Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

24-2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 127 honvédelmi miniszter ur nekem még egy országot, mely oly hadsereget tart fenn, mint mi, a melynek az a része, mely nem a magyar állampolgárokból áll, de még a magyarok közül is azok, kik a hadsereg szellemét kellőleg magukba szívták a tisztképző-intézetekben, ugy viselik magukat a polgárokkal szemben, nem mintha a nemzet szabad akaratából fentartott hadsereg tagjai lennének, de mintha okkupált tartományban állomásoznának, hol minden polgárt rebellis ellenségnek néznek. (Igaz! Ugy van ! a szélsobalóldalon.) Ne akarjon a katonaság állam lenni az államban, hanem becsülje meg a polgárt, akkor azok is más szemmel fogják őket nézni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Még a nemzeti hadsereggel biró országokban is van néha differenezia a katonaság és a polgárság között; de a magyar ember az, ki általában rajong a katonaságért és ha nincs közöttül- jó egyetértés, ott a hiba csak a közös hadsereg nemzetietlen szellemében van. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) De merem állítani, hogy ez a hadsereg csak annyiban közös, hogy a terhekhez közösen járulunk Ausztriával, de különben ez nem közös, hanem osztrák, mert ha közös lenne, meg kellene lennie ott is a paritásnak. A hadsereg vezényleti nyelve a német, jelvénye osztrák s ennek ellenében a magyar bakáknak szűk magyar nadrágjuk van, persze fekete-sárga zsinórral és a waffenrokkon úgynevezett medvetalp. Ezt a paritásnak megfelelő ellenértéknek nem tekinthetem. De hol van meg a paritás? Az előttem szóló képviselőtársaim kimutatták, mennyMel több megrendelés jut az osztrák iparnak, mint a magyarnak; jól tudjuk, hogy a közös katonai terhekből mennyMel többet költenek erődítésekre az örökös tartományokban, mint Magyarországon. Meg van-e csak egy vonalon is a paritás ? Hát még ha a hadsereg szellemét nézzük: 400 esztendeje, hogy időről-időre föl-föl újul Bécs felől azon törekvés, hogy a Gresammtmonarchiet megcsinálják és Magyarországot örökös tartománynyá tegyék. Hát a közös hadsereg szelleme az, mely most is csak oly tartománynak tekinti Magyarországot, mint akármelyik örökös tartományt; hogy példával is bizonyítsam: méltóztassék megnézni akármelyik katonai behMó-jegyen a rubrikákat; ott van egy, a mely az illetőséget állapítja meg ekképen: »Land: Ungarn,« csak ugy, mint az örökös tartományokban »Land: Gralizien« vagy »Steiermark.« Még az 1867 : XII. t.-czikken. belül is meglehetne tartani a paritást a nyelvkérdés tekintetében is az által, hogy a magyar ezredeknél agy ezred- mint vezényleti nyelv a magyar lenne. Erre azt szokták állítani, hogy ez a hadsereg harczképességét csökkentené. Ezen állítás teljes meggyőződésem szerint nem állja meg a helyét. Hiszen háború esetében nagy csapattestek, egész hadtestek lennének ugyanazon nyelven magyarul, illetőleg németül vezényelve, igy meg, ha együtt működnek is, az semmi zavart sem okozhatna, ugy, mint tapasztalatból mondhatom, hogy nem okoz zavart az, ha nagy gyakorlaton honvédcsapatok vannak a közös hadsereghez tartozó csapatokhoz beosztva, (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Pedig ezek rendszerint kisebbek: a legnagyobb ily beosztott csapattest a hadosztály. De én magam is részt vettem nagy hadgyakorlaton oly lovassági rohamban, a hol egymás mellett egy honvéd-lovas osztály és egy osztrák legénységű dragonyos osztály vett részt közös vezénylet alatt. Soha sem származott baj abból, hogy meg ne értették volna egymást a honvéd- és közös csapatok, még együttes ezredkötelékben sem. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) De továbbmegyek, t. ház, minden valószínűség szerint egy esetleg bekövetkezhető európai háborúnál nemcsak két nemzet hadserege fog egymással szemben állani. A hármas szövetségből kifolyólag esetleg olasz csapatokkal is együtt fogunk operálni; hát már akkor ez nem lesz harczképes hadsereg, mert különböző vezény nyelve lesz? (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) De hiszen azt csak be kell hogy mindenki lássa, miszerint legnagyobb baj, ha a tisztjeit nem érti meg a legénység, hiszen ez a kiképzés rovására is megy, azt pedig nem lehet kívánni, hogy az a műveletlen elem tanulja meg a német nyelvet; csak könynyebb lenne megkövetelni minden tiszttől, a ki a magyar ezredeknél szolgál, hogy tudjon magyarul vezényelni és oktatni. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, az önálló, független magyar hadsereg fölállítását követeli, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) vagyis ebben is a48-as alapon áll, és nem is fog küzdelmével felhagyni, míg azt ki nem vMja, de be kell hogy ismerjem, hogy az 1867. törvények keretén belül is igen sok nemzeti aspirácziót lehetne még kielégíteni, sokkal többet és nagyobbakat, mint a honvédelmi miniszter ur megígérte a házban. (Halljuk! Halljuk!) És én a magam személyét tekintve, igen szívesen látnám az 1867-i törvények keretén belül is a részben kielégített nemzeti aspirácziókat és örömmel üdvözölném, de nagyon furcsának tartom azt, hogy ugy a kormánypárti magyar lapokban, valamint a bécsi lapokban is olvastam, hogy a függetlenségi pártot azzal a váddal illetik, hogy mi az 1867-es törvények megvédésére vállalkoztunk most. Igenis, vállalkoztunk azon kereten belül, a meddig a 67-iki törvényeken belül nemzeti aspirácziókat ki lehet vMni. Az igen t. miniszter ur elismerte, hogy a hadsereg jelvénye nem felel meg közjogi helyzetünknek és kilátásba helyezte azt, hogy egy uj, közös jelvényt fognak összeállítani, (Mozgás a szélsobalóldalon.) a mely a közös hadsereg jelvényéül fog szolgálni. Én, t. ház, a magam ré-