Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

Ml. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. 97 hogy mindnyájan képviselő urak-e azok, vagy nem, és igy egész jóhiszemüleg vettem részt azon az ülésen. És ha Rátkay László t. barátom, — nagyon helyesen, ha igy történt, — konstatálja itt a házban, hogy a bizottság nem volt határozatképes, én részemről azért tartottam szükségesnek ezeket elmondani, hogy magamat igazoljam és a felelőséget ezért a t. elnök úrra hárítsam, a kinek elsősorban kötelessége a határozatképességre ügyelni, a magam részéről pedig azt teljesen elhárítsam. Elnök: T. ház ! A bizottságok, illetőleg azok elnökei, maguk szokták a határozatképességet konstatálni. Azt hiszem, t. ház, hogy a ma történt felszólalások elégségesek lesznek arra, hogy ezentúl a pénzügyi bizottság tagjai határozatképes számban jelenjenek meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Napirend előtti felszólalásnál határozathozatalnak helye nem lévén, áttérünk a napirendre és pedig az 1889. évi VI. t.-czikk 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujoncz-létszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatására. Endrey Gyula jegyző: Csávolszky Lajos ! (Halljuk! Halljuk!) Csávolszky Lajos : T ház! Minden állam szuverenitása megköveteli azt, hogy az ország a saját dolgai felett független hatalommal rendelkezzék a kormányzás minden ágában, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és igy a hadügyi kormányzásbnn is. E nélkül nincs önálló állami élet, önálló állami élet nélkül pedig teljes lehetetlenség a nemzetek jólétét, jövőjét biztosítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzetközi érintkezés és az önálló hadsereg: ez a két ismertető jele van minden államnak. Ezek nélkül az állam nem állam, csak tartomány, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a mily büszkén vallhatja magát minden ember egy független állam önérzetes független polgárának, époly megszégyenítő _ egy tespedő provinczia teherhordozója lenni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És minthogy én egy alárendelt tartománynak szégyenkező polgára nem tudok és nem akarok lenni, nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem ugy szólok én most itt, mint az az ember, a ki hazájának függetlenségéért rajong, Nem ugy, mint a kinek kebelében a kegyelet örök tüze ég az ősök szent hagyományai iránt. Nem ugy, mint a kit hazájának múltja és nagysága, a kit nemzetének aspirácziói nyugodni nem engednek. Nem igy szólok, t. képviselőház, hanem szólok ugy, mint hü alattvalója királyomnak, a ki számot vetek a viszonyokkal, a ki figyelembe veszem az uralkodóház érdekeit is, és szem elől nem tévesztem az osztrák népekét sem, a kik mindig szomszédságunkban voltak és mindig szomszédságunkban is lesznek, legyünk egy vagy KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. több uralkodó alatt, és a kiknek érdekeit istápolni épen ugy, mint ő nekik a miénket, a józan bölcseség tanácsolja. De ha igy beszélek is, akkor sem tehetek egyebet, mint hogy ellene szavazok ezen törvényjavaslatnak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor is a kötelességem azt parancsolja, hogy minden eszközzel, minden módon, minden fegyverrel odahassak, hogy Magyarország népe kielégíttessék és az önálló magyar hadsereg felállíttassák, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert csak ez a biztonsága és — semmi egyéb a kerek világon — az uralkodóháznak azokkal az óriási veszélyekkel szemben, a melyek előtt áll, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és csak igy számithatnak az örökös tartományok segítségre részünkről, ha szükség lesz reá és csak igy érhető el az a nagyhatalmi állás, a melyet hiába keresnek, de niág meg nem. birtak találni soha. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) És ahhoz, hogy valaki igy beszéljen, ahhoz nem szükséges, hogy valaki függetlenségi párti legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ahhoz nem szükséges, hogy magyar soviniszta legyen, nem szükséges, hogy annak lépteit erős fajszeretet vezesse; ahhoz egyedül a történelem tanúsága kell, a történelem tanúságain okuló józan ész logikája kell hozzá, a pángermánizmus és pánszlávizmus rémséges hatalmi terjeszkedésének kellő megfigyelése kell, hogy mindenkiben megváltoztathatatlan meggyőződéssé váljék az a hit, hogy ennek az uralkodóháznak a biztonsága csak ugy érhető el, ha a magyar állam önálló épülete teljesen kiéjnttetik és betetőztetik. (Élénk helyeslés a szásöbalolelalon.) Az egységes hadsereggel — mert az a hadsereg, a mely nálunk fennáll, ez nem közös hadsereg, hanem egységes hadsereg — ezzel az egységes hadsereggel ezt a czélt elérni nem fogjuk soha, nem értük el a múltban, és nem fogjuk elérni a jövőben sem. Hiszen ez az egységes hadsereg, a melyet itt táplálunk és lentartunk, az az egységes hadsereg vitte az örvény szélére az u. n. osztrák monarchiát 1867 előtt. Ez az egységes hadsereg kompromittálta az uralkodóházat, diszkvalifikálta a nagyhatalmi állást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ez az egységes hadsereg most is az, a mi 1867 előtt volt. És itt van a rettenetes tévedés, t. képviselőház. A világ azt hiszi, hogy az 1867-diki kiegyezés megváltoztatta az egységes hadsereget is. A világ nem is tud másként gondolkozni, mint ugy, hogy ha a király kibékült a nemzettel, az nem lehetett másként, mint, hogy a király a nemzetnek jogos igényeit és aspiráczióit kielégítette, ha pedig ezeket kielégítette, akkor gyökeresen meg kellett változnia az egységes hadseregnek is és akkor abba az egységes hadseregbe bevonult a magyar nemzet vitézsége, becsvágya, bátorsága és önfeláldozása is. Pedig nem igaz, nem igy van, t. ház. Az egységes hadsereg ma is az, a mi volt 1867 előtt és az első próba, a mely a tűzbe viszi ezt a hadsere13