Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

2í2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 138 Bartha Miklős: T. ház! Békében élünk; azonban, ha háborús kilátások Tolnának is, szerény felfogásom szerint akkor sem volna szükség a létszámemelésre, és miután ez az állítás paradoxonnak látszik, igyekezni fogok ezt lehető rövidséggel bebizonyítani. Az általános védkötelezettség behozatala óta a hadseregek létszáma Európaszerte óriásilag megnövekedett. Irtózatos tömegek állnak a hadügyi kormányok és vezetőségek rendelkezése alatt. (Ugy van! TJgyvan! a szélsőbaloldalon.) Azonban a katonai tudományok szerint a vezérlő képességeknek megvan a maguk határa. Azok, a kik ezzel a kérdéssel tüzetesebben foglalkoztak, megállapították, hogy a világ nagy hadvezérei közül sem maczedóniai Sándor, sem Julius Caesar, sem Attila, sem Napóleon ötszázezer embert egyszerre a harcztérre sohasem dobott, és ennélfogva körülbelül ez a maximális szám, a melylyel a harczmezon emberi elme operálni képes. I. Napóleon 400.000 emberrel vonult be 1812-ben Oroszországba. A Niement 360.000 emberrel lépte át. Annyira nem volt képes ezt a tömeget helyesen vezetni, hogy vissza a Niemenen csak 8000 emberrel jött. Azl870-i háború a nagy létszám tekintetéből is fontos tapasztalásokat nyújt. A német hadvezetőség összesen 500.000 embert mozgósított a harcztérre, azonban megközelítőleg sem vittek soha ennyit, mert jól tudjuk, hogy Gravelottenál 187.000 német küzdött 112.000 francziával szemben; Sedannál 154.000 német küzdött 90.000 francziával szemben. Ha igy áll ez, s ha igaz az — a mint hogy igaz, — hogy Oroszországnak ma a hadserege 2,500.000 emberből, Németországnak 2,300.000 emberből, Francziaor szagnak 2,200.000 emberből, Magyarországnak és Ausztriának 1,300.000 emberből és Olaszországnak 800.000 emberből áll, — tisztán a szövetséges államokat láttam szükségesnek venni, — hát akkor szeretnék már egyszer alapos érvelést hallani a felől, hogy ilyen tömegeken kMül miért szükséges még a katonai létszámnak emelése? (Halljuk! Halljuk!) Miként fogják ezeket a tömegeket vezetni, felvonultatni, élelmezni, harczvonalba állítani, stratégiailag elhelyezni? És ehhez járul, t. ház, az, hogy ezek az óriási summák kizárólag a sorhadakra vonatkoznak, de hiszen vannak — tudjuk, — tartalékosok, póttartalékosok, van miliczia, van u. n. Reichswehr is, ugy, hogy egy szakíró számítása szerint mindezt összevéve a szövetséges államok együttvéve 15 millió embert tartanak fegyverben, vagy szólíthatnak fegyverbe. Mit jelent ez? Hiszen csak a dimenzió érdekében mondom, hogy ha ezt az irtózatos tömeget, a maga ágyúMal, lovasságával, társzekereMel, szóval az egész hadi felszerelésével együtt egy colonneba állitanók akkor a colonnenak felvonulása egy bizonyos pont előtt kerek egy esztendeig tartana, és akkor annak a colonnenak a hossza nagyon megközelítené az ekvátor hosszát. Engedelmet kérek, az ilyen nagy tömegek igenis arra valók, hogy a saját súlyuk alatt összeroskadjanak, (Igaz! Ugy van! a szásobaloldalon.) de arra, hogy győzzenek, arra, hogy komoly katonai feladatot teljesítsenek, nem valók; nem egyéb ez, mint a fejedelmek . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Parádéja! Hóbortjai!) , . . túlságosan drága parádéja és gyermekjátéka és a fejedelmek félelme. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És mégis, ha alaposan képesek volnának kimutatni azt, hogy daczára ezen óriási tömegeknek, szükség van az ujonczlétszám felemelésére, hát akkor is azt mondom, hogy nincs szükség, mert a hadsereg kebelében ugyanannyi fegyvert nem viselő, de fegyverképes ember, mint a mennyit a létszám-emelésnél kMannak, tényleg megvan azokban az iparosokban, a kiket alkalmaznak, mint kovácsokat, asztalosokat, szakácsokat, cseléddolgokra stb. Mert utóvégre, hogy a legénység a hazát fegyverrel szolgálja, az nem azt teszi, hogy szabó legyen, szakács legyen és húst vásároljon, hanem azt teszi, hogy életét, vérét áldozza közügyért és a hazáért. A tiszti legénység nagyszámú. Azt mondják, hogy a tiszt nem lehet el inas nélkül. Bocsánatot kérek, én ugy tudom, hogy a katonatisztek fizetését felemelték és hogy általában véve, ha mi az arányokat és viszonyokat tekintjük, sokkal jobb fizetésben részesülnek a katonatisztek, mint az állam egyéb alkalmazottjai és tisztviselői. Hogyha a járásbirónak vagy a miniszteri fogalmazónak, vagy nem tudom, magának a miniszternek nem adunk szolgát államilag, teljességgel nem tudom megérteni, hogy miért adjunk a katonatisztnek, a ki a maga dolgát nem tudja elvégezni. Hiszen lehetetlen, hogy egy fiatal, 19—20—21 éves hadnagy el ne végezhesse a dolgát, hogy ne kefélhesse ki a kabátját; de ha nem teheti, akkor, engedelmet kérek, az állam nem adhat neki cselédet. Én abban látom a visszaélést, hogy a törvényhozás arra hatalmazza fel a kormányt, hogy ujonczokat sorozzon ; mi megszavazzuk abban a reményben és hitben, hogy a nemzet fiai elmennek szolgálni fegyveresen, vitézül, és a helyett . . . Ugron Gábor: Kutyát mosnak! Bartha Miklós: ... és a helyett ezen egyéneket, a kik pedig otthon talán olyan állapotban voltak, hogy semmiféle cselédi szolgálatot nem teljesítettek, jómódú gazdaembereknek, független polgároknak a gyermekei, mMel ügyesebbek és iskolázottabbak, a tiszt ur kMálasztja, hogy fésüljenek neki kutyát vagy dajkálják a gyermeket. Tudom, hogy nem volna szabad tennie, de elnézik, hogy ilyen, vagy konyhai, vagy más efféle szolgálatot teljesítsenek. Tessék ezeket egyszerűen fegyverbe szólítani és akkor az ujonczlétszámemelésre nincs szükség, mert ez a hiány a mostani létszámban meglesz. (Ugy van! Ugy van! a szélsnbaloldalon.) Azt a megjegyzést hallottam, hogy hábo-