Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

122 24-2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. ezt állitja, hát ez rágalmazás? Hiszen, ha nem tartotta parlamentárisán keresztülvihetőnek e javaslatot, akkor csak két ut állott ön előtt: vagy lemond, vagy pedig visszavonja a javaslatokat. (Felkiáltások a jobboldalon: ±Jz nem személyes kérdés! és a szélsobahldalon: De nagyon is!) Bocsánatot kérek, de azt én birálom meg és az elnök ur, hogy mi a személyes kérdés, nem a képviselő urak a túloldalon! (Zaj.) Thaly Ferencz: De ez személyes kérdés! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: A t. miniszterelnök ur, ugy látszik, félreértette, a mit mondtam, különben nem nyilatkozott volna igy. Igenis mindnyájunk előtt ismeretes dolog és ez nem is lehet máskép, hogy a t. miniszterelnök ur ezt a javaslatot parlamentárisán keresztülvihetőnek találta és ezért szavatolt is. Nekem tehát e szavahihető ember előadásában kételkednem sem okom, sem jogom nem volt. Sőt ezt legelső szavára el kellett hinnem, mert a t. miniszterelnök ur a parlament elé jött a javaslattal, nem mondott le és egész magatartása bizonyította és bizonyítja, hogy ma is keresztülvihetőnek tartja e javaslatot. Ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Meg fogja a t. képviselőház engedni, hogy a magam részéről is megtegyem erre a személyes felszólalásra megjegyzéseimet. (Halljuk! Halljuk!) A mi először azt illeti, hogy én hangosabban szóljak közbe, nézzék át a t. képviselő urak a naplókat, hogy mikor szólok én közbe? Én sohasem szólok közbe máskor, mint akkor, a mikor engem személyesen vagy valamely általam itt mondott dolgot — nem is elvet vagy argumentumot — támadnak meg. (ügy van! jobbfelöl.) Én közbeszólásokkal a t. képviselő urakat zavarni nem szoktam, de ha engem megtámadnak, vagy ha valamely olyan állítás történik, a melynek ellenkezőjéről meg vagyok győződve, akkor szólok csak közbe. Azt tehát, mintha én közbeszólásokkal kisérném a képviselő urak beszédét, a mint ez az önök részéről igen sokszor megtörténik, mikor az én beszédemet kisérik közbeszólásaikkal, (Felkiáltások a szélsobahldalon: Teszi ezt Fejérváry!) azt a naplók megezáfolják. (Ugy van! jobbfelM.) Gondolom azonban, a közbeszólásra jogom volt, mert a képviselő ur velem foglalkozott. (Ugy van! jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Csak hangosan mondta volna! Széll Kálmán miniszterelnök: Én hangosan mondtam, de hogy ott lárma van, arról nem tehetek. A képviselő ur különben most reprodukálta, a mit mondtam, a kívánságának tehát elég van téve, közbeszólásom nem siklott el, hanem megörökítette azt mai felszólalásában is. A t. képviselő ur most magyarázatot kér tőlem, hogy önképen értettem e közbeszólást? Mondja, hogy ő tiszta lojalitástól szokott áthatva lenni minden felszólalásánál és hogy ő nem bánt senkit. Ez nagyon szép dolog és én nagyon örülnék, ha a t. képviselő ur ezután meg fogja tenni. (Derültség jobbfelöl.) Engedje meg azonban, de eddig ezt nem tette meg, legkevésbbé tette pedig ebben az esetben velem szemben, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és ezt mindjárt fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, át kell térnem arra, hogy a ház tisztán lássa, miről volt szó abban, a mit a t. képviselő ur tárgyi megállapításnak nevez. Azt mondja a képviselő ur, hogy hiszen nem mondott ő semmi különöset én reám, mert keresztülvihetőnek kellett tartanom a javaslatokat, miután nem vontam vissza és azokat itt képviselem. Ez igaz, de nem ebben van ám a ráíogás, hanem abban az állításban, a melyet kellett, hogy visszautasítsak és a melyben azt mondja, hogy a honvédelmi miniszter ur nem tartotta keresztülvihetőnek és ellenezte a javaslatot, nem akart belemenni, a miből az következik, hogy én forszíroztam azt a honvédelmi miniszter ur ellenében. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Nem mondtam, csak azt mondtam, hogy nem állt jót, hogy Magyarországon parlamentárisán keresztülvihető. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök : Mit tesz ez ? Szembe van állítva két álláspont. (Zaj.) Az egyik a honvédelmi miniszteré, a ki, szerintem, nem tartotta keresztülvihetőnek, a másik a miniszterelnöké, a ki keresztülvihetőnek tartotta, sőt szerinte a honvédelmi miniszter nem akarta a javaslatot, de én akartam és erőltettem azt. Miután pedig a javaslat előterjesztetett, ebből tisztán az következik, hogy azt én vittem ki a honvédelmi miniszter ellenében, a ki nem akarta, mert nem tartotta keresztülvihetőnek. Kubik Béla: Ez megint belemagyarázás. (Nagy zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Kubik t. képviselő ur hallgasson meg és be fogja látni, hogy nincs igaza. A képviselő ur nem azt mondta, hogy keresztülvihetőnek tartotta a miniszterelnök ezt a javaslatot, mert csak ma akarta erre szorítani tegnapelőtti állítását, hanem a képviselő ur tegnapelőtt nem ezt mondta. Itt van a beszéd előttem, ebben ez áll (olvassa): »Maga b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter nem akart belemenni«, de én bele akartam menni. Hát mit ^tesz ez ? (Zaj és mozgás a szélsobahldalon.) Én szórói-szóra olvasom, a mit Lengyel képviselő ur most elhallgatott, mert ha valaki azt mondja, hogy Fejérváry nem akar belemenni, a miniszterelnök pedig bele akar menni, ez azt jelenti, hogy én forszíroztam a javaslatot b. Fejérváryval szemben. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez pedig egyszerűen nem áll, mert ez egy oly mese, hogy a ki csak egy kicsit is komolyan gondolkodik felette, az ma is nevetséges dolognak tartja, a miért is én azt, bár