Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

138 242. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. harczképtelenek. (Igaz! Ugy van! Mozgás a bal- és a szélsőhaloldalon.) Szintén a harczképesség fogalmi körébe tartozik az is, hogy a hadseregben a Ivorális tényezők merőben el vannak hanyagolva. A mi hadseregünkben a legfontontosabb törvény a díszcziplina; ennek minden egyéb érdek alá van rendelve. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A díszcziplina nagy érdekei vonulnak keresztül ugy a büntető jogon, mint a szolgálati szabályokon. Lengyel Zoltán : Bizalmatlanság mindenkMel szemben! Bartha Miklós: Legnagyobb vétség a díszcziplina elleni vétség. A diszczrplina megőrli a hadseregben az egyéniséget egész mértékben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Egy nagy lelki megrázkódtatáson, nagy belső harczon megy keresztül minden egyes ujoncz akkor, a mikor a kaszárnya küszöbén átlép; azt kell észrevennie neki. hogy mindazokból a tulajdonságokból, a melyek az ő személyi voltának valaha értékesek voltak, neki feltétlenül le kell mondania. Ebben a küzdelemben az ő magában álló egyéniségével szemben áll az egész hadseregnek egész közszelleme és súlya, az alatt neki össze kell roskadnia. De, hogy ebben a harczban ő legyőzessék és a hadsereg közszelleme felülkerekedjék, egész lelkét befolyásolja és elfoglalja, őt egyénisségéből kMetkőztesse és géppé deklarálja, ez a természetellenes visszafejlődés nem történhetik másképen, csak ugy, hogy, a mint átlépte a kaszárnya küszöbét, az első pillanattól fogva a félelmet oltják belé, félnie és rettegnie kell a káplártól, félnie kell mindentől, a mit maga körül lát. A büntető törvénykönyv ugy van megállapítva, hogy akármilyen igazsága legyen, igazi jogorvoslatot nem kaphat, mert a felebbezésnek csak akkor van helye, mikor már a büntetést kiállotta. Ily körülmények között a katonát nálunk épen arra tanítják, a mire legkevésbbé kellene tanítani, a félelemre, és a katonát attól a tulajdonságtól, melylyel győzni lehet, t. i. az egyéni bátorságtól és az önérzettől rendszeresen megfosztják. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nemcsak béke idején, de háború esetére is megtanitják a mi katonáinkat félni. Mióta az általános védkötelezettség behozatott és a harczászat átváltozott a tömegek harczából a rajvonalak harczává, kigondolták azt a nagy bölcseséget, a mely az első pillanatra nagyon megkapónak látszik, hogy a katona védekezzék egyénileg, használja fel — s erre a legalaposabban kioktatják — a terepnek minden hullámát, használjon fel minden barázdát, minden bokrot, minden követ, s ha az nincsen, akkor vegye elő az ásóját, és maga csináljon egy kis földhányást magának. Mi végből ? A végből, hogy odaiapuljon, elbújjék. Tehát bujkálásra — kérem ennek a pszichológiája fölött gondolkodni — tanítják a katonát még a harczmezőn is, nem arra, hogy halálmegvetéssel szerezzen magának és a nemzetnek a harczmezőn dicsőséget. A félelmet a hadseregben mindenható érzéssé tették, a mely a hadsereg harczképtelenségének egyik jelentékeny oka. A másik mindenható érzés, a mit az ujonczba és a katonába belevernek, az, hogy ő a császárnak a tulajdona. A mint átlépte a kaszárnya küszöbét, egyszerre nem azt a zászlót látja, a mely neki szent és kedves volt a falujában, nem azt a koronát, és nem azt a czimert látja, a melyet kegyeletes lelkében őrzött, mint a tisztelet legfőbb tárgyát. Nem hallja a magyar királynak az emlegetését, eltűnik előtte a haza fogalma, a nemzet fogalma, megszakítják lelkében azokat a fonalszálakat, melyek őt falujához, családjához, rokonaihoz, gyermekkori játékhelyeihez, a munkához, a nemzethez, a buzaérésnek gyönyörűségeihez fűzik, mert élete átalakul, egy uj fogalom keletkezik, egy fényes és határtalan és mindenható: a császár fogalma. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A császáré, a kié az állam, a hatalom, a dicsőség és a dicséret most és mindörökkön örökké Ámen; a császáré, a ki központja és végczélja az ő életének; a császáré, a kié a ruha, a melyet az a baka visel, a lakás, a melyben él, az étel, a melyet eszik. Minden, minden, minden beleolvad a császár fogalmába, és megelőző fogalmai, lelkének megelőző indulatai rendre-rendre semmMé lesznek, 8 mi következik ebből, t. ház? Következik égy disharmónia az ő kedélyállapotában. Önkéntelenül kérdi, mi hát az igazság? Az-e az igazság, a mit nekem a papom, a mit nekem a tanítóm, a mit nekem édes apám, édes anyám elmondottak, vagy az-e az igazság, a mit most mondanak, hogy egy császár létezik, ki mindenható, ki mindenek felett áll, kinek más a czimere, mint az országnak, más a zászlója, mint az országnak, más a nyelve, mint az országnak, más az érdeke, mint az országnak, vagy pedig az az igazság, a mit eddig tanultam, hogy tiszteljem az alkotmányt, szeressem a nemzetet, ragaszkodjam a haza földjéhez ? Melyik hát az igazság? És ebben a lelki disharmoniában bekövetkezik az ő lelkében az erkölcsi nihilizmus, mert a régi ideálokat összetépték, elszaggatták, az uj ideál épen idegenszerűségénél fogva nem tudott lelkében megfogamzani. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Megszűnnek a régi nagy ideálok, ujak nincsenek, ennek következtében nem is harczképes a katona. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) A harmadik érzés, a mit belevernek a magyar fiúba, mikor átlépi a kaszárnya küszöbét, az a német nyelv felsőbbsége saját anyanyelve felett. (Halljuk! Halljuk!) Én figyelmeztetem a szavazásra vágyó t. többséget, hogy e kornak legnagyobb mozgató eszméje a nemzeti eszme. Ennek az ereje és hatalma hozta létre azt a világtörténelmi átalakulást, melynél fogva Németország egységessé