Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-242
128 24-2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. széről abból az uj közös jelvényből nem kérek. (Élénlc helyeslés a szélsobaloldalon.) SzMesebben látom azt, hogyha fekete-sárga kétfejű sasos zászló leng a közös hadsereg előtt azon reményben, hogy a nemzeti színek és czimer fogják azt felváltani, . . . Pap Zoltán: Van nekünk czimerünk, nem kell azon a koponyát törni! Putnoky Mór: . . . semmint hogy egy uj, közös dolgot kreáljunk ismét, mert nekem az eddigi is sok. És a mint Oato minden egyes beszédét, azzal végezte: »Oeterum censeo Oarthaginem esse delendam«, én is azzal végezem beszédemet, hogy elvárom, hogy minden közös dolgot szüntessünk meg Ausztriával. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! Hallj uh! Olvassa) : »Határozati javaslat. Elhatározza a képviselőház, hogy a magyar pénzen fentartott magyar alapítványok csakis a magyar korona területén lévő hadapródiskolákra fordíttassanak és ezek kormányzati tekintetben a honvédelmi miniszter alá helyeztessenek. Ennek megfelelőleg utasítja a képviselőház a kormányt a közös hadügyminiszter felügyelete alatt álló magyar alapítványoknak magyar állami felügyelet és kezelés alá leendő azonnali átadására*. (Élénlc helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Bartha Miklós! Bartha Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ugy ezen ház tanácskozásainak folyamában, mint a házon kMül is, ezen vita alatt sokszor felmerült az a vád a kisebbség ellen, hogy saját nézetével és akaratával terrorizálja a többséget, és megakadályozza abban, hogy annak alkotmányos akarata érvényesüljön. MMel én ezt a vádat alkotmányos szempontból rendkívül súlyosnak tartom, ennélfogva a t. ház engedelmével, mielőtt a szőnyegen lévő javaslat birálatára térnék át, foglalkozni fogok ezen vádnak természetével és alaposságával. (Halljuk! Halljuk! balfelbí.) Mindenekelőtt felteszem azt a kérdést: igaz-e, hogy alkotmányunk visszaállítása óta, sőt még az azt megelőző idő óta, 1865 óta Magyarországon a magyar törvényhozás képviselőházában mindig egy és ugyanazon többség volt? Egyre-másra 37 éve uralkodik tehát egy és ugyanazoD többség az országban. Természetes állapot ez ? (Egy hány a szélsobaloldalon: Dehogy!) A fejlődésnek törvényei szerint nem keletkeztek-e ezen idő alatt uj szükségletek, uj áramlások az eszmék birodalmában, a melyek meglazíthatták volna, szükségképen megdöntötték volna a többséget és egy uj többségnek alakulását hozták volna^ létre? És mi hát az oka mégis annak, hogy ez a természetellenes, a fejlődés törvényeMel ellentétes állapot nálunk mégis fennáll? 1865-ben megalakult a többség, Deák-párt elnevezése alatt, azon programm alapján melyet Deák Ferencz 1861-ben két feliratában fektetett le. Nem szükség a ház előtt mondanom, hogy ez a két felirat, különösen a második, a mely a megsértett nemzeti érzület súlyos méltóságával védi a tiszta perszonál-uniót (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és védi azt az álláspontot, hogy Magyarország semmi más országnak alávetve nincs és nem kormányozható más országok módja szerint, hanem csakis saját törvényei által, hogy tehát Magyarország szuverén ország ugy a törvényhozás, mint a belkormányzat terén, — mondom, nem szükség a ház előtt felemlítenem, hogy ez a két felirat ugy tartalmánál, mint formai értékénél fogva a világ politikai és közjogi irodalmának legeslegelső rangú remekei közé tartozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A nemzet magáévá tette e két feliratnak, azt lehet mondani, minden betűjét. A 65-iki választások ezen két feliratban lefektetett programm alapján történtek meg és a legtöbb választókerületben elég volt annyit mondani a jelöltnek, hogy Deák Ferencz álláspontját foglalom el, vagy annyit, hogy Deák Ferencz politikáját követem, hogy megválasztassék. így alakult meg a ház. Azonban ma már, a história szemüvegéu át nézve, teljes objektMitással és igazságérzettel kell bevallani, hogy a ház által létrehozott alkotások és a többség által elfogadott programmpontok között igen nagy hézag keletkezett. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A két feliratban hangsúlyozott jogfolytonosság elvét a Deák-párt keresztülvitte, azt lehet mondani, minden bírálaton felül álló öntudatossággal és bölcsességgel. Mindaddig nem lépett az uj alkotás terére, a mig a korona el nem ismerte a 48-iki törvényeknek érvényességót. Itt tehát nem kifogásolható semmi. Azonban a perszonál-unió tekintetében már ingadozó 'álláspontot foglalt el az országgyűlés többsége; abban^a tekintetben pedig, hogy Magyarország szuverén állam, a mely semmi más államnak, vagy tartománynak alárendelve nincs, és a melyre semmiféle idegen kormányzási és törvényhozási intézkedések befolyást nem gyakorolhatnak, ennél a két pontnál már nemcsak ingadozott az országgyűlés többsége, hanem ellentétben az 1861-iki két feliratban foglalt eszmékkel és igazságokkal, (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) felállították a delegácziók intézményét és a közös kormányszékeket, és mindkettővel a magyar állam törvényhozási és kormányzási szuverenitásán jelentékeny csorbát ütőt tek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondani tehát, hogy a kiegyezést egy szabad választás alapján alakult törvényhozás fogadta el, nem egészen helyes dolog, mert a választás ugyan szabad volt, a választásnál hirdetett programm azonban és a törvényhozás termében létrejött alkotás közt egyfelől hézag, másfelől ellentét támadt. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A nemzetet arról,
