Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

130 2í2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. den elképzelhető hMatal, a mely a perifériákon el van helyezve, és segítségére ment, ha szükséges volt, a katonaság, és volt olyan választás, hol ártatlanul ép annyi embert lőttek le az ellenzék soraiból, a hányból kitelt volna az ellenzék többsége. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) így alakulva meg ez a többség, természetes, hogy alkotmányos és Ivorális tényezők nem is éltek az ő lelkében. Az országot meghódította pénzzel és erőszakkal, övé tehát az ország, ez volt a többség pszichológiája. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az országot majorsági birtokának nézte, a mely arra való, hogy ő többség legyen, hogy ő éljen, hogy ő kiéljen, hogy némelyek gyorsan gazdagodjanak . . . (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István; Igaz, ugy van! Ez a legsötétebb szenny foltja! Bartha Miklós: . . . . és gyümölcsöző gazdasági tevékenységet folytassanak az alkotmányos princzipiumok daczára és ellenére. A többség összecserélte magát az országgal. Emlékeztetem a t. házat, a nemrég történt Tisza-lex-re. Mi volt az, mikor a többség visszavonult a maga klubjába és azt a határozatot hozta, hogy ő majd felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy adót szedjen, hogy ujonczozzon, hogy költségvetés nélkül kormányozzon . . . Lengyel Zoltán: Ez a konvent! Bartha Miklós: . . . hogy a törvénytelenül beszedett adót elkölthesse. Mi volt ez, pszichológiailag tekintve mi volt ez egyéb, mint az a Caesarén-Wahnsinn — nem jut eszembe hirtelen egy magyar kifejezés, — mely e hosszas uralom alatt a többséget elbetegitetté, a mely a többséggel azt hitette el, hogy neki minden szabad, hogy az ő hatalmának, uralmának és tevékenységének nincsenek alkotmányos korlátai. Bármily tűrhetetlennek tetszik ez a helyzet, t. ház, még tűrhetetlenebbé vált az által, hogy 1872 óta ez a hatalmas, mondjuk, mindenható többség nem a maga erejéből, nem a maga népszerűségével, nem a maga politikai erkölcseMel jutott ahhoz, hogy többség legyen, hanem a kormány, a hatalom kijelölte a jelölteket, érintkezett a választókerületekkel; a mindenható és diskrét hatalommal felruházott főispánnal rendelkezett a belügyminisztérium a jelöltek támogatása végett, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ez a mindenható főispán pedig rendelkezett a vármegye összes közegeMel a hMatalos jelölt támogatása czéljából. így alakult meg a többség hMatalos hatalommal, hMatalos erőszakkal. Ez a többség tehát nem volt független, ez a többség a kormány akaratától, a kormány szeszélyétől, a kormány jóindulatától és kegyelmétől függött. Az a többség, a melynek az lett volna hMatása, hogy ellenőrizzen és kezdeményezzen, elveszítette ugy ellenőrzési, mint kezdeményezési, mint öncselekvési hajlamait abban a hosszas rabigában, a melybe a kormányhatalom hajtotta. Bocsánatot kérek, egy ilyen többség ne hMatkozzék arra, hogy alkotmányadta jogánál fogva őt a képviselőházban döntő szerep illeti meg, mert maga a többség egyenes ellentéte az összes alkotmányos princzipiumoknak. (Elénk tetszés és helyeslés a néppárton a szélsöbaloldalon.) Úgyde 1901-ben megint szabad választás volt, s ez a többség a szabad választás alapján alakult meg. Ezt a körülményt még megédesíti az, hogy a többségbe bevonult a politikusoknak egy olyan csapata, a kiket sem a közéletben, sem a magánéletben azok a súlyos vádak, a melyeket a többség rendszerével szemben az imént emeltem, nem terhelnek. Ennélfogva ezen bevonulás következtében a többség ethikai alapja igen kitágult és megerősödött. Mindez ugy néz ki, hogy ma tehát egy olyan többségünk van, a melynek akarata előtt nyugodtan hajolhat meg ugy a ház, mint az ország. Itt azonban két dolgot kérek figyelembe venni: az egyik az. hogy bizonyos áramlások, ugy a fizikai, mint az erkölcsi életben, még gátakkal sem hagyják magukat visszaszorítani. És ha el is ismerem, hogy a központi hatalom részéről a választások szabadságának elve tiszteletben tartatott, azonban a Guriának ítéletei bizonyítják, hogy választási visszaélés az országban igen sok történt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a perifériákra a központi hatalomnak az az egészséges és alkotmányos befolyása, hogy nem a hatóságoknak kell vezetni a választásokat és a hatóságnak erőszakot gyakorolni nem szabad, egészen nem hatott el. Ez az egyik megjegyzésem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A másik megjegyzésem az, hogy a jelenlegi kormány a választásokat megelőzőleg a közélet szanálására vállalkozott. Ez képezte programmját, ezzel a programmal ment a kormány és a szabadelvű párt bele a választásokba; ezt hirdette. Tehát a megváltást hirdette azon rendszerek alól, a melyek alatt oly súlyosan nyögött Magyarországon az alkotmányos élet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nem hirdette azt a miniszterelnök úron kezdve a szabadelvű pártnak egyetlenegy tagja sem, hogy mi pedig megválasztatásunk után két vagy másfél esztendő után azon leszünk, hogy a véradót, vagyis a katonai terheket emeljük; emeljük ezeket a terheket akként, hogy a hadseregben lévő osztrák szellem és német nyelv a maga épségében megmaradjon. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem kérdezte meg senki a választóit, hogy vájjon helyesli- e ezt, vájjon ad-e mandátumot ezen az alapon ? (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig, a mit nem sejtettem, a kormány tudta, hogy ez majd be fog következni. B. Kaas Ivor képviselőtársam és barátom leplezte le ezt a dolgot azon diskrét természetű jegyzőkönyvek-