Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

2Í2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 137 tás alatt tudja elsütni az üres töltényeket. (Halljuk! Halljuk!) Sehol a világon a bakát a fegyveralkatrészek neveinek megtanulásával nem kínozzák annyit, mint nálunk. A magyar bakának meg kell tanulni a Stubenschrofot, a Nustiftet, a Stangelschraubot és 50 vagy 60 ilyen hihetetlen, még németül tudó ember előtt is hihetetlen műszót, és ennél a tanulásnál működik, de mindennap, állandóan és kegyetlenül az Emzeln, a Dunkel és a Watsche. Ezt meg kell tanulni. Tehát sehol a világon fegyverrel annyit nem foglalkoznak, mint a mi hadseregünkben. Reggeltől estig fegyverben állanak, az őrök éjjel is fegyverben vannak és daczára, hogy mindig fegyverrel foglalkoznak, lőni nem tudnak. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon') Erről csak egynéhány szót! Hiszen Szemere Miklós t. képviselőtársam beszédjének egész súlyát erre a kérdésre fektette és annyi sok okos és helyes dolgot mondott, hogy én semmikép versenyre kelni vele nem akarok és nem tudok. Azonban azt, a mit elmondani akarok, még sem mondotta el. Vannak azok az u. n. lőgyakorlatok. Egy baka évenkint kap 110 éles töltényt abból a czélból, hogy lőni tanuljon. Gromon Dezső: Kevesebbet! Bartha Miklós: Hiszen annál rosszabb az államtitkár úrra nézve, ez meg az országra nézve rosszabb. (Gromon Dezső államtitkár kézmozdulattal mutatja, Iwqy nincs reá pénz!) Az pedig egy egész nagy obstrukczionális beszédnek képezhetné tárgyát, hogy miért nincs pénz. Annyi bizonyos, hogy sok pénzt elpocsékolnak a bakancsok eldobásával, a csizmafelhuzással, gomboknak levágásával és kicserélésével, meg azzal, hogy kettős gombsor legyen-e a waffenrokkon, vagy csak egyes. Kapitányokat ültettek lóra, kapitányokat szállítottak le a lóról. Ámde nem is tartozik beszédem keretébe a kérdés ezen része, de az én tudomásom szerint abban az időben, a mikor erről egy bizonyos szakkönyvet olvastam, 110 éles töltényt kapott a baka abból a czélból, hogy azzal egy év alatt tanuljon meg lőni. Egy lőgyakorlatra tehát kMitt magával 22 éles töltényt. Ennélfogva matematikailag áll az, hogy öt lőgyakorlat tartatík, már pedig nálunk, a hol a kioktatás, kiképzés azon kezdődik, a miről különben később szólani fogok, hogy félelmet verjenek bele az ujonczba. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az az ujoncz, a ki fegyverrel addig sohasem bánt s meg is van félemlítve, 22 lövéssel, ezt ötszörösen sokszorozva, egy év alatt lőni meg nem tanulhat. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) De legalább minimális eredményeket mégis el lehetne ennyMel is érni. Azonban nem érjük el még a minimális eredményeket sem. Miért? A lőgyakorlatok rendszere miatt nem érjük el. Mikor ugyanis arra a távoli helyre, a hol rendesen a Sekiess-Stätte van, kMonulnak, rövid az idő, hiszen még haza is kell napvilágon jönni, akkor megtörténik a lőgyakorlat. Valaki KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. valahol valamikor kitalálta azt, hogy a jobbkarnak 90 fokú szögben kell elhajolnia a törzstől, tehát derékszögű állapotban keli lenni, a mit katonai műnyelven »wagereckt«-nek hívnak. Egy másik kitalálta, hogy mikor a fegyvert kezébe véve a baka odamegy, hogy czélbalőjjön, akkor neki egy elegáns »Halbrechtswendung«-ot kell csinálnia, (Derültség.) mert a lövéshez szükséges az, hogy a jobbkar »wagerecht« állapotban legyen és az egész test elegánsan csinálja meg a »Halbrechtswendung«-ot. (Derültség.) Ha pedig ez a két dolog meg nem történik »Vorschrift« szerint, akkor következik be a »Herstellt« és háromszor, négyszer, ötször »herstell«-irozzák azt a bakát, mig mozdulatai nem elegánsak, mert az elegánczia Pompadoure óta nálunk is államfentartási tényező, (Élénk derültség balfelöl.) Innen van az, hogy a bakának a torniszterébe még háború idején is feltétlenül lenni kell porozópálczának, fényező kefének, kézi tükörnek, fogkefének. A mely hadseregnek szisztémája az elegáncziára ilyen nagy gondot fordit, az természetesen formális kiképzést nem ad a lényegben ós természetes, hogy a lövést, a lőtudományt elhanyagolja. És tényleg el is hanyagolja, mert mi történik? üégi tradiczió a hadseregben, hogy az u. n. »Zeiger«, a ki a czélpontnál mutat, hogy hova lőttek, legalább is egy körvonallal jobbat mutat, mint a milyen lövés történt. (Egy hang a szélsöbalóldalon: Egy pohár sörért!) Ez igy van és ennek nagy és veszélyes következményei vannak. Az is régi tradiczió, hogy az az altiszt, a ki meg van bízva a »Schussblatt«-nak vezetésével, szintén egy körvonallal jobbat ir be, mint a mit a »Zeiger« mutatott. Ennélfogva itt egy igen szeretetreméltó kettős könyvvitelt vezetnek, (Derültség.) de a könyvvitelnek mindkét lapja a nemzet, vagyis a hadsereg harczképtelenségét mutatja. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) A főemberek, a brigadéros, a dMizionárius, nincs rá eset, hogy a lőgyakorlaton megjelenjenek, hanem a mikor inspiczirungot tartanak, akkor a Hauptmann úrtól elkérik a Schussblattot, ezt megelőzőleg a Hauptmann ur szalad a Lieutenant úrhoz és kérdezi tőle: Lieber Kamerád, wie stehen wir am Schussblatt? A hadnagy megnézi, bevallja, hogy Bückstand van 15—20 lövéssel. TJm Gottes Ohristi willen, töltsd ki nekem ezeket az ablakokat, mert holnap jön a brigadéros. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) És, kérem, kitöltik az ablakokat sans gene. Ez Gang ud Gebe, ezt nem tekintik hamisításnak, ez az illető kommandánsnak erkölcsi érzületét egyáltalában nem sérti. Nem is azért hoztam fel, mintha erkölcsi szempontból ezt kifogásolni akarnám, ez rendszer, a rendszer kifolyása, a melynek az a következménye, hogy bakáink lőni nem tudnak, nem tudják tehát azt, a mi a háborúban a legszükségesebb, tehát 18