Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

112 24Í. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. Albert a szabadelvű párttól és Andrássy Gyulától. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Tovább olvas) : »A nemzeti párt programmjának árnyékoldala végre az, hogy közjogi konfliktus lehetősége elé állíttathatnánk oly követelések kedvéért, a melyeknek legjobb esetben sem lehet életbevágó fontosságot tulajdonitanunk és a melyek előnyeit más utón is biztosithatnók magunknak; oly utón, a mely a konfliktussal járó veszélyeket elkerüli . . . Az inicziatMa, a melyet mi ragadnánk meg, utánzásra találna túl a Lajthán, ha a kiegyezést mi fejlesztjük, mi, a kiknek 1867 óta elfoglalt és hagyományossá vált álláspontunk a változások visszautasítása volt, hogyan képzelhetjük el, hogy az osztrákok, kik kezdettől fogva a fejlesztésbe helyezték reményüket és mindig is azt kívánták, látván, hogy eredeti intenczióikat a magyarok karolják föl, szintén ne álljanak elő fejlesztési kísérletekkel, persze olyanokkal, a melyekkel mi nem tudnánk megbarátkozni.* Végül, t. ház, midőn itt ebben a tételben egyszerűen utal arra, hogy nem lehet semmit sem elfogadni gr. Apponyi Albert és a nemzeti párt programmjából, arra a konklúzióra jut a gróf ur és ezzel be is fejezem a czitácziókat, hogy a fentebbiekből eredő első tétele az, hogy a nemzeti párt programmjának léte káros. A második, hogy a programmnak azon kiinduló pontja, hogy a katonai oktatás utján is lehet és kell odahatni, hogy a harmónia a magyar nemzet és a sereg közt megerősödjék, helyes és elfogadandó, ellenben az az alap. a melyből a reformot kontemplálják, nem egészen szerencsés, a jogi elmélet, a melynek alapján pedig azt követelik, és az eljárásuk, a melynél fogva azt pártkérdéssé, azaz olyanná tették, hogy a végleges megoldás előfeltétele a párt kormányra jutásának, és hogy czélul tűzték ki e reformoknak parlamenti presszió utján való keresztülerőszakolását is, oly végzetes hiba, mely egyenesen lehetetlenné teszi, hogy a többség elfogadja a nemzeti párt programmját. így nagy szívességet tett gr. Andrássy Gyula ezzel a müvével a mai viszonyok közt is a függetlenségi pártnak, mert utal rá, hogy e követeléseket presszió utján is akarta megvalósítani a nemzeti párt. Nos, mi is pressziót akarunk gyakorolni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és meg akarjuk ezeket valósítani. Itt megint közel van hozzánk a nemzeti párt, hozzánk van közelebb gr. Apponyi Albert; itt már nem mértföldekről van szó, hanem igazán nagyobb mértéket kell alkalmazni, itt tengernyi távolságban van gr. Andrássy tői gr. Apponyi Albert. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akartam az ellentéteket feltüntetni. Bevallom őszintén, hogy e között a mű között és gr. Andrássy beszéde között szorgos összehasonlítást tettem, de ellentéteket nem találtam köztük. Azok az elvek, a melyek itt vannak letéve, visszhangra találtak a beszédben is. Hogy mily részben, arra nézve egyszerűen utalok a felolvasottakra, a melyek jóformán azonosak azokkal, a melyeket más formában gróf Andrássy Gyula mondott. De ha ez ugy van, akkor a t. nemzeti pártot kérdem, ha ez mind igaz, ha ma is vallja

/ gróf Andrássy Gyula, viszont, ha Szentiványi Árpád t. képviselő ur álláspontját taglaljuk, akkor, t. ház, itt már csirkeeszü leszek, itt már ki nem ismerem magam, mert vagy az egyik igaz, vagy a másik igaz, de mind a kettő igaz sehogy sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mégis ott látjuk a volt nemzeti pártot a többség sorában, látjuk nemcsak mint párttagokat a volt nemzeti pártiakat, de mint mentőket is. Ha a szabadelvű párthoz, — mert mindenkit érhet baleset, — (Derültség a szélsöbaloldalon.) valami veszély közeledik, azonnal a volt nemzeti párt egy-egy kMáló elméje tette meg azt a kegyes szívességet, hogy a szálkát kihúzta a veszélyeztetett kormányelnök lábából. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt megtette most már Bolgár Ferencz t. képviselőtársam is, a ki véletlenül arra vállalkozott, hogy kihúzza azt a szálkát, a melyet Szentiványi Árpád t. képviselőtársam ütött a szabadelvű pártba. Mert, t. ház, a közhangulat, a melyben Bolgár Ferencz t. képviselőtársam nagyérdekü és nagy tanulmányra valló beszédét befejezte, az a közhangulat, a melyben megtörtént, hogy az összecsömöszölt politikai család tagjai nem helyeselték, hanem hallgatagon fogadták kijelentéseit, ez ugy tűnt fel nekem, mint egy nagy, hatalmas, végtelen korrekt, de nemcsak korrekt, hanem tisztességes család is, a kin az a malőr esik meg, hogy egyik fiu szégyent hoz reája. Bolgár Ferencz képviselő ur egyszerűen lemondott mindenről abban a beszédben. Még a terminusról is lemondott, a melyet férfiúi önérzettel tűzött ki .. . Szentiványi Árpád: Azok nem csináltak határidőüzletet! Lengyel Zoltán: De fedezetlen volt, ez a baj! Szentiványi Árpád: Az összeférhetlenségi bizottság előtt sem volt egyik sem! Pichler Győző: Én azt a szót, hogy terminushoz volt kötve, azért használtam, mert a »határidő« kifejezést nem akartam használni, mert féltem, hogy itt a házban mindjárt nagyon sokan a határidőüzletre gondolnak. (Derültség.) Madarász József: Én pedig magyarul használom. Pichler Győző: Nekem az a meggyőződésem, hogy ő és egynéhány fogja is viselni ezen kijelentésnek következményeit. Azonban engedjék meg az igen t. képviselőtársaim, hogy én kellő szerénységgel, de mégis keserű szemrehányásokkal illessem a nemzeti pártot, mert a függetlenségi pártnak van oka azt a pártot jelenlegi magatartásáért keserű szemrehányással illetni. Évtizedeken át a nemzeti párt ellenzésével le-