Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

136 242. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. hMe a hármasszövetségnek, de ennél a kérdésnél nem imIvorálok, mert nem tartozik ide. Általában a szövetséges politikának sem vagyok a hMe, mert ez folytonos ingert és provokácziót képez a háborúkra és mert a szövetséges politika mindig csorbát ejt az állami szuverenitáson. Azonban bármi legyen is erre vonatkozólag véleményem, tény az, hogy az európai politika, különösen katonai szempontból, e két szövetségen nyugszik. Mi következik ebből? Az, hogy ugy a politikai, mint a katonai vezérletnek egy jövő világháború áll a képzeletében és a tervében és ez a jövő világháború dönti majd el Európában a szláv és germán fajok hegemóniáját. MMel pedig ez igy van, ennélfogva a mi hadseregünk szerepe Gralicziában fog eldőlni. Ez annyiban függ össze a mozgósítási terv bírálatával, hogy, katonai szakemberek véleménye szerint, a kik számba veszik a távolságokat, számba veszik a vasutak mennyiségét, a vasúti szolgálat minőségét, számba veszik határainkon az orosz hadsereg elhelyezését, létszámát és viszonyait, mondom, ezeknek a felfogása szerint ahhoz, hogy mi ebben a nagy világháborúban győzelmet arathassunk, szükséges, hogy a mozgósítási parancs kiadása pillanatától kezdve hét-nyolcz nap alatt 14 hadtestünk, mert egyet leszámítok a délszláv államok feltétlenül szükséges megfékezésére, felvonuljon Graliczia fensikjára és ott harczképes, ütközetképts állapotban legyen. Mit jelent ez? Csak átlagos számítás szerint jelenti azt, hogy ezen rövid idő alatt fel kell oda vonulni legkevesebb 500.000 embernek, legkevesebb 84.000 lónak, 1800 ágyúnak és a társzekerek, podgyász-szék erek egész nagy halmazának. Már most kérdés, hogy vasúti vonalaink jelenlegi száma megbirja-e ezt, kérdés, hogy a katonai vasúti szolgálat ugy van-e berendezve, hogy emberi számítás szerint fennakadás nélkül történhessék ez meg, kérdés, hogy a hadkiegészítő kerületek hálózatának góczpontjai olyan stratégiával vannak-e megállapítva, hogy a mozgósitás megtörténhessék ilyen rövid idő alatt; a hadtestek székhelyei szintén stratégiailag vannak-e megállapitva, vagy pedig csak ugy, mint p. o. Nagy-Szeben, a hol hadtest székel a nélkül, hogy erre nézve a stratégiai szempont, az élelmezési szempont irányadó volna, hanem kizárólag azért, mert a lakosság osztrák szellemben »gutgesinnt<, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és mert a városnak forgalmi viszonyait ez által emelni kívánják. Nem tudom, hogy a harczképesség szempontjából való ilyen természetű katonai visszaélés más hadtest székhelye tekintetében is történik-e, és egyáltalában nem tudok feleletet adni a felvetett kérdésekre, csak figyelmébe ajánlom a t. háznak, hogy a mozgósitás sikere, ennélfogva a harczképes állapot, és a győzelem lehetősége nagyon függ a felhozott tényezőktől, ezek tehát nagyon súlyosak. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De ha erre nem is tudok felelni, tudom azt, hogy a harczképességnek egy másik fontos tényezője tekintetében teljesen a képtelenségnek és a lehetetlenségnek állapotában vagyunk, és ez az élelmezés kérdése. (Ugy van'! a szélsöbaloldalon.) Mindnyájan tudjuk, hogy a hadsereg élelI mezési rendszere még a hadgyakorlatok alkali mával sem válik be; (Ugy van! a szélsőbal oldaj Ion.) azt is mindnyájan tudjuk, hogy a boszniai | hadjárat alkalmával, a mely pedig egy világ| háborúhoz képest igazán csak gyermekjáték volt, az élelmezési rendszer teljesen csütörtököt mondott. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Napokon át egész csapatok voltak teljesen élelmiszer nélkül; valóságos éhezési gyakorlatokat, trainingeket kellett, hogy tartsanak, a kórházak megteltek éhtifuszos katonákkal stb. A t. ház tagjai közül sokan vettek részt a bosnyák hadjáratban, és saját szoIvorú tapasztalásukból tudják, hogy az élelmezési rend a hadseregben minden bírálaton alul áll, . . . Beőthy Ákos: Ugy van! Közbotrány! Bartha Miklós: . . . pedig szintén katonai szakíróktól tudjuk, hogy p. o. az 1870- iki nagy hadjárat alkalmával a német hadsereg fenomenális győzelmeinek jelentékeny részét a jó élelmezésnek köszönhette. Annak tulajdonították a győzelmeket, hogy az a katona jól volt táplálva, mert az éhes ember nem tud verekedni; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az nem tudja kiállani a háborúval járó fáradságokat, az éhes emberben felülkerekedik az állat; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az elveszti intelligencziáját: sem parancsolni, sem engedelmeskedni nem tud. Az éhező embereknél a fegyelem megbomlik épen azért, mert már nem emberek azok. hanem nagyobbrészt állatokká változnak, és mert azoknak a gyoIvor parancsol. Az ilyen hadsereggel, a melynek élelmezési rendje minden kritikán alul áll, győzni nem lehet; legkevésbbé lehet nálunk, a hol a hadseregnek nincsen lelke; (Ugy van! a szélsöbaloldalmi.) a mely bizonyos mértékig talán pótolhatná a fizikai erő hiányát. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A harczképességnek egy másik lényeges feltétele a katonai kiképzés. Hogy túlságosan hosszú ideig a t. ház figyelmével vissza ne éljek, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) — hiszen majd a záróbeszédem alkalmával lesz módom erre is kiterjeszkedni (Éljenzés a balés a szélsöbaloldalon.) — ez alkalommal a gyalogság kiképzésével fogok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a mely tudvalevőleg mégis csak főizomzata a hadseregnek, gerincze. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Sehol a világon annyit nem prezentiroznak, mint nálunk! (Derültség.) Ez abban áll, hogy kommandószóra hirtelen tudja lekapni a válláról a fegyvert és azt a két kezével függőleges helyzetben tartani. Sehol a világon annyi général dé charge-ot nem adnak, mint nálunk, a mi viszont abban 1 áll, hogy az a csapat egyszerre, egy szempillan-