Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

2íl. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. 99 önálló hadsereg felállítását? Sehol. És hol van a királynak az a leirata ilyen határozatra vagy feliratra, a melyben azt mondja, hogy nem adom meg ezt a kívánságot ? Sehol! Hol van az a kormány, mely tárczáját kötötte az önálló hadsereg felállításához s mely beadta volna lemondását, mert föltétele nem teljesíttetett? Sehol. Az országgyűlés többsége van hMatva a nemzet kérelmét a király elé vinni. Tette-e ezt az országgyűlés valaha? Soha! Adott a királynak az országgyűlés többsége módot és alkalmat arra, hogy alkotmányos utón és módon nyilatkozhassak a nemzet ezen kérelméről ? Soha! Micsoda vakmerőség tehát az ő részükről azt mondani, hogy a király nem akarja, avagy pedig a gyávaságnak milyen mérhetetlen nagy foka kell ahhoz, hogy nem is merik kérni a királytól, abban a hiszemben, hogy hiszen a király ugy sem teljesítené? (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Egyik legnagyobb baja politikai közéletünknek a politikai jellem, a politikai bátorság hiánya. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csodálatos nemzet ez a magyar nemzet. Nagy veszélyekben, nagy időkben, mikor óriási veszélyek közé jut a nemzet, az oroszlán bátorságával küzd a csatatéren, de békés időkben elveszti minden bátorságát, minden erkölcsi erejét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fejedelem a miniszterrel, miniszter a képviselővel, képviselő a választójával akkép bánik el, a mint kívánja, leveszi a lábáról, csak a módját tudja. Az erős meggyőződés tölgyfája ingó-bingó nádszállá válik az első jó szóra. Egy kis vállveregetés, egy kis hízelgés képes az embereket meggyőződésük lemondására birni. Egy minisztert vagy államtitkárt, ha elveinek elárulásával jut is a magas jjolczra, megsüvegelnek; míg elvhű ember volt, a tisztelők csak egy kis csapatja vette körül; ha elváruló lesz, a hódolók egész raja környékezi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt a képviselőházban Kossuth Lajost kitiltják a magyar polgárok sorából, otthon diszjxtlgárrá választják. Otthon a nemzet megbecstelenitésének mondják a quóta felemelését, itt felemelik. De hiszen nem is kell hazulról ide, innen haza menniök, hogy nézeteiket változtassák. Gyakran megtörténik, hogyha itt egy képviselő beszél, egyetlenegy beszédből azt hihetnó'k, hogy itt két ember beszél. E napokban Szemere Miklós képviselő ur az aggodalom legmélyebb hangján kiáltott fel: Elvész Tokaj, elvész Budavár, elvész a magyar becsület, ha jobban nem gazdálkodunk, ha a hadsereget jobbá és olcsóbbá nem teszszük. Szörnyű ijedtség vett erőt az emberen. Miféle helyzet lehet az, melyből ily veszedelmek származhatnak. De ha figyelemmel végignallgatja az ember a beszédet, akkor egészen eloszlottak az aggodalmak. Azt mondja ugyanis Szemere Miklós képviselő ur: »Őszinte bizalommal viseltetem a kabinet iránt, garancziát látok a miniszterelnök ur személyében, a kit nekünk csakis a Gondviselés adhatott, a kit minden államférfiúi tapasztalattal áldott meg és a jelen esetben sem fog más bölcsebben intézkedhetni, mint a hogy intézkedik a miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter.* (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha Szemere Miklós ur beszédének egyik részét olvassa az ember, sirni volna kedve, ha a másik részét, akkor vigadni; ha pedig az egészet elolvassa az ember, akkor igazán nem tudja, hogy mit csináljon, sirjon-e vagy nevessen. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Mert ha egy nemzet sorsa olyan államférfiú kezébe van letéve, a kinél jobbat nekünk a Gondviselés sem adhatott, a ki államférfiúi bölcsességgel tudja az ország ügyeit intézni, a kinél jobban azt senki sem tudná elintézni, akkor nem veszhet el Tokaj, nem veszhet el Budavár, ámbár a Tengerszem már elveszett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha ilyent lát az ember, akkor arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy itt valami hiba van: vagy a kéj)viselő ur logikájában, vagy a politikájában, de hogy hiba van, az bizonyos. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a mindenhez való alkalmazkodásnak, magyarul szólva, a kétkulacsos politikának (Igaz! Ugy van! a szélsőbalold tlon.) tulajdonítom én, hogy Magyarország századok óta nem tudta elérni azt a pozicziót, a melyet megérdemelt volna és a melyhez joga van. Nemzeti nagy királyok alatt, a kik erős kézzel ragadták magukhoz az ország sorsának az intézését, a kik maguk vitték az ország ügyeit, csakhamar felvirult dicsőségben és vagyonban az ország, de gyönge királyoknak nem tudtunk erőt kölcsönözni, rosszakaratú királynak pedig nem tudtunk soha ellenállani. A hol pedig király és nemzet közül mind a kettő gyönge, ott pusztulásnak és züllésnek kell beállani. Nemzet és király közt az egyiknek erősnek kell lennie, hogy az ország boldogulhasson. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Erős elhatározásu, erős meggyőződésű államférfiakra van az országnak szüksége, mert nem a népben van a hiba; a nép jó, csak a vezető államférfiak hibásak. A nép vezethető dicső küzdelmekre; a nép rábírható nagy önfeláldozásokra, a mint azt megmutatták az 1848 as idők, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de félro is vezethető, a mint azt az utóbbi kormányok alatt tapasztaltuk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. A Bánfjy-választéisok!) A vezető államférfiak önállóságára, erős meggyőződésére van szükség, mert ezek nélkül a nemzet olyan, mint a méhraj, a mely az anyakirálynő nélkül nem bir nyugvóhelyet találni; e nélkül a nemzet olyan, mint a tengeren eviczkélő hajó iránytű nélkül: nem bir révpartra jutni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erős államférfiak nélkül az uralkodók sem képesek olyan politikai alakulásokat és eredményeket elérni, mint a minőket elérhetnek erős