Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

90 226. országos ülés 1903 márczius 11-én, csütörtökön. Ausztriának alkotmányosságot nyerni, mikor a magyar alkotmányosság már megdönthetetlenül kMívta diadalát. Hálából azok, kiknek Magyarország évszázados küzdelme adott alkotmányt, adott szabadságot, alkotmányos hatalmukat arra használták fel, hogy Magyarország ellen támadjanak. Nem csókolják meg azt a kezet, a mely alkotmányt adott nekik, hanem inkább fejük tetejére állanak és feje tetejére állítanak mindent, hogyha- ebben a poziczióban rúghatnak egyet szövetségesükön, Magyarországon. (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon. Igaz! Ugy van!) Midőn igy a dualizmus a testvérek között örökössé tette a perlekedést, Ausztria odavitetett, hogy a legnagyobb vak gyűlölettel viseltetik Magyarország iránt. Azzal a helyzettel állunk szemben, hogy ezt a katonai javaslatot, a mely nem kell senkinek, még az osztrákoknak sem, Ausztriában megszavazzák azért, hogy Magyarországon mérgelődjenek. Idebent pedig azt látjuk, hogy a szabadelvű közös hadseregben, melynek nemzeti és régi ezredei vannak, de a mely már megtalálta az egységes lobogót, a mennyiben Széll Kálmán egységes vezérlete, vezénylete alatt haladnak az ezredek, a régi szabadelvűek megszavazzák a katonai javaslatokat azért, hogy a nemzeti pártiak mérgelődjenek, (Derültség a szélsöbaloldalon.) hogy a nemzeti pártiaknak most, ennél az alkalommal kipróbáltassák a teherviselési képessége. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) A nemzeti pártiak pedig megszavazzák azért, mert már előre látták a gúnyos kárörömöt a régi szabadelvű testvérek arczán, hogy most a nemzeti pártiak ki fognak vonulni és ők ismét egyedül maradnak. A nemzeti pártiak tehát megszavazzák a javaslatot, hogy a régiek mérgelődjenek. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Fülöp Béla: És önök beszélnek, hogy mi mérgelődjünk! Vázsonyi Vilmos : így megszavazza azt egész Ausztria, hogy mi mérgelődjünk, a régi szabadelvűek, hogy az ujak mérgelődjenek, az ujak, hogy a régiek mérgelődjenek, és ebből az általános és kölcsönös mérgesitési szándékból származik a javaslat többsége. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj.) Kubik Béla: De a nemzet iszsza meg a levét, az a baj! Vázsonyi Vilmos : Mezőssy Béla t, képviselőtársam az ő ékes beszédében párhuzamot vont a Tisza-féle fúzió és a nemzeti pártfúziója közt. Én azt hiszem, t. képviselőtársam, teljesen jogtalanul vádolta meg a nemzeti pártot, mert a Tisza-féle fúzió és az Apponyi-féle fúzió egészen más dolog. Tisza Kálmán egy egész sereg elvet hagyott cserben, a nemzeti párt elvei pedig mindig belefértek egy tarisznyába. A nemzeti párt elvei soha sem voltak nagyobb számban, mint a mennyi egy cziklusra elegendő. Mert hogy vádoljam én liitehagyással és elvárulással a nemzeti párt tagjait akkor, a mikor összes politikai programmjuk az állami közigazgatás volt, a mely belekerült már törvénykönyvünkbe azzal a hires két szakaszos törvénynyel?Hogyan vádoljam én hitehagyással, mikor összes katonai programmjuk oly csekélység, a melyet nemzeti rekompenzácziónak ma sem fogadna el senki sem ? Én tehát t. képviselőtársammal nem érthetek egyet. Mert igaz az, hogy a kormányférfiak épugy indulnak, mint a léghajós. A léghajós néhány zsák homokot visz magával, hogy emelkedve, adandó alkalommal kiszórja a földre, azokra, a kik az ő felszállásában gyönyörködtek és őt megtapsolták: az államférfi pedig felszáll a magasba néhány zsák elvvel, és azt azután, hogy emelkedjék, kiszórja. (Derültség a baloldalon.) Tisza Kálmán zsákszámra való elveket szórt ki. De a nemzeti párt nem vitt föl többet, csak egy dohányzacskóra valót. (Derültség.) Ezért én a nemzeti pártnak szemrehányást nem teszek és a nemzeti pártot hitehagyással és elvárulással nem vádolom. T. ház! Azt a praxist sem akarom követni, a mely lábrakapott, hogy éu felolvassam itt a volt nemzeti pártiak által tartott beszédeket, mert hisz az régi dolog, hogy Magyarországon a komoly államférfiak és kormányférfiak oly kitűnően beszélnek, hogy a mig másutt a nagyok beszédét csak egyszer lehet hallani, minálunk minden beszédüket kétszer: egyszer elmondják maguk az ellenzékről, másodszor pedig szemükbe mondják nekik az ellenzékről. (Zajos derültség a baloldalon^ T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy én a fúzió mérlegét — ha ezt ugyan fúziónak lehet nevezni, mert ez tulaj donképen beolvadás volt — felállítsam. Ennél a fúziónál ugy jártunk, mint a természet tréfája következtében megesik az, hogy egy csúnya, de szellemdús apának és egy ragyogó szépségű, de kissé korlátolt eszű anyának születik egy gyermeke és az örökli az apa szépségét és az anya eszét, (Zajos derültség a a bal- és a szélsöbaloldalon.) Fülöp Béla: Hamis mérleg! Vázsonyi Vilmos: T. ház! Ennél a fuzionál mit látunk? A nemzeti pártiak itt voltak az ellenzéken erős nemzeti érzéssel, társadalmi és gazdasági politikájukban pedig konzervatív iránynyal; odaát voltak a régi szabadelvűek enyhe szabadelvüséggel és rideg közjogi konzervatMizmussal. És mi született ebből a párosodásból ? A szabadelvű párt örökölte a nemzeti pártiaktól a konzervatMizmust, a nemzeti pártiak pedig örökölték a régi szabadelvű párttól a nemzetietlenségüket, és ma ez a párt sem nem nemzeti, sem nem szabadelvű, sem a közjogok megvédelmezésében, sem pedig a szabadelvű iránynak merész és erőteljes követésében a nemzetnek nem adhat semmit. Itt adott a nemzeti párt nemzeti irányt, ott adtak önök a szabadelvű egyházi politikában merész és bátor kezdeményezést: ma pedig együtt adnak ugy a nem-