Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

96 24í. országos ülés 1903 gyűlöletes színben tüntette fel, mennyMel inkább szenvedünk mi ellenzékiek, mikor kormánypárti képviselők tendencziózusan kiszínezett közleményeket adnak ki saját újságaik számára, (Igás! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) még mi ellenzékiek ettől azon a réven vagyunk megfosztva, mert oly csekély számban vagyunk ott, hogy mi nem foglalkozhatunk azzal, hogy ottan rendszeres jegyzeteket készítsünk, mert L

nekünk ellenőrizni kell az egész tárgyalást. Ennélfogva nagyon ajánlom a t. háznak figyelmébe azt, hogy egészítsük ki a házszabályokat oly intézkedéssel, a mely azt mondja, hogy hírlapi tudósítások vagy ki vannak zárva tökéletesen, vagy a legnagyobb nyilvánossággal végezhetők. (Zaj a baloldalon.) Egy másik kérdés is fordult meg a ház előtt. Ez pedig az, hogy tegnap határozatképes számban nem voltak jelen a pénzügyi bizottság tagjai. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy a bizottság elnöke a hMatott őre annak, vájjon a házszabályok értelmében egybegyült-e azon bizottság vagy nem, és igy legelső teendője az lett volna, hogy konstatálja a határozatképességet. Annak, hogy nem vehettünk részt a pénzügyi bizottság ülésében — mert én sem voltam jelen — oka az, hogy az üléseket a ház minden ok nélkül három óráig meghosszabbította és hogy nekünk, a kik itten vagyunk és a tárgyalásokban részt veszünk, olyannyira igénybe van véve minden időnk, hogy alig intézhetjük el legszükségesebb magándolgainkat. Egyébiránt én nem is értem a kormány czélzatát, hogy ily időben, midőn ez a vita előreláthatólag még nagyon hosszú időre fog nyúlni, miért szorgalmazza olyannyira ezen törvényjavaslatok letárgyalását, a mire sem időnk, sem kellő nyugalmunk nincs. (Ugy van! a szélső-baloldalon.) E mellett még az is megtörténik, hogy ugyanazon napra, majdnem ugyanazon órára más bizottsági ülések is vannak hirdetve. Én, mint a pénzügyi bizottságnak tagja, ma hMatalos vagyok 6 órára a pénzügyi bizottság ülésére ; mig mint a közgazdasági bizottságnak tagját 5 órára hMtak meg. Már azt szeretném látni, hogy miképen lehet azt a problémát megfejteni, hogy egy és ugyanazon személy csaknem egy időben egyszerre két helyen legyen jelen. Rosenberg Gyula: Tiz év óta egyszer volt a közgazdasági bizottságban a képviselő ur! Rakovszky István: Bocsánatot kérek, először nem vagyok 10 éve tagja a háznak, másodszor a közgazdasági bizottságnak is csak két éve vagyok tagja, tehát a tizből nyolcz év elesik. Rosenberg Gyula: Bocsánatot kérek, a képviselő ur a mióta csak tagja a háznak, mindig tagja volt a közgazdasági bizottságnak is. Rakovszky István: En mindig részt vettem a közgazdasági bizottsági ülésekben azért, mert igen érdekelt. Különben, biztosítom a t. közbeszóló képviselő urat, hogy az »Adria« tárgyalása alkalmával mindig ott ültem volna, ha a márczius 31-én, kedden. bizottságnak tagja lettem volna, azonban nagyon sajnálom, hogy akkor nem voltam annak tagja. (Derültség.) Ma tehát én a közgazdasági bizottságnak tárgyalásán nem lehetek jelen 5 órakor, a mikor 6 órára a pénzügyi bizottságban vagyok köteles megjelenni. Ezen a bajon is kellene segíteni s akkor lehetséges lesz az, hogy a pénzügyi bizottság határozatképes számban üljön össze. (Helyeslés a baloldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. A pénzügyi bizottságra vonatkozólag a házszabályok ugy intézkednek, hogy egy harmadrész legyen jelen, mert csak akkor határozatképes. T. barátom, Rátkay László, a ki tegnap jelen volt a pénzügyi bizottság ülésén és azt figyelemmel kisérte, kétségkívül konstatálhatta, vájjon a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén megfelelt-e a házszabályok ezen követelményének. Azonban a magam igazolására — mert hiszen nekem is van jogom és kötelességem, mint a pénzügyi bizottság tagjának, a határozatképességet konstatálni, — a következő kijelentést kell tennem. (Halljuk! Halljulc!) Az ülés megnyitása perczében rögtön szólásra hMtak fel, nekem tehát időm sem volt arra, hogy konstatáljam, vájjon jelen vannak-e a tagok azon számban, a melyet a házszabályok megkívánnak ? Épigy volt elfoglalva Barta Ödön képviselőtársam is. A tárgy fontosságához képest sokáig tartottuk előadásunkat, ugy, hogy jóformán ketten töltöttük ki az egész ülést a törvényjavaslat feletti bírálattal. Azután következtek a t. miniszter urak az ő felszólalásaikkal, a melyeket szintén a legmegfeszitettebb figyelemmel kellett kísérnünk, hogy azokra esetleges észrevételeinket megtegyük. Sajnálattal jelentem ki, a mit tegnap már az ülésben is megjegyeztem, hogy ilyen nagyfontosságú tárgy fölött, mint a mely ott tárgyaltatik, jóformán csak ketten — vagy talán még egy harmadik tag is, — beszélünk és nem szemrehányásképen, de megjegyeztem ott ülő képviselőtársaimnak, hogy ők nem tartják szükségesnek, hogy e nagy kérdésben, a midőn egy egész státusa az országnak, a midőn a birói intézménynek azt lehet mondani minden tagja előadja az ő súlyos panaszát, a birói intézmény érdekében felszólaljanak, hanem jóformán kettőnknek kell elvégeznünk az egész státusnak és az intézménynek védelmét és felemlítettem azt a kínos helyzetet, hogy midőn mi itt el vagyunk foglalva és végezzük ezt a teendőt, az eredmény az, hogy a többi hallgat és végtére leszavaztatunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen állapotban, megengedem, talán én is mulasztást követtem el, hogy nem konstatáltuk a határozatképességet. De hiszen ott többen voltak; én pedig nem kisérhettem figyelemmel,