Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

102 34í. országos ülés 1903 zetei az ellenállást oly biztosítéknak tekintik, a melyhez a népek fordulhatnak és forduljanak is mindig, a mikor a kormányok nemzetellenes törekvéseiben veszélyt látnak. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Az állami önállóság, az önálló hadsereg legdrágább kincse minden nemzetnek, és az legyen nekünk is. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Ezt követeljük állhatatos hűséggel mindaddig, a mig meg nem kapjuk. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Ebből nem engedünk, hanem ragaszkodunk hozzá tántoríthatatlan hűséggel, ezért áldozunk mindent, de ezt fel nem áldozzuk semmiért a világon. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Parlamentarizmus! (Mozgás a szélsobalóldalon.) A kisebbség győzelme a többségen, sérti a parlamentarizmust! Igaz. ha a többség a nemzetet kéjtviseli. De ebben a kérdésben képviseli-e a többség a nemzetet? Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Pap Zoltán: Nemcsak ebben a kérdésben nem képviseli! Széll Kálmán miniszterelnök: Mindenben! Csávolszky Lajos: Mi nem a nemzet többsége ellen, de önök ellen küzdünk, a kik nincsenek felhatalmazva arra, hogy most ujabb pénz- és véráldozatokat követeljenek. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Babó Mihály: Nem mondták meg előre! Csávolszky Lajos: Nem az a parlamentarizmus, hogy itt az összegyülekezett emberek többsége döntsön, hanem az, hogy a nemzet akarata teljesüljön. A nemzet érdekeinek érvényesülniük kell. Alkotmányosság! Az alkotmányosságot féltik! Ezt az alkotmányosságot, a melylyel 37 esztendő óta feladtunk minden jogot, elvállaltunk minden terhet, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.1 alkotmányos formákban. Erre jó a mi mai alkotmányosságunk. Hogy a nemzetnek jogot szerezzünk, hogy a nép terhein könnyitsünk, erre ez az alkotmányosság már nem jó. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Erre már nem alkalmas. Ennek az alkotmányosságnak, a mely most nálunk megvan, a nemzetnek csak igen csekély része veszi hasznát, előnyét csekély része élvezi. A miniszterek, államtitkárok, bankárok, befolyásos képviselők, nyugdijasok, — ezek élvezik ennek az alkotmányosságnak a jótéteményeit, ele a, nemzet nagy zömének jólétét nem birjuk vele biztosítani. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mit ér ez az alkotmányossá'g? Az alkotmányosság fogalmára feltalálták a többség uralmát, a mely, szerintem, nem is többség, mert a nemzet képviselete nincs ott, hanem az csak konzorczium, a mely kezében tartja a hatalmat, a pénzt és a sajtót, és nagyon jól érzi magát. Minthogy pedig jól érzi magát ebben a helyzetben, — kimenni abból nem kMan. De ezalatt a magyar nagy társadalom folytonosan szegényedik, (Igaz! Ugy van! a márczius 31-én, kedden. szélsobalóldalon.) a magyar nemzet jogai egymásután konfiskáltatnak, a magyar nemzeti egységzüllésben van, a magyar nemzeti önérzet folytonos megaláztatásoknak van kitéve. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volna a magyar nemzet akarata? Ez nem lehet a nemzet akarata. A hol pedig a nemzet akarata nem érvényesülhet, ott nincs igazi alkotmányosság, ott csak az alkotmányosság mezébe burkolt önkényuralom van. És a hol nincs igazi alkotmányosság, ott a haza veszélyben van és a hol a haza veszélyben van, ott nemcsak minden képviselőnek, de minden polgárnak szent kötelessége ellenállni annak a hatalomnak. (Helyeslés és taps a szélsobalóldalon.) Macaülay, az angol történetíró igen gyönyörűen fejezte ki ezt egy munkájában, midőn a következőket mondja (olvassa): »Nem lehet tagadni, egész általánosságban szólva, hogy hiba volna, ha az emberek saját ügyeikben bíráskodnának és az ítéletet rögtön végre is hajtanák. És mégis, ki tilthatja meg az önvédelmet ? Az a jog, melylyel egy nép bír, hogy ellenálljon egy rósz kormányrendszernek, közel analógiát képez ahhoz a joghoz, melylyel egyes ember támadóját teljesen lehetetlenné teheti. Természetes, csak akkor nyúlhat a végső eszközökhöz, ha minden békés nton való kísérletezés hiábavalónak bizonyult. Irtózatos felelőséggel jár ez, de még sem lehet tagadni jogosultságát. Egy ember sem konczoltathatja fel magát támadója által a nélkül, hogy fegyverét ne használja, csak azért, mert eddig senki sem határozta meg tüzetesen, miféle támadás vezet gyilkosságra; épugy az emberi társadalom sem köteles minden zsarnokságot és nemzetellenes törekvéseket eltűrni csak azért, mert eddig senki sem tudta határozottan megállapítani, hogy az önkényuralomnak, az ál-alkotmányosságnak mily foka teszi jogosulttá az ellenszegülést.« (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Nohát, t. ház, mi 37 esztendő óta békés utón megkisérlettünk mindent. Mi küzdöttünk a nép törvénybe iktatott jogainak felmutatásával, mi küzdöttünk a nemzet törvénybe iktatott szerződésének felmutatásáért, rámutattunk a nemzet aspiráczióira, kívánságára, hűségére, de mind hiábavaló, a békés kísérletezésnek 37 esztendei kálvária-járása haszontalannak bizonyult. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nohát most már más fegyverekhez kell nyúlni, most már erősebben kell követelnünk és hangosabban kell szólnunk, hogy meghallgattassunk. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) A király körül ólálkodó tanácsosok a nemzet igaz követeléseit sohasem vitték a trón elé, vagy ha oda vitték, meghamisították a forrását. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ezt nem tűrhetjük tovább és nekünk kötelességünk most minden fegyvert, a mi a kezünkben van, felhasználni, hogy ennek az áldatlan és átkos állapotnak véget vessünk. Oly fegyverekhez nyúl a nemzet mindig, mint azt az idők és körülmények parancsolják. 1525-