Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226 országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. 89 területe, a mely az övék és még sem az övék, s a mely nem alkotmányosan, hanem abszolút régime szerint kormányoztatik. Mi ennek a Boszniának a jogállása? Nem tartozik sem Magyarországhoz, sem Ausztriához. Megszállott tartomány, a mely az abszolút rendszer elvei szerint kormányoztatik. Tehát becsempésztetett ime a »birodalmi tartomány* fogalma. És, t. ház, ne feledjük el azt, hogy mily veszedelmet rejt magában az alkotmányos országokra nézve, hogyha az uralkodónak rendelkezésére áll egy nagy terület, rendelkezésére áll egy nagy népesség, a mely az abszolút rendszer elvei szerint kormányoztatik. Nekünk nem kell az, hogy az osztrák császárnak legyenek kozákjai a Balkánon, és hogy a balkáni hordák felett katonai kormányzat uralkodjék és adandó alkalommal e balkáni hordákat felhasználják alkotmányos népek szabadságának elfojtására. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De, t. ház, még egy másik érvet is hallottunk, főleg ifjú gr. Andrássy Gyula kéjitviselő társunktól, a kiről elmondható, hogy valóságos fanatikusa a dualizmusnak, oly fanatikusa, hogy ennek a rendszernek hMe lesz még akkor is, a mikor már Ausztriában sem lesz annak egyetlen követője sem. Gr. Andrássy Gyula képviselőtársunk azt mondta, hogy e javaslatok megszavazása szükséges a dualizmus rendszerének fcntartására; mert odaát a túlsó oldalon, a rideg közjogi konzervatizmus és az enyhe szabadelvüség szelleme uralkodik, és a rideg közjogi konzervatizmus nevében, a dualizmus fentartására követelik tőlünk másodsorban a javaslat megszavazását. Hát a mik Ausztriában a legutóbbi időben történtek, meggyőzhetnek minden szemlélődőt arról, hogy a dualizmus rendszere megbukott; mert épen azt nem tudja elérni, a mit erős kapcsokkal akart biztosítani: a két országnak, a két államnak, Ausztriának és Magyarországnak rokonszenvét, testvéries és igaz szövetségét. (Mérik helyeslés a szélsöhaloldalon.) Épen a dualizmus rendszere, a melyet azért csináltak meg, hogy az osztrák és a magyar nép között közös intézményekkel szorosabbá tegyék a szövetséget, erősebbé a testvéries érzést, épen ezek a közös intézmények okozták azt, hogy Ausztria és Magyarország népei között a legerősebb gyűlölködés tört ki. Miért, t. ház? Mert a mikor a quóta szerint kell perlekednünk azért, hogy hány százalék a mienk az uralkodóból, és mennyi az osztrákoké, a mikor minden közös intézménynél perlekednünk kell, azért, hogy kié a hadsereg, az osztrákoké-e, a mint ők mondják, vagy a miénk, (Tetszés a szélsőbaloldalon.) mikor minden közös intézménynél kitör a perlekedés és egyik állam magának akarja lefoglalni ezeket a közös intézményeket, a másik pedig reklamálja azt, a mi őt jog szerint megilleti : akkor kiderül, hogy a testvériességnek, az igazi szövetségnek a két állam között csak egy módja van: a dualizmus bukása, a közös intézKÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. menyek eltörlése Magyarország és Ausztria között. (Élénk tetszés a szélsöhaloldalon.) Mert addig, a mig a dualizmus testvéri kapcsai minket Ausztriával egybe nem kapcsoltak, addig nekünk az osztrák néppel bajunk nem volt. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Soha az osztrák nép addig, a mig a dualizmus testvériesen össze nem lánczolt minket, a mig az örökség felosztása miatt nem kellett folyton perlekednünk, mondom, soha addig az osztrák nép és a magyar igazi nép között ellenséges viszony fenn nem állott. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De a testvérek is ellenségekké válnak akkor, a mikor folytonosan perlekedniük kell az örökségük miatt. A testvérek közt is kitör a viszály, ha folytonosan osztozkodniuk kell, s az egyik a másik rovására akar gazdagodni. ISíem volt ellenséges viszony Ausztria és Magyarország népei között, sőt az osztrák népben mindig élt annak erős tudata, hogy Magyarország alkotmánya, Magyarország szabadságmozgalmai azok, a melyek az osztrák alkotmányosságot és az osztrák szabadságot is megvédelmezik, és kimutatható a folytonos párhuzamosság a magyar és az osztrák szabadságmozgalmak közt. Martinovics összeesküvésének és titkos társaságának megfelel Ferencz alatt a bécsi titkos társaság báró Riedl és Hebenstreit főhadnagy vezetése alatt. 1848-ban mily örömujjongással fogadták Kossuth Lajost (Igaz! Ugy van! a szélőbaloldalon.) és a magyar küldöttség tagjait Bécsben ! Magyar argonautáknak nevezték őket, a kik a legszebb aranygyapjút viszik oda és nem hozzák onnan, mint a modern államférfiak a legszebb aranygyapjút: a szabadságot és alkotmányosságot. (Tetszés a szélsöhaloldalon. Mozgás a jobboldalon-) Akkor, 1848-ban és 1867-ben is Ausztria népében élt annak tudata, annak elismerése, hogy mi a múltban tulajdonképen kettős martiriumot szenvedtünk Ausztriáért. Martiriumot szenvedtünk érte, a mikor a mi falvainkat, a mi városainkat felégették, feldúlták azért, hogy megmaradjanak az osztrák városok és falvak, a mikor a mi kultúránknak kellett felperzseltetnie és a mi gazdagságunknak kellett pusztulnia, hogy megmaradjon Ausztria kultúrája és gazdagsága. Mert Magyarország szegénysége és elmaradottsága forrása Ausztria boldogságának és gazdagságának. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor megértették azt Ausztriában az összes szabadságszerető elemek, hogy a mi alkotmányos küzdelmeink is csak Ausztriáért elszenvedett martirium voltak. Mert hiszen azért üldözték Magyarországon az alkotmányosságot, azért akarták eltiporni itt a szabadságot, mert Ausztriát még az abszolút régime szerint kormányozták, és örökön-örökké attól reszketett a dinasztia, hogy az alkotmányos ragály átterjed majd Ausztriára is. íme, ennek bizonyságául tényleg csak akkor sikerült 12