Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

2í2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 141 igazgatás, vagy mondjuk, a j>arlament, csahhogy persze ennél alsóbbrendű szervezet. Midőn, mondom, az állam szerve a magyar hadsereg is, semminemű jogczime a koronának arra nem volt, nem lesz és nem lehet, hogy a magyar hadseregre rákényszerítse a német nyelvet és az osztrák szellemet. (Hosszantartó, élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Mikor mi itt küzdöttünk és küzdünk a magyar nyelv elidegeníthetetlen jogaiért és a magyar nemzeti eszméért, akkor mi nemcsak a hazát, nemcsak a nemzetet védelmezzük, hanem akkor mi a magyar koronának csorbíthatatlan szuverenitását is védelmezzük: ennélfogva kérem, kegyeskedjenek határozati javaslatomat elfogadni. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a hal- és a szélsobaloldalon.) Elnök : Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a holnapi ülés napirendjére vonatkozólag teszek javaslatot a t. háznak. Javaslom, hogy a ház a holnap délelőtt 10 tartandó ülés napirendjére a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tárgyalásának folytatását tűzze ki. (Helyeslés) Ha a ház ezt elfogadja, akkor ezt határozatilag kimondom. Következnek az interpellácziók. Az első interpelláló Szalay László képviselő lesz;. de ugy látom, nincs jelen. Következik Reich Aladár képviselő ur interpellácziója a belügyminiszterhez, a közigazgatási bizottsági ülések nyilvánosságának korlátozása tárgyában. Reich Aladár: T. ház! Az az interpelláczió, a melyet a miniszterelnök urboz intézni szándékozom, nem igényel hosszabb indokolást. Egyszerűen arról van szó, hogy egy miniszteri rendelet ellentétbe helyezkedhetik-e valamely törvénynyel. Az 1876 : VI- t.-cz., a mely a közigazgatási bizottságokat felállította, 11. §-ában a következőket tartalmazza (olvassa): »A bizottság ülései nyilvánosak, de a fegyelmi választmány üléséből az elnök a határozat megállapítására szolgáló tanácskozás és határozathozatal idejére a hallgatóságot eltávolíthatja*. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem hallom; akkor hogy feleljek ?! Reich Aladár: A lényeges az, hogy a 11. §. azt tartalmazza, hogy a bizottság ülései nyilvánosak és ez alól statuált kMételt a fegyelmi választmány üléseire vonatkozólag. Széll Kálmán miniszterelnök: Tudom! Ezt ismerem! Csak azt nem tudom, hogy miért hozza fel! Reich Aladár: Azután az igen t. miniszterelnök ur kibocsátott egy rendeletet a közigazgatás egyszerüsitéséről. A rendelet száma 127.000 1902. Ezen belügyminiszteri rendelet 62. §-a szól az ülések nyilvánosságáról; czime: »Az ülések nyilvánossága és a nyilvánosság korlátozása.« Maga a paragrafus pedig igy szól (olvassa): »Az ülések nyilvánosak, de az elnök a hallgatóságot kizárhatja és eltávolíthatja, ha a bizottság zárt ülés tartását határozza el, vagy ha a hallgatóság a tanácskozás menetét, ismételt figyelmeztetés daczára, zavarja.« Vagyis azzal a rendelettel a törvénynek az az intézkedése, hogy a bizottság ülései nyilvánosak, teljesen illuzóriussá van téve, mert a bizottságnak — a nélkül, hogy bármiféle ok felmerülne — jogában áll egyszerűen elhatározni azt, hogy zárt ülést tart és ezáltal a nyilvánosságot telje?en kizárja. Epén ezért a következő interpellácziót intézem az igen t. miniszterelnök úrhoz (olvassa): 1. Mely alapon vélte magát feljogosítva a miniszter ur arra, hogy a 127.000/902. sz. rendelettel a közigazgatási bizottságok üléseinek nyilvánosságát korlátozza P 2. Tekintettel arra, hogy ezen korlátozás ellentétben áll az 1876 : VI. t.-czikknek 11. § ával, hajlandó-e a miniszterelnök ur fenti számú rendeletének 62. §-át rendeleti utón oly értelemben sürgősen módosítani, a mely helyreállítja a közigazgatási bizottság üléseinek az 1876 : VI. t.-cz. 11. §-ában biztosított nyilvánosságát? (Helyedé* a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! A képviselő ur nem közölte velem előzetesen kérdését, s igy csak most, első hallásra kell arra válaszolnom, de szívesen válaszolok. (Halljuk! Halljuk/) Mikor az egyszerűsítési eljárásról szóló törvényjavaslat életbeléptetése czéljából az ügyviteli szabályzatokat kidolgoztak, a belügyminisztériumban természetesen a közigazgatási bizottságra vonatkozó eljárás sem maradhatott szabályozatlanul. A képviselő ur a közigazgatási bizottsági ülések nyilvánosságát hozza most szóba. Mikor a javaslatot kidolgoztuk, a belügyminisztérium természetszerűleg ismerte — köteles is — a törvénynek azon rendelkezését, hogy a közigazgatási bizottságok ülései nyilvánosak. Ez a rendelet nem is akarta ezt korlátozni, de ily értelemben magyarázta — és azt hiszem, hogy ez helyes — hogy bizonyos esetekben, ha a közigazgatási bizottság maga át akar alakulni egy értekezleté, zárt üléssé, bizonyos kényes,—nem tudom •— talán a közillembe, a közerkölcsökbe, vagy egyéb, a közérdekbe vágó körülménynél fogva kényes ügy tárgyalásánál ezt megteheti. Hogy ezt a közigazgatási bizottság — ha maga akarja — meg ne tehesse, nem látom át, mikor a fegyelmi eljárásra vonatkozólag a nyilvánosság különben is korlátozva van. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik nem a nyilvánosság korlátozását tartalmazza. A másik rendelkezés, a mit a t. képviselő ur itt diffikutált, az, hogy az elnök eltávolíthatja a hallgatóságot. Magától értetődik, hogy h hallgatóság — a mint itt a rendeletben, az ügyviteli szabályzatban van — a tanácskozás nyugalmát zavarja és a tanácskozást lehetetlenné teszi, akkor a minden elnököt és minden tanácskozást megillető diszcziplináris jognál fogva az elnök rendreutasíthatja és kiutasíthatja a rakonczátlankodó hallgatóságot. Ez, gondolom, olyan elementáris kelléke és olyan elementáris inte-