Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

242. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 139 lett, ez az eszme hozta létre az olasz egységet, ez az eszme ott, hol egészséges állapotok vannak, a nagyságnak az erőnek biztos kútforrása. Ott, hol olyan beteg állapotok vannak, mint Ausztriában, kútforrása a bomladozásnak, az elzüllésnek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akár ugy működik ez az eszme, mint megtermékenyítő gondolat, akár ugy, mint bomlasztó elem, mindenképen a mai nemzedéket a nemzeti eszme vezérli. És a mi hadvezetőségünk, mintha nem e föld szülöttje volna, mintha az emberiség czMilizácziójának minden nagy értéke ós tapasztalása, nyomtalanul tűnt volna el feje felett, a hadvezetőség a nemzeti eszmét nem veszi számba. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nemcsak, hogy nem veszi számba, de egyenesen lábbal tiporja, {Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbáloldálon.) mikor a magyar hadseregben német vezénynyelvet, német szolgálati nyelvet honosít meg és tart fenn, Én megengedem és látjuk is, hogy ily felfogás mellett is tengődhetik a hadsereg béke idején, miként a növény a pinczében eltengődhetik valahogy, bár színtelenül és csenevész állapotban, napsugár nélkül. De hogyha a mérkőzésnek nagy órája elkövetkezik, akkor fogja a hadvezetőség szoIvorúan tapasztalni, — és szoIvorúságában, fájdalom, nekünk is osztoznunk kell. — hogy a nemzeti eszmét, mint a győzelemnek egyik legfőbb biztositékát kiirtották a hadseregből; nem fontolták meg, hogy a német nyelv mellett bizalom és ragaszkodás a tisztek és a legénység között nem keletkezhetik, mert — a mint Putnoky barátom az előbb helyesen mondta — nem értik meg egymást; s ha nem keletkezik bizalom, s ha az a magyar fiu azt látja, hogy az a tiszt németül, tehát idegen nyelven beszél s ehhez hozzájárul az, hogy a zászló is, a melyre őt kényszerűségből feleskették, a czimer is idegen, a melyet a sapkáján és a hasán visel, ha mindezt látja, nem önkéntelenül fogamzik-e meg benne az a gyanú, hogy az az érdek is idegen, a melyért neki harczolnia kell? (Élénk tetszés és taps a szélsöbáloldálon.) A mi szerencsétlen hadvezetőségünk és hadügyi kormányunk nem veszi számításba azt, hogy az általános védkötelezettségnek konzekvencziái vannak. Az általános védkötelezettség által uj elemek jöttek a hadseregbe, s mMel ugyanazon idő óta általános iskolakötelezettség is létezik, ennélfogva ezek az uj elemek bevitték a hadseregbe egész tömegekben a maguk nemzeti egyéniségét. (Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Már most, t. ház, tapasztalnunk kell, hogy ez a nemzeti egyéniség ott nem érvényesülhet, nem azért, mert a hadseregben nem szabad politizálni, mert hiszen józaneszü ember nem is kMan ott politikát. Beőthy Ákos: Pártpolitikát nem, de nemzeti állampolitikát! Bartha Miklós: Nem érvényesül a nemzeti eszme azért, mert az osztrák eszme és rendszer érvényesül. (Ugy van! a szélsöbáloldálon.) S már most jön a rajvonal, az előőrsi szolgálat, a járőri szolgálat, a hol, mint tudjuk, jóformán minden egyes ember magára van hagyatva, saját magának kell gondolkoznia, önfegyelmet kell, hogy gyakoroljon, önként kell, hogy felébredjenek az ő kötelességérzései; át kell, hogy hatva legyen attól, hogy ő egyénileg is fontos alkatrésze annak a nagy köznek, a melynek győzelmétől függ a nemzet jövendőbeli sorsa. Ebben a harczászati modorban ugyszólva atomizálva van a hadsereg. Minden egyes atomnak rendkívül fontos szerep jut. S akkor, ha az őrjárat jelentést akar tenni arról, a mit tapasztalt, azt veszi észre, hogy az ő jelentését és megfigyeléseit a tiszt ur nem értheti meg, s az a rajvonalban működő baka meg azt látja, hogy idegen zászló lobog felette, idegen nyelven beszélnek hozzá s ennélfogva a helyett, hogy az a mindenható kötelességérzet ébredne fel benne, hogy ő használjon a köznek, eltelik keserűséggel, eltelik gyűlölettel a rendszer iránt, megtorló érzések keletkeznek benne, s bármilyen vitéz egyénileg, rosszul fog harczolni. (Élénk tetszés a szélsöbáloldálon.) Pap Zoltán: Azért verik meg mindig az osztrák ármádiát! Bartha Miklós: Ha a nemzeti érzés nem volna onnan mesterségesen és erőszakkal kitolva, akkor neki azok a hagyományok jutnának eszébe, a melyeket az iskolában és a falun tanult és akkor felébredne benne a nemzeti becsvágy az iránt, hogy méltó legyen ő is az ősökhöz és akkor vitézül harczolna. De ha mindent megtesz is a hadügyi kormányzat arra, hogy ez a hadsereg harczképtelen legyen, nekünk, a kiknek hazánk van, nem ugy, mint a hadseregnek, nekünk, a kiket történelmi fonálszálak és hagyományok kötnek a múlthoz és ezek megállapítják a jövendő iránti kötelességeinket is: (Ugy van! Ugy van! a szélső • baloldalon.) nekünk elnézni azt, hogy a magyar hadsereg harczképtelen, nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy a magyar hadsereg a I magyar korona és a magyar haza szolgálatában harczképesen álljon és előkészületeket tehessen arra a bekövetkezendő nagy világháborúra, a melyre épen az európai szövetségeknek a természete is készül, nekünk ebben az óriási háborúban az a feladatunk, hogy a magyar királyságnak Mohácsnál elvesztett történelmi poziczióját visszaszerezzük. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsobaloMalon.) A hadügyi kormányzatnak makacs és elavult felfogása miatt mi a magyar hazát, a magyar nemzetet, a magyar királyságot harczképtelen állapotban nem tűrhetjük tovább, (Ugy van! a szélsöbáloldálon.) és ennélfogva a mi törekvésünk az, hogy a nemzet fiaiban rejlő katonai erények és tulajdonságok a lehető s legnagyobb mértékben fruktifikál18*