Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-242
134 2k2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. ruban talán szükség van a tiszti szolgára. Háborúban? Hát a háborúban szükséges vikszolni czipó't és takarítani a jielyhet a kabátról? Lengyel Zoltán: Szerelmes levelet továbbítani! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Bartha Miklős: Ismeretes, hogy a bosnyák hadjárat alkalmával Szapáry kommandans három egész hétig nem váltott fehérneműt, mert nem volt reá alkalma. Ilyen a háború természete. Ott, t. ház, arra, hogy a pomádét odaadja a hadnagy urnak a legény és előkészítse a borotváló-készüléket, nem érnek reá; ott a tiszti szolgára még kevésbbé van szükség, mint béke idején. (Zaj jobbfelöl.) De, t. képviselőház, ez az ország ujabb katonai terheket nem is képes viselni, (Ugy van! Uqy van! a szélsöbaloldalon.) Összes intézményeink között a véderő intézménye a legdrágább és annak veszszük a legkevesebb hasznát. (Uqy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A véderő intézménye immár csak az alkotmányos éra alatt milliárdokba került a nemzetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem elégszik meg azzal, hogy egyoldalúkig kárositsa a nemzetet, de két oldalról károsítja. Először a pénzadó révén elszedi a nemzeti munka gyümölcseinek jelentékeny részét, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) másfelől a véradó révén akadályozza a nemzet munkásságát. Ily terhet még más államok is nehezen birnak el, más államok is, a hol senkinek sem jut eszébe, hogy a nemzeti munkásság erőforrásainak megszilárdítását akadályozza. De nálunk, a hol a mi nagy politikai szerencsétlenségünkre oly szövetségben élünk, a mely minket gazdaságilag állandóan kiaknáz ; a mely nem tűri meg azt, hogy vagyonosodjunk, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely Magyarországot gazdasági inferioritásra kárhoztatja, (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) arra kárhoztatja, hogy nekünk tetsző, a mi érdekeinknek megfelelő kereskedelmi és vámszövetséget a külfölddel ne köthessünk ; arra kárhoztat, hogy a bécsi pénzpiacznak befolyása és nyűge alatt álljunk; arra kárhoztat, hogy kénytelenek vagyunk monopóliumot biztosítani az osztrák iparnak a magyar piaczokon; mondom, nálunk, az ily országban még kevésbbé lehet a terheket elbírni, mint a közgazdaságilag független államokban. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Máskép nézne ki a kép, ha a kormány azzal jött volna, hogy: abban a nagy küzdelemben, a melyet kiegyezési tárgyalásoknak szokás nevezni, megtettem a szükséges intézkedéseket Magyarország gazdasági függetlenségének berendezésére, ezáltal megnyitottam a jólét útját, felszabadítottam az osztrák ipar irtózatos súlya alól Magyarországot, ezáltal megnyitottam reményét és lehetőségét annak, hogy Magyarország is az ipar fejlesztése által a gazdaságilag emanczipált országok sorába fog lépni; (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) ha ezzel jött volna a kormány, máskép nézne ki a kép. Beőthy Ákos: E háznak a képe! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez idő szerint jobb ez, mint a különválás! Bartha Miklós: De megkötni a kiegyezést... Ugron Gábor: Szerencsétlen kiegyezés ! Bartha Miklós: Megkötni a kiegyezést, a mely az állam gazdasági reménytelenségét jelenti és a továbbfüggést a gazdaságilag vagyonosabb Ausztriától . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez idő szerint jobb ez a kiegyezés, mint a szakítás! Bartha Miklós: Azzal jönni, hogy kilátásunk sem lesz. hogy valaha menekülünk e nyűg alól . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Tiz esztendőre szól. Bartha Miklós: . . . azzal jönni, hogy a czMillistát emeljék fel, (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) megfosztani tehát a nemzetet attól, hogy gazdasági erőforrásait a maga érdekében kihasználja, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) ez valóságos istentelenség. Széll Kálmán miniszterelnök: Nagy frázis! Pozsgay Miklős: Visszaélés a nemzet jóakaratával ! Bartha Miklós: Magyarország állami adóssága kerek számban körülbelül tízmilliárd korona, és Magyarországon a kommunális és az egyéni adósságok szintén megütik körülbelül a tízmilliárdot. A községek pótadója átlagosan véve változik 30—80°/o közt, de több község közelíti meg a 80°/ 0-ot, mint a 30°/ 0-ot, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) akárhány pedig a 80°,'o-on felül is fizet. Magam is ismerek községet, még várost is, mely 100°/o-on felül is fizet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most a kormány megfosztja ezt a nemzetet attól, hogy a nemzeti munkásságnak egyik legtermékenyitőbb ágát, az ipart fejleszthesse; egyoldalúságra kárhoztatja Magyarország gazdasági életét. Honnan izzadja ki a nemzet ennek az irtózatos tehernek az évi kamatait? Hiszen ha az ország gazdasági helyzetére gondolunk, a legsötétebb képek vonulnak el az ember előtt. Hová jutott ez a tejjel-mézzel folyó Kánaán, melyről Beőthy Ákos barátom egyik beszédében helyesen jegyezte meg, hogy ha ugy kormányoztatott volna, mint a hogy 1848-ban a kormányzási rendszer megindult, ma Magyarország egy földi paradicsom volna. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hova jutott ez a tejjel-mézzel folyó Kánaán, mikor beruházási kölcsönt veszünk fel és tudjuk, hogy az leginkább azért történik, mert Ínségben levő embereknek kell hogy munkát adjon maga az állam? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És hova jutottunk, mikor tudjuk, hogy a Eelföidön tízezren állandó éhínséget szenvednek évek óta, és mikor a legéletrevalóbb faj Magyarországon, a székelység, a mely sok
