Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

24 i*. or formája, hogy az csak szóval történhetik, tehát az írásban is előterjeszthető. Megengedem, hogj az a forma sérti t. barátomat, hogy expresszlevélben terjesztetett elő, de bocsánatot kérek, az teljesen közönbös, hogy az inditvány expressz-, vagy közönséges levélben, portán vagy hordár által jut az elnök kezéhez. Én nem óhajtanám, hogy megszoritólag magyarázzák ezt a jogát a képviselőnek. Hiszen épen Barta Ödön t. képviselőtársam mondta azt, a mit mindnyájan tudunk is, hogy oly ritkán élnek a képviselők ezen inditvány-előterjesztési jogukkal, ós igy, ha az egyes esetben előfordul, akkor annak formája vagy valamely nem tetsző alakja miatt kifogást tenni annyMal kevésbbé volna helyes, mert a képviselőnek ezen joga statuálva van. (Helyeslés.) B. Feilitzsch Arthur: Személyes kérdésben kérek szót, hogy_ csak nagjon röviden reflektálhassak Barta Ödön felszólalására, (Halljuk! Halljuk!), a kinek két nagy tévedését akarom helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy azt mondja t. képviselőtársam — és ő erre fekteti a súlyt — hogy én nem voltam szabadságolva. Engedelmet, de kijelentem, hogy én most is szabadságon vagyok, mert a ház t, elnöke bejelentvén erre irányult kérésemet, a ház volt kegyes nekem a szabadságot megadni, (ügy van ! jobbfelöl.) Ez azonban abszolúte semmi befolyással sem bir a kérdés lényegére. (Ügy van! jobbfelöl), mert nem azon fordul meg a dolog, hogy szabadságon levő képviselő terjeszthet-e be indítványt, vagy nem? Nem is erre fektetem én a súlyt, hanem a képviselők egy olyan jogának megmentésére, a mely a házszabályokban van lefektetve, melyet a házszabályok fennállónak tekintenek. (Ügy van! jobbfelöL) A második dolog az, hogy én nem kérvényt nyújtottam be a bizottsághoz, hanem indítványt tettem a törvényjavaslat bizonyos irányú módosítására. (Ügy van! jobb felöl.) Különben nem kívánom ezt a kérdést tovább fejtegetni, mert én a magam részéről teljes megnyugvással fogom venni a ház mélyen t. elnökének előterjesztését a házszabályokra vonatkozó magyarázat tekintetében és a mélyen t. háznak erre vonatkozó határozatát. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Lengyel Zoltán t. képviselőur kMan szólani. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A tegnapelőtti beszédemről kiadott naplót megtekintvén, azt találtam benne, hogy annál a résznél, a hol arról szólottam, hogy a mikor a katonai javaslatokat a közös miniszteri tanácskozásokon tárgyalták és értesülésem szerint a t. miniszterelnök ur azokat keresztülvihetőnek találta, de a honvédelmi miniszter ur nem, a t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy ezek a dolgok nem történtek meg. Erre ugyan én azt mondtam, ha a t. miniszterelnök ur ezt állítja, készséggel elismerem, de én ezt szavahihető embertől hallottam, és mégis a naplóban azt fedezem fel, KÉPYH. 5TAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. •szagos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 121 a mit annak idején nem hallottam, hogy a t. miniszterelnök ur erre azt mondotta: »Hallottam!« Persze, ugy rágalmaznak az emberek, hogy »hallottam.« Három megjegyzést fogok a naplóban levő ezen mondathoz fűzni. Az egyik az a kérésem a t. miniszterelnök úrhoz, hogy ha közbeszól, és azt pláne ily súlyos alakban teszi, legyen szíves ezt oly hangosan megcselekedni, hogy necsak az asztal szélén ülő gyorsíró, hanem a beszélő szónok is hallhassa, hogy reflektálni lehessen arra. (Mozgás jobbfelöl.) A t. miniszterelnök ur száz és száz közbeszólást tesz, a melyeket csak a naplóban és az újságokban fedez föl az ember, és a melyeket csak a szélső gyorsíró ball meg. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tehetek róla, ha lárma van és nem hallja! Lengyel Zoltán: Ha közbeszólást intéz a szónokhoz, vagy ehhez az oldalhoz, tessék oly hangon mondani, hogy azt meg is lehessen haliam ! Széll Kálmán miniszterelnök: Mindig hangosan mondom, de ha lárma van, nem tehetek róla. Lengyel Zoltán: A közbeszólás legyen oly hangos, hogy a dologra reflektálni lehessen. (Ellenmondás a jobb- és a baloldalon.) Ha pedig nem ily hangosan történik a közbeszólás, akkor ne is vegyék annak, mert akkor az csak hangosan való gondolkozás és a naplóból tessék kitöröltetni. (Ellentmondás a jobb- és a baloldalon.) Nem szólanék ehhez, ha ez először történik, de igen gyakran volt alkalmam tapasztalni, hogy a t. miniszterelnök urnak beszédem közben oly közbeszólásai voltak, a melyekről nekem nem volt tudomásom. Széll Kálmán miniszterelnök: Erről nem tehetek. Lengyel Zoltán: Felszólalásom másik része az, hogy én a parlamenti küzdelmek leghevesebb pillanataiban sem hozok ide személyes dolgokat. (Mozgat a jobboldalon.) Objektív küzdelmet igenis kifejtek a leghevesebben és a legerősebben, de soha semmiféle személyeskedést sem folytatok a házban. Én tehát azzal a lojalitással, a rnelylyel a parlamenti küzdelem leghevesebb óráiban is viseltetem a t. miniszterelnök ur személye iránt, kérem, nyilatkozzék e közbeszólásra vonatkozólag, hogyan értelmezte azt, ha közbeszólás volt? (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Én nem tételezem fel a miniszterelnök úrról, hogy ő velem szemben ne viseltetnék azzal a lojalitással, a melylyel én viseltetem ő vele szemben. Felszólalásom harmadik része a dolog tárgyi vonatkozásait illeti. A miniszterelnök úrra nézve azt állítottam, hogy ő a javaslatok parlamenti keresztülvihetéseért azokban a közös miniszteri tanácskozásokban szavatolt. így hallottam ezt, t. miniszterelnök ur. Ha valaki önről