a magyar hadseregben csak magyar honos tisztek alkalmaztassanak, (Helyeslés a széhobaloldalon.) hogy a magyar hadsereg tegyen esküt a magyar alkotmányra, (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy a magyar hadsereg szolgálati és vezénynyelve magyar legyen, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy a magyar hadsereg ezredei magyar zászlókkal és magyar czimerekkel láttassanak el. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyszersmind elhatározza a ház, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot leveszi a napirendről.* (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ebből a határozati javaslatból látható, t. ház, hogy én e pillanatban és ezúttal kMételképen mellőztem az én politikai életemnek állandó aspiráczióját, az önálló magyar hadsereg felállításának követelését. Beértem határozati javaslatomban azzal, hogy az a törvény, a melyet a miniszterelnök ur is a maga politikai bibliájának mondott nem egyszer, az a törvény, a melynek alapján 30 és egynéhány esztendő óta Magyarországon kormányoznak és a melynek közjogi intézkedései Magyarországon immár annyi idő óta mérvadók. — az a törvény végre-valahára életbe léptettessék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mit mond az a törvény, t. ház ? Azt, hogy Ausztria és Magyarország viszonyában dualizmusnak kell lenni és szintén legelső sorban azt állapitja meg, hogy ennek a dualisztikus viszonynak a paritáson kell alapulnia. Tehát azt mondhatja a törvény, hogy ő Felsége uralkodása alatt létezzék két önálló állam, egyenjogú állam, a mely egymással bizonyos kérdésekben szövetségre lépett. A törvény azt mondja, hogy magyar hadsereg is van. Erről a magyar hadseregről megállapítja, hogy az az összes hadsereg kiegészítő része. Némely pontja a törvénynek nem az »összes« szót használja, hanem az »egész« szót. Egy későbbi törvényünk már sem az »összes«, sem az » egész « szót nem használja, hanem a »közös« szót. Én ebben a pillanatban nem vitatkozom a terminológia felett és a »közös« szót is elfogadom bázisnak. Tehát a törvény értelmében van a két államnak egy közös hadserege, ennek a közös hadseregnek kiegészítő részei vannak. Az egyik kiegészítő része az osztrák hadsereg. A másik kiegészítő része a magyar hadsereg. Ezt máskép megérteni nem lehet, ezt máskép magyarázni, hamisítás nélkül nem szabad. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Tehát van két hadsereg, egy osztrák hadsereg, április 1-én, szerdán. a mely az egésznek kiegészítő része, és egy magyar hadsereg, a mely az egésznek kiegészítő része. Ezt akarta volna Deák Ferencz, ezt akarta volna Andrássy Gryula és mindazon történelmi nagyságok, a kikről annyi tisztelettel szoktunk megemlékezni pártkülönbség nélkül? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha azt jelentené, hogy egy osztrák hadsereg van, a melynek kiegészítő része a magyar, akkor azok, a kik Magyarország közjogában ezt a nevezetes történelmi átalakulást véghez vitték, ezt nyíltan ki is fejezték volna és nem bujkálhattak volna a között, hogy »összes«, »egész«, és »közös«, (Élénk helyeslés a néppárion és a szélsöbaloldalon.) hanem megnevezték volna a gyermeket a maga nevén, és azt mondották volna, hogy osztrák. (Igaz ! Ugy van ! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) De mit jelent, t. ház, a paritás, a mely szintén keresztülvonul ezen az egész közjogi törvényen, ha a magyar hadsereg beosztatott az osztrák hadseregbe? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És mi a czélja annak a delegácziónak? Ha igy volna a dolog, akkor kár volt küzdeni Schmerling ellen, a februári pátens és az október 20-iki diploma ellen. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) De a törvényben igy van. Két hadsereg van, az egyik kiegészítő része az egésznek és a másik is kiegészítő része az egésznek; (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) ebben a két hadseregben az uralkodóra önként, törvényhozásilag áthárított felségjogok — fontosságot tulajdonitok annak, hogy áthárított, (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) mert nem veleszületett, nem Isten kegyelméből kapott (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) — hanem a nemzet átadta, átruházta reá, saját szuverenitásának és felségjogainak egy bizonyos részét átruházta a koronára, a királyra, fiát áthárította az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ában is a két hadsereg vezényletének, vezérletének és belszervezetének egységét felségjog gyanánt a koronára. Melyik koronára? Az osztrák császári koronára? Osztrák császári korona nincs is. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tehát az osztrák császári hatalomra? Arra hárította volna a törvény? Ahhoz a magyar törvényhozásnak semmi köze nincs. Áthárította tehát a magyar királyra, áthárította pedig feltételesen, kimondva tisztán, hogy ő Felsége a maga alkotmányos jogaMal intézi ezt meg ezt. Tehát »alkotmányos jogaival«. És ha alkotmányos jogokkal intézi, átlépheti-e azokat a határokat, a melyeket a nyelv szempontjából Magyarország alkotmánya megállapított? Átlépheti-e maga a király is, a korona is, azokat a határokat, a melyeket felállítottunk akkor, mikor kimondottuk, hogy a magyar állam nyelve a magyar és midőn a magyar hadsereg sem egyéb, mint a magyar államnak époly szerve, mint a bíróság, mint a köz-