Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

106 241. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. Pichler Győző: Gyakran bálijuk a túloldalról a szózatot, hogy nem szabad a magyar nemzet politikai férfiainak oly mély barázdát vonni egymás között, a mely áthidalhatatlan, mert jöhetnek idők, a mikor kölcsönös és összetett erőkkel kell védekezni közös ellenség ellen. T. szabadelvű párt! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha ez némely kMáló férfinak véleménye odaát, akkor rosszul teszik, hogy gunyorosan fogadják és semmibe sem veszik a nemzet akaratának e megmozdulását. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E küldöttségek nagy serege nagy biztosíték arra, hogy a nemzetben van életképesség, van politikai öntudat. politikai törekvés, mely politikai törekvést önök ma talán meg nem akarnak valósítani, de mint a jövő ideálját, ha megtagadnák, még az önök álláspontjukból is a nemzet ellen vétenek és a nemzetnek ellenségei. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A szMek ezreinek megnyilatkozását önök csak áhítatos tisztelettel fogadhatják, és ha önök ezt nem így fogják fel, nekem tanúbizonyságul itt van egy férfi, kinek egyéni kiemelkedő voltát önök nem tagadhatják meg, a ki az önök politikai táborába tartozva, mint e háznak köztiszteletben álló elnöke, talán általa nem is ugy kifejezhető érzelmektől vezettetve, fogadja napnap után a küldöttségek százait és ezeréit. (Egy hang jobbfelöl: Hz a baj! Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ki az! ? Ki az! ?) Kubik Béla: Ki az? Ki mondotta? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Az elnök csenget.) Kubik Béla.' Nem merik megmondani, hogy ki az? (Nagy zaj.) Pap Zoltán: Hazaáruló! (Zaj.) Kubik Béla: Alkotmányos országban ilyet mondani, hogy ez baj! Elnök: Kérem Kubik képviselő urat, már utoljára, szíveskedjék csendben lenni. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ki volt az?) Pap Zoltán: Az elnöknek is van köze hozzá, hogy nyíltan hazaárulás ne történjék e házban! (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hazaárulás!) Kérem, ilyen kifejezéseket nem szabad használni! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Menjenek a Keichsrathba! (Zaj.) Pichler Győző: T. képviselőház! Én a közbeszólásokra rendesen reflektálni szoktam, erre a nagyon rövid közbeszólásra azonban nem reflektálok, mert tényleg baj, hogy a szabadelvű pártban, midőn én ily előzményekkel utalok az elnök magatartására, akad olyan, a ki ezt bajnak tartja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rámutatva a tiszta választásokhoz szükséges erkölcsi alapra, a szabadelvű párt a 48-as intézmények közül egyiket most teljesen élvezi, és ez a 48-as törvényeknek az az intézkedése, mely az utasítási jogot megvonta a kerületektől. Ma a képviselőnek kerülete, mint régen a Karoknak és Rendeknek, utasítást nem adhat és ezt élvezi most a szabadelvű párt teljes teljében, mert különben ily számban nem maradhatott volna és nem foglalhatott volna állást eme törvényjavaslat ellen. Ha megvolna az utasítási jog nagy és hatalmas ereje, önök közül nem egy, már régen kerülete által kiutasittatott volna innen. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon. Igaz! Ugy van! Visszahívták volna!) Azoknak, kiknek kerületei megmozdultak és a kik azt figyelembe nem veszik, csak azt akarom figyelmökbe ajánlani, hogy kerületekkel szemben az erkölcsi kötelék sokkal nagyobb, mint a jogi kötelék. Ha a kerületnek nincs is joga utasítani, az önök erkölcsi felfogása kell, hogy önöket odavezesse, hogy mikor ily kérdésekről van szó, önök harmóniában legyenek kerületükkel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Politikai életünk sMárságát teljesen feltünteti az, a mi e javaslatnál történik. Én elég víikmerő vagyok állítani, hogy önök sem akarják ezt a javaslatot. Évtizedek óta miből áll a szabadelvű párt többségének magatartása? Abból, hogy néhány államférfiú összeáll, köt konventikulumot, ezt beleviszi, ráerőszakolja a pártra, és a párt segitségével, mely a többséget képezi, ráerőszakolja a nemzetre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egynéhány államférfiú, a ki nem mer szembeszállani Ausztriával és a kik közt a katonai hatalom előtt meghajlok mindig többséget képeznek, konventikulumot alakit. Mikor itt a miniszterelnök ur azt mondta, hogy konventté alakul e ház, én azt felelem a miniszterelnök urnak, hogy a konvent nem oly veszedelmes, mert annak tetteit ellenőrzi a nyilvánosság, a nemzet, és büntető kezével sújtja ha bűnös útra tért. De a konventikulum ellenőrizetlenül, titokban történik, tehát a konventtel szemben rosszabbnak tűnik fel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mikor az önök csoportjában támadják a vármegyét és meg merik kongatni a halotti harangot ellene, akkor elfelejtik, hogy azok a vármegyék, városok és községek, melyekben a közelmúltban tobzódott a korrupczió, az önök mintájára alakultak. YJgy mint itt a konventikulum, összeállottak a vármegyékben, a városokban, a községben a klikkek, az egyes klikkek a konventikulumot ráerőszakolták a vármegyére, kihasználták összeköttetéseiket és vitték a nemzetet abba az állapotba, a melyben a mai közigazgatás van. A parlamenti élet két évtizeden át volt e tekintetben tanítója, nagymestere a nemzetnek' arra, hogy ezek az állapotok meghonosultak az egész országban. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Én, midőn a tiszta választások hangoztatásával bátorkodom szerény felfogásom és tehetségem szerint a miniszterelnök urnak válaszolni, engedjék meg, hogy a második szempontra tér-