Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

110 2hi. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. nyos nemzeti követelményekkel áll elő a szabadelvű pártnak egyik része. És itt át akarok térni a volt nemzeti pártra. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, t. ház, hogy én az uj választások óta, — és a ki figyelemmel folytatja egynémelyik itteni szereplésemet, az igazat ad nekem — folyton óvakodtam megtenni azt a distinkcziót, hogy volt nemzeti párt, régi szabadelvű párt, uj szabadelvű párt. A mily erélylyel a múlt cziklusban minden alkalomkor rámutattam erre, mert ezt politikai kötelességemnek tartottam, ugy most kötelességemnek tartottam — és politikai érzékem is diktálta nekem — azt, hogy midőn annak a pártnak a volt tagjai a választók elé léptek és szabadelvű párti programmal jöttek be, azzal megszűntek teljesen, és mi arra csak mint históriára, és mint kegyeletes emlékre hMatkozhatnánk. Ebből a politikai felfogásomból azonban kiemelt engem Szentiványi Árpád igen t. képviselőtársam, a ki az összepréselt és egybepréselt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Osszecsömöszölt!') és összecsömöszölt család fogalmát alkotta meg itt a t. ház keretében. Lengyel Zoltán: A denevérek is igy vannak összecsömöszölve! Pichler Győző: Ez adott jogot nekem arra, hogy a volt nemzeti párttal, mint külön politikai családi csoporttal (Derültség a szélsőbal-oldalon.) foglalkozzam. Végtelen szerencsémnek tartom, hogy gr. Andrássy Gyula igen t. képviselőtársam ez alkalommal szintén jelen van, mert szoros összefüggésben áll azokkal a kérdésekkel. a melyek köztünk és a volt nemzeti párt között a vita alapját képezik. Mert mi képezi a vita alapját? Mi azt mondjuk, hogy ők volt programmjuktől eltértek, hogy ők ma a szabadelvű pártba beolvadva, programmjuk tetemes részét feladva, szembeállanak ama magatartásukkal, a melyet az 1889. évi nagy véderó'vitában kifejtettek, a midőn álláspontjuk kifejtésénél a népszerűség zenitjére emelkedtek e párt tagjai, különösen annak akkori vezére, gr. Apponyi Albert. T. ház! Én a nemzeti párt programmját megtanultam; megtanultam pedig egy roppant szépen megirt és még szebb kiadásban kiadott könyvből, a melyet gr. Andrássy Gyula adott ki 1896-ban. Én most az első kiadásra hMatkozom és nem a másodikra. Ezt a distinkcziót azért teszem meg, mert az első kiadásban sok foglaltatik, a mi a második kiadásból kimaradt, igy pl. az a tan, hogy az 1867-es alap megingathatatlan alaptörvény, és ennek fejtegetése, ugy tudom, teljesen kimaradt a második kiadásból. (Mozgás a jobboldalon.) Én törekedtem megszerezni ezt a kiadást, de őszintén mondva, méltóztassék a nemes gróf urnak egy harmadik kiadást rendeztetni sajtó alá, mert az első kiadások már nem kaphatók, — a mi a gróf urnak csak dicséretére válik. T. ház ! Abból a könyvből tanultam én meg a volt nemzeti párt programmját. Vagy igaz tehát, hogy a volt nemzeti pártnak az volt a programmja, a mit gróf Andrássy Gyula ur ebben a könyvben kifejt, és akkor én nem tudom megérteni, mily módon került együvé, egy pártba gróf Andrássy Gyula ur a nemzeti párttal, ha az a nemzeti párt meg nem változtatta álláspontját és elveinek egy nagy részét el nem ejtette. Ezt a könyvet és különösen a nemzeti pártról irt részeit a gróf ur szempontjából igazán nagyon nemes intenczió irattá meg. Ez kitűnik az egész könyvből. Megíratta az az intenczió — és én azt hiszem, hogy meg is értettem, ha nincs is axiómaként odaállítva a könyvben — hogy t. i, a gróf ur, mint az 1867-iki alapnak feltétlen hMe. odatörekedett, hogy az összes, az 1867-iki alapon álló erőket egyesítse az 1867-iki alaj) megvédésére és ;megőrzésére. Csak ez a nemes törekvés vezette a gróf urat, a mi pártszempontból és az 1867-iki alap szempontjából épen nem olyan dicséretes dolog, mint a minő veszélyes ez a tan, az erőknek ez az összegyűjtése, mireánk nézve. De hiszen azért gyűjti az erőket a gróf ur, hogy a mi harczainknak annál nagyobb sikerrel, erélylyel és kitartással állhassanak ellent. T. ház! A gróf ur ebben a könyvben igen érdekesen mondja el a szabadelvű párt programmját. Azt hiszem, hogy nem fogom untatni a házat, ha e könyv egynémely részéből felolvasást fogok tartani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Sajnálom, hogy nem mondhatom el itt. mindazt, a mit a könyvben e czélra kijelöltem; érdekes és tanulságos dolog volna meghallgatni, mert hiszen nem a magam nézeteit, hanem a máséit mondanám el, de az idő előrehaladottsága késztet arra, hogy ettől ez alkalommal elállják. (Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: Térszüke miatt máskor! Pichler Győző : Az első, a mit kijelöltem, — és ezt azért bocsátom előre, hogy igazoljam az intencziót, — igy hangzik (olvassa): »Erős meggyőződésem, hogy nagy javára volna hazánknak, ha meg lehetne szüntetni az ellentétet, a mely a nemzeti párt között és közöttünk van.« Ezt méltóztatik irni a gróf urnak, a midőn a nemzeti párt programmja méltatásának eredményéről szóló fejezetet tárgyalja. (Olvassa): »Semmi sem volna alkalmasabb arra, hogy közállapotaink több súlyos baját orvosolja, mint a kiegyezést védő pártok tömörülése.« Ebben is jó jövendőmondónak bizonyult a gróf ur, mert több bajt — a mint ő mondotta: súlyos bajt — tényleg orvosolt ez a fúzió, és bizonyos ujabb érának bizonyos irányban való bekövetkezését és fejlődését előmozdította. A mit tagadni nem lehet, azt kötelességünk bevallani. (Olvassa): »De, sajnos, ezen tömörülés azon az utón, hogy a nemzet többsége tegye magáévá az ellenzék programmját, létre nem jöhet. Sajnos, nagyobb fontosságú tekintetek tiltják azt, hogy Apponyi programmját elfogadjuk; egyesülés csak ugy képzelhető, ha a nemzeti párt programmja akként