Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

%kl. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. 111 módosul, hogy megszabadul veszélyes élétől.« (Mozgás a szélsöbalóldalon.) T. ház! Ez ellentétben áll azzal, a mit Szentiványi Árpád igen t. képviselőtársam itt kifejtett. De ez még csekélység, jönnek még súlyosabb dolgok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : » Nincs arányban a programmtól várható haszon a belőle következhető károkkal; többet koczkáztat, mint a mennyit adhat. Mit látunk a mérleg azon serpenyőjében, mely a hasznos következményeket méri? Egészséges gondolatot, szép és jó intencziót; sajnos, több van a káros hatások serpenyőjében. Először ott van a helyes gondolatnak helytelen formában való megtestesitése, továbbá oly jogi elmélet, a mely nemcsak alaptalan, hanem veszélyes is, mert logicze alkalmazva tönkretenné a kiegyezést és épen ezért az irányadó körökben oly nagy ellentállást támaszt a nemzeti párt programmja ellen, a minőt ennek tulajdonképeni belső tartalma nem is indokol. A párt, a mely nemzeti irányban akarja a kiegyezést fejleszteni, a mely ennélfogva meg akarja törni azon hangulatot. mely a közös ügyek szervezetének mai alapját nemzeti érdekeinkre nézve kielégítőnek tartja, sikert csak ugy remélhet, ha a nemzeti önérzetet mesterségesen is felcsigázza, ha a nemzetet követelővé teszi, ha benne a kurucz-szellemet nagygyá neveli. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Máris nagy károkat okozott a nemzeti pártnak ezen akcziója« . . . Kubik Béla: Akkor lettek Strassendemagogok ! Pichler Győző (olvassa): ». . . és attól kell tartani, hogy e mozgalomnak a nép érzületére gyakorolt veszélyes hatása még fokozódni fog, ha a nemzeti párt a létért folytatott nehéz küzdelem közben mindinkább elkeseredve, mellőztetésében sérelmet látva, a tőle követelt nemzeti vívmányok ellen kifejtett ellenállást nemzetellenes szellem kifolyásának tulajdonítva, mind nagyobb és nagyobb mértékben fogja a sovinizmust éleszteni, és az országban mindinkább azt az irányt terjeszteni, a mely mellett az Ausztriával való viszonyunk fenn nem tartható.": T. ház! így Ítélte meg a nemzeti pártnak programmját gróf Andrássy Gyula ur. De beszél itt direkt gróf Apponyi Albertről is (Halljuk! balfelöl.) és fejtegetései nagyon érdekesek. (Olvassa): »Mig a nemzet Apponyi lelkesítő szavait ugy értelmezi, a hogyan azokat Apponyi érti; míg el nem felejti, hogy Apponyi ostorcsapásai, melyeknek hMatása a nemzet vérkeringését sebesebbé tenni, csak a sovány programm esélyeit akarják növelni, addig azok nem lesznek alkalmatosak arra, hogy a nemzetet felrázzák és tettekre hevítsék, mindaddig azonban Apponyi aspirácziói sem lesznek ellenállhatatlanok.« És hoz fel egy gyönyörű példát utána, hogy »Apponyi könnyen ugy járhat, mint Odilon Barret, ki 1848-ban hosszú, meddő küzdelmet folytatva Lajos Fülöp ellen, végre, midőn a diadal óráját közeledni látta, akkor vesztette el egész népszerűségét, akkor maradt egyedül, mert azt mondja, mihelyt a tömeg megerősödött, vezetni már nem birta, mMel akkor azon szellem már messze túlszárnyalta őt is, és oly vezéreket keresett, a kiknek izgató szava teljes összhangban volt a programmal, a melyet meg akartak valósítani.« Ez a fejlődése az ottani viszonyoknak, világos, a népek pszichológiáján, a tömeg pszichológiáján alapszik. És most jön az, hogy felállítja ezt a nemzeti aspirácziót (olvassa): »Egy másik hasonlóan veszélyes elmélet az, melyet Apponyi a nemzeti politikának a nemzetiségi viszonyokra való hatásáról felállított. Azt mondja gróf Apponyi Albert, mi sem természetesebb, mint az, hogy nem bírunk a nemzetiségekkel ; hisz ezeknek imponálni kell tudni! Azon magyar állam pedig, a mely saját intézményeiben sem képes jellegét érvényre juttatni, nem imponálhat. Domborittassék csak ki a magyarság a közös intézményekben is ugy, a mint ő azt ajánlja, azonnal meg fog ez az állapot változni, akkor érezni fogják nemzetiségeink, hogy erős akarat, nagy hatalom áll a magyar állam rendelkezésére, s akkor majd beadják a derekukat.« Ez gróf Apponyi Albertnak felfogása a nemzeti kérdésekben, a melyet veszélyes és helytelen elméletnek jelent ki és a melyet mint ilyent fejteget tovább gróf Andrássy Gyula. Nagyon alkalmas, t. ház, ezt itt ez alkalommal felhoznom, mert a mi követelésünk ezzel azonos. Egyetlenegy követelésünk sincs a hadsereggel szemben, a melyben szórói-szóra ne volna ez, mert ebben van lefektetve nemzeti létünknek és a nemzetiségek elleni védekezésnek kátéja. Ebben a néhány rövid mondatban minden benne van. Mi sem akarunk mást, mint azt, hogy jusson érvényre a magyarság teljesen, hogy érezzék a nemzetiségek, hogy erős akarat, nagy hatalom áll a magyar nemzet rendelkezésére és akkor majd beadják a derekukat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt mi találkozunk velük. Ezt mi nem tartjuk még ma sem veszélyes politikának, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) bár gr. Andrássy Gyula ur veszélyesnek mondja. Sőt tovább is megy gróf Andrássy Gyula ur, midőn ugy okoskodik, hogy a nemzeti párt tanai közül még sokat említhetnék meg, a melyek, ha igazak volnának, többet is elitéinének, mint a mai rendszert és a melyek — ha a nemzet őket vezető elvekül fogadná el, lehetetlenné tennék, hogy elzárkózzék a szélsőbal programmja elől, mert vannak olyan követelései Apponyinak, a melyek olyan irányzatúak, hogy lehetetlen, hogy azok teljesítésével a nemzet elzárkózzék a szélsőbaloldal követelései elől. Tehát ezzel mireánk utal és igy itt megint mi találkozunk Apponyi Alberttel, mig mértföldekre távolodik el Apponyi