Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

126 242. országos ülés Í903 április 1-én, szerdán. azután koplalt a legénység. Koplalt először, mert rendszerint ugy elkésett a train, hogy késő este főzhettek, mikor a fáradt legénység inkább lefeküdt, sem hogy még főzött volna; de koplalt azért is, mert a magyar földmMes, — hiszen leginkább földművesekből áll a legénység kontingense, — kMéve a húst, a többit ugyan meg nem eszi. Se a főzelék-konzervet, se a kávé-konzervet, sem a kétszersültet. Persze ezeket Bécsben határozzák meg, és ott nem látják be, hogy ha a konzervek helyett, a kávé és a thea helyett annak a magyar legénynek naponkint a húson kMül egy jó darab szalonnát adnának, azon nem napokig, de heteken át megél, és ez félannyiba sem kerülne; mert a vége az, hogy a konzervet eldobálják és a zsoldjából szalonnát vesz a katona és azon él. Minél nagyobb egy hadsereg, annál nehezebb az élelmezése, igy sem sikerült; ha fölemelik a létszámot, még rosszabb lesz az állapot és éhes hadsereggel csatát nyerni nem lehet. Közgazdasági tekintetben az országra igen kívánatos és üdvös lenne a kétéves katonai szolgálat behozatala; sőt merem állítani, hogy katonai szempontból is. Mert a mai békelétszám betartásával — kerekszámban beszélve — évenkint 50.000 emberrel több szolgálna olyan két évet, a mi a kiképzésre teljesen elegendő, a ki eddig csak nyolcz hetet szolgált, mint póttartalékos ; igy ez a hadsereg harczkéi>ességét is emelné. (Ugy van! a széisobaloldalon.) Az a fenyegetés; hogy sokkal többe kerül, hogy miért, nem tudom belátni, mert hiszen a létszám ugyanaz maradna; még csak az sem áll, hogy azért, mert több ujonczot kell beoktatni, igy több oktató szükséges, mert hiszen eddig ugyanannyi póttartalékossal több lett oktatva. Egyet elismerek: hogy a két év alatt kellő kiképzettségü altisztet nem lehetne kapni, azonban azon segíteni nagyon könnyű; csak a szakaszvezetőktől fölfelé már élethMatásos altiszteket alkalmazzanak oly fizetéssel, melyből meg tudnak élni, mint családos emberek; rögtön tódulni fognak ezen pályára. Sőt, merem állítani, hogy egy élethMatásos altiszt, a ki több éve szolgál, igen jól alkalmazható sok oly helyen is, a hol tisztek vannak, igy a mMel többe kerülnének az élethMatásos altisztek, azt meg lehetne takarítani aránylag kevesebb tiszt alkalmazása által. T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy most előadjam közjogi tekintetben azon aggályaimat, melyek miatt a szőnyegen forgó törvény

rjavaslatot el nem fogadom. Hogy egy nemzet és az azt uraló trón erős legyen, annak szüksége van egy erős nemzeti szellemtől áthatott hadseregre, mely véréből való vér, testéből való test; melynek szMe együtt dobog a nemzetével, melynek ugyanazok az ideáljai, ugyanazok a kívánalmai, mint az azt föntartó nemzeté. Ily hadsereget lelkesít a hazaszeretet; tudja, miért harczol, tudja, miért ontja vérét. Ha a csapat előtt lobogó nemzeti zászlót látja lengeni, ha anyanyelvén hallja tisztjeinek biztató szavát, ha a csata hevében hallja nemzetének himnuszát, ily sereg elfelejt fáradtságot, éhséget és szenvedést és halálmegvetéssel fogja megállani helyét az ellenséggel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélschaloldalon.) Bizhatunk-e mi ily tekintetben hadseregünkben, mely minden, csak nem magyar, melynek szelleme homlokegyenest ellentétben áll a nemzetével, melynek nemcsak vezényszava, de gondolkozása is teljesen osztrák ? (Igaz! Ugy van! a széisobaloldalon.) Hiszen ha a nemzet a legmagasztosabb eszményeinek kifejezését képező nagy halottjának kojwrsójánál áll, vagy ha az ujabbkori történetének forduló pontját képező esemény évfordulóját ünnepli: ugyan együtt ünnepel-e a nemzettel a, hadsereg? Nem; annak nem hogy ünnepelnie szabad lenne, de beparancsolják a kaszárnyába, sőt készenlétben tartják, hogy esetleg a nemzeti ünnepet ülő népet szétkergethessék vele. Ilyen szellemű hadseregnek sem a rendes kontingenst, még kevésbé fogom a létszámemelést megszavazni, (Élénk helyeslés a széisobaloldalon.) már csak azért sem, mert ez által nem hogy megeró'sitenénk a magyar nemzeti államot, sőt annak kiépítését veszélyeztetjük, mert egy oly intézményt nagyobbítunk vele mely a független nemzeti Magyarországnak legnagyobb ellensége és akadálya. (Igaz! Ugy van! a széisobaloldalon.) És vájjon, t. ház, a hadseregnek ilyetén közössége törvényeinkben gyökerezik ? Hiszen nem egyszer, de már sokszor kimutatták ezen vita folyamán ezen oldalról, hogy sem a pragmatika szankczió, sem az 1867 : XII, t.-cz. a hadsereg közösségét a mai formájában el nem rendeli, sőt ez utóbbi még a magyar hadseregről beszél. De ha még százados törvényeink rendelkeznének is a hadsereg közösségéről, nem látják még elérkezettnek az időt a túloldalon ülő képviselőtársaim is arra, hogy az önálló magyar hadsereget felállítsuk ? Hiszen önök, uraim, soviniszta magyaroknak állítják magukat. Hát hogy fér azzal össze, hogy mégis azt kívánják, hogy németül vezényelt, idegen jelvényekkel ellátott hadseregünk legyen? Hiszen önök végre konczedálják, hogy a nemzetnek megvan a joga az önálló hadsereg felállításához. És önök ezzel a joggal mégsem akarnak élni? Deák Ferencz mondta, hogy azon jogokat, melyeket erőszakkal vesznek el egy nemzettől, azokat a nemzet kMívhatja, de a melyekről önként mond le, azok elvesznek örökre. (Igaz! ügy van! a széisobaloldalon.) És önök mégis önként lemondanak a nemzet ezen jogáról, mely nélkül egy erős nemzeti államot elképzelni nem lehet? Az igen t. honvédelmi miniszter ur a v.ta folyamán egy közbeszólásával azt mondta, hogy nincs ország, hol oly rosszul bánnának a hadsereggel, mint nálunk. Hát kérem, mutasson a