Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-241
100 Ul. országos ülés 1903 államférfiakkal. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én a koronázás után, 1867 után vettem észre olyan szimptómákat; — ma már nem látok ilyen tüneteket, de akkor igenis láttam, — a midőn az uralkodó rettenetes csapások benyomása alatt állott, a melyeket rá az egységes birodalom és az egységes hadsereg összeomlása mért: akkor mutatkoztak olyan jelenségek, olyan szimptomák, a melyekből arra lehetett következtetni, hogy uralkodónk szívesen látott volna itt egy önálló, nagy magyar birodalmat ; szívesen látott volna itt egy birodalmat, a mely neki fényt, tekintélyt és hatalmat ad és meg is csinálhatta volna azt 37 éven keresztül, ha lettek volna munkatársai; ha lettek volna mellette emberek, a kik ezt neki megcsinálni segítettek volna. De hát kMel csinálhatta volna meg ezt? Ahhoz, hogy nagyot alapítsunk, nagyot építsünk és teremtsünk, erős hit, önbizalom és kitartás kell. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) KMel csinálhatta volna meg uralkodónk azt a magyar birodalmat? Tisza Kálmánnal ? (Derültség a szélsöbaloldalon.) A kinek se hite, se meggyőződése, sem elve nem volt, legfeljebb ötletei voltak, de azok is mindennap változtak? A midőn én egyszer egy községben birtokot vettem, és ottani házamat, egy rozoga épületet uj palotával akartam kicserélni, előbb körülnéztem, hogy van-e ott alkalmas ember, s erre a czélra alkalmas anyag, és a midőn láttam, hogy nincsen sem ember, sem anyag hozzá, abbahagytam a dolgot és vesződtem tovább azzal a rozoga épülettel. Hát lehet-e rossz néven venni egy uralkodótól azt, hogy a midőn a régi nagy állami épületet, a mely rozoga alaj>okon áll, ujjal akarja felcserélni, és nincsenek arra termett emberek körülötte, a kik ebben a szándékában neki segítségére lehetnének, abbahagyja ezt a szándékát, és vesződik tovább a régi, rozoga államépülettel? (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Hiszen a királyok sem születnek mindig Caesaroknak és nagy Napóleonoknak, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a kiknek nem kell munkatárs, nem kell segítség, hanem maguk csinálják meg világra szóló terveiket s azokat keresztül is viszik, hanem az uralkodók legnagyobb része munkatársra szorul. Hiszen az olasz egységet Cavour nélkül az olasz király sohasem csinálta volna meg; a német egységet a porosz király Bismarck nélkül sohasem csinálta volna meg! (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tehát elsősorban államférfiakra van szükség, de hát hol vannak a mi államférfiaink ? Azok az államférfiak, a kik 37 esztendő óta körülvették az uralkodót, elvhüségüknek, meggyőződésüknek, hitüknek és önbizalmuknak" oly nyoIvorúságos, silány jeleit adták az uralkodó előtt, hogy bizony nem csoda, hogy az uralkodónak elment a kedve minden ujabb alkotástól. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldamárczius 31-én. kedden. Ion.) És ha uralkodónk a nemzetnek ezen »vezérférfiai«-ról vont következtetést a nemzetre, akkor egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, ha nincs nagyon elragadtatva ezen nemzet életrevalóságától, mert milyen lehet ott a nemzet, a hol ilyen vezérférfiak vannak? (ElénJc helyeslés és tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: Nagyon találó! Csávolszky Lajos: Ez a mi politikai közéletünknek egyik szerencsétlensége, t. ház; a. . másik szerencsétlensége pedig, a mint azt nagyon helyesen megmondta Beőthy Ákos t. képviselő ur, az, hogy a szoldateszka kezében van a politika, a katonák csinálják a politikát, és a régi czentralizáczió hívei azok, a kik körülfogják az uralkodót, azokat látja mindennap, azokat hallja és azoknak a tanácsát követi. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azokban a katonatisztekben és a czentralizáczió híveiben pedig az államférfiúi bölcseségből egy szemernyi sincsen, azok a régi megcsökönyösödött szokások békóiban vannak, szűk látkörüek, és szolgalelküségüknél fogva képtelenek arra, hogy oly utat mutassanak a fejedelemnek, mely a népek boldogulásához vezet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azoknak a katonatiszteknek, a kik az uralkodót befolyásolják, csak annyi értékük van, a mennyit az az aranyzsinóros egyenruha megér; ha azt lehúzzuk róluk, hát az ő tanácsukra ugyan az ördög sem ad semmit. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De mig az rajtuk van, mig a király körül vannak, szerencsétlenné teszik a királyt is és a népet is. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezeket a tanácsosokat el kell távolítani, ezeknek a befolyása alól fel kell szabadítani az uralkodót. Ez volna hMatása a mi államférfiainknak; a mi államférfiainknak lépten-nyomon minden alkalmat meg kellene ragadni, mikor az uralkodóval alkalmuk van érintkezni, hogy ezeknek befolyása alól felszabadítsák őt. Ezt kellene nekik csinálni. És mit csinálnak a helyett ? Láttuk itt a képviselőházban ép a folyó tárgyalások alkalmával, hogy kMáló embereink odaszegődnek támogatni a szoldateszka kívánságait és törekvéseit, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy hihetetlennek látszó dolog. Ha mi a nemzet jogait védjük és jogos aspiráczióit akarjuk kielégíteni, azzal a tehetséggel, a melylyel minket az Isten megáldott, — számottevő politikusoknak sem tartanak bennünket, mert hogy nagy politikus legyen valaki ebben a házban, hogy számottevő államférfiú legyen ebben az országban, kell, hogy a szoldateszka követeléseinek támogatására vállalkozzék, kell, hogy a nemzet követeléseMel szemben állást foglaljon. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy a nemzet törekvéseiben előre nem mehet, mert nálunk mindig találkoznak emberek, a kik azt ellensúlyozzák. (TJgy van! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Mikor a nemzet akar, vagy követel valamit a hatalomtól, mindig vannak emberek, a
