Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

98 242. országos ülés Í903 márczius 31-én, kedden. get, rettenetes, bizonyságot fog nekünk erről szolgáltatni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az, hogy 37 esztendő óta békében élünk, nem azt jelenti, hogy az egységes hadsereg védelmi képessége jó, hogy ezzel az egységes hadsereggel imponálni birunk; ezt tisztán annak köszönhetjük, hogy nem keveredtünk háborúba. Azok, a kik az egységes hadsereget támogatják, tisztán csak állításokkal jönnek elő, tényekre nem hMatkozhatik senki, tényekre csak akkor hMatkozhatnánk, ha majd győzedelmes háborúk és véres csaták igazolnák az egységes hadsereget. De nemzetek érdekeMel experimentálni nem lehet, mi tehát azt nem engedhetjük meg, hogy az európai események fejlődéseMel szemben háborúba vigyük a nemzetet ezzel a hadsereggel csak azért, hogy bebizonyíthassuk, hogy nekünk van igazunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kik az egységes hadsereget támogatják, azzal argumentálnak, hogy az erő a védképesség egységében van. A világtörténelem kezdete óta száz meg száz példa bizonyítja, hogy ez nem igaz; száz meg száz példa bizonyítja, hogy 5 —10—20 nyelvű hadsereg dicsőséges csatákat vívott ki. Thaly Kálmán t. képviselőtársam a napokban felhozta a krimi háborút és én is épen most olvasom Türr tábornok egyik czikkét, a melyben elbeSzéll, hogy a krimi hadjáratban maga szemtanuja volt a tsenaja-i nagy csatának, a hol franczia tábornok volt a főparancsnok és olasz, török és angol hadosztályok végezték a megrendelt mozdulatokat és dicsőségesen megnyerték a csatát. Az önálló magyar hadsereg felállítása az uralkodó legfőbb haduri jogát semmiben sem érinti, Magyarország megállapítja, hogy mennyi és minő katonával járul a védelemhez, ós ezt a jogát függetlenül gyakorolja Ausztria is; ennyiből áll az egész, és ez a védelem hatályát sokkal erősebbé teszi, mint az egységes hadsereg. Mi szövetségben vagyunk Ausztriával, de bele nem olvadtunk. Ha tehát bele nem olvadtunk, járjunk el mint szövetséges államok, hogy minden szövetséges állam megállapítsa a maga kontingensét, hogy mennyMel járul a védelemhez, a nélkül, hogy saját önállóságát, nemzeti jellegét feláldozná. (Elénk tetszés a szélsobaloldalon.) Hogy rnikéj) rendeztessék az önálló hadsereg, ahhoz én magam hozzá nem szólok, nem vagyok szakértő. Thaly Kálmán t. képviselőtársam felemlítette itt Aulichot, az egyik aradi vértanút, a legképzettebb hadvezérek és a legműveltebb katonák egyikét. Ezt a dolgot én oly fontosnak tartom, hogy daczára annak, hogy Thaly Kálmán t. képviselőtársam hMatkozott reá, én mégis szó szerint idézem, hogy miként vélte Aulich az önálló magyar hadsereg szervezését. (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) (Olvassa): »Ha egyszer a békés szervezés ideje elérkezik, ne gondoljunk katonai növeldékre, külön katonai intézetekre, ne emeljünk válaszfalat a polgár és katona között. A honvédelem a legnemesebb polgári kötelesség, ne vetkőztessük ki ezt a polgáriasság jellegéből, különben a katona állam lesz az államban és szoldateszka-kaszt a szabadságnak veszélye, a közvagyonosságnak átka. Neveljük az egész nemzetet honvéddé, tegyük a védelmi képzést nemzeti közoktatási rendszerünk lényeges kiegészítő részévé a falusi iskolától kezdve fel az egyetemig, miszerint azoknak, a kik a katonai pályát életpályájukul akarják választani, alkalmuk legyen a legmagasabb katonai kiképeztetést megszerezni. Allitsunk fel egyetemünknél specziális katonai tanfolyamot, a mint van a specziális hittudományi, orvosi és jogi tanfolyam, de ne különözzük el sehol a katonát a polgártól.« (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Türr tábornok pedig a 60-as évektől kezdve egész máig szintén ezt hirdeti, hogy a katonai kiképeztetést az elemi iskolákban kell kezdeni és — a mi a fő — a lövészetbén kell őket gyakorolni. Türr tábornok maga a délvidéken már a 60-as években sok községben lövészegyleteket alakított; ez tehát nem a Szemere Miklós képviselő ur találmánya, mert ezt 60 esztendő óta folytonosan hirdeti és csinálja Türr tábornok. Gabányi Miklós: Ha igy csinálnának, egy évi katonai szolgálat elég lenne a gyalogságnál! Csávolszky Lajos: Azt mondják, t. ház, a király nem akarja megbolygatni az egységes hadsereg szervezetét. A király nem akarja! — nem uj szó ez. 37 esztendő óta sokszor hallottunk már ilyen kijelentést. A miniszter urak mindig, a mikor a nemzet követeléseinek megtagadásáról van szó, a kiráby személye mögé bújnak, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az országgyűlésen — nyíltan — természetesen ilyen dolgot nem lehet elmondani, hanem példálózgatva, négyszem között oda állanak elénk és azt mondják: »mind szép az, jó is, helyes is, a mit ti akartok, mi is megtennők, dehát nem lehet«—és ebben a két szóban »nem lehet« ott rejtegetik a király személyét mindig. (TJgy van! Ugy vart! a szélsobaloldalon.) Bs mikor halomra gyűjtik a sok gyanút és ezen sok gyanú, mint gyúanyag néha itten a mi részünkről nyilt keserűségben kitör, vagy fellobban, hát akkor ők állanak elő és vádolnak bennünket illojalitással és kárhoztatnak bennünket, a kik nem teszünk egyebet, mint nyíltan, férfiasan kifejezést adunk a gyanúnak, a mit ők elszórnak éveken keresztül kétszínű játékukkal lelkünkben. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) »A király nem akarja«!; hát én, mint alkotmányos polgár, mint alkotmányos uralkodó alattvalója, kötelességemnek tartom erre azt mondani, hogy ez nem igaz. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hol van az országgyűlésnek egy határozata, hol van az országgyűlésnek egy felirata, a mely kérte volna a királytól az