Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. 85 hó 2-án, Nemes Zsigmond, Krassó-Szörény vármegye facseti választókerületében ez évi márczius hó 6-án és gr. Esterházy Mihály Pozsony vármegye galántai választókerületében ez évi márczius hó 6-án tartott időközi választások alkalmával megválasztott országgyűlési képviselők megbízóleveleit megvizsgálta és miután azt találta, hogy a megbízólevelek formai tekintetben a törvényes kMánalmaknak megfelelnek és kifogás alá nem vehetők, mind a három képviselőt a kérvényezésre kiszabott 30 napi határidő fentartása mellett igazolt képviselőknek jelentette ki. Van szerencsém az erre vonatkozó iratokat a jegyzőkönyv kíséretében tisztelettel bemutatni. Elnök; Az állandó igazoló - bizottság jelentése alapján Győrffy Gyula, Nemes Zsigmond és gr. Esterházy Mihály a kérvényezésre kiszabott 30 nap fentartásával igazolt képviselőknek jelentetnek ki. És mMel a M., VII. és IX. osztályokban vannak üresedések, a képviselő urak ezen osztályokba fognak sorsolás utján beosztatni. (Elnök kihúzza a neveket.) A M. osztályba Nemes Zsigmond, a VII. osztályba Győrffy Gyula és a IX. osztályba gr. Esterházy Mihály osztatnak be. Következik a napirend : Az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: (Ralijuk.' Halljuk!) Aki vitáinkat figyelemmel kiséri, az méltán vetheti fel a kérdést, vájjon még mindig a rendi alsó táblán vagyunk-e ? Méltán vetheti fel e kérdést, mert az egész vitán keresztül mindinkább előtérbe nyomul a rekompenzáczió gondolata. És miként a rendi országgyűlésen, a mikor a korona ujonczot és szubszidiumot kér, a rendi országgyűlés megkérdezte, vájjon mit kapunk ezért az áldozatért, vájjon mit kapunk a felemelt ujonczlétszámért, mit kapunk a megadott szubszidiumért, orvosolják-e sérelmeinket, meggyógyitják-e sebeinket, teljesitik-e óhajtásainkat: most is vitáinkon keresztülvonul és mindinkább előtérbe nyomul a rekompenzáczió gondolata. Miért van ez, t. ház ? Mikor a papiroson független felelős kormányunk van, midőn az alkotmány betűje szerint népképviseleti parlamentarizmusunk van, miért kell ma felvetni épugy a kérdést, a miként felvettetett a rendi országgyűlésen, hogy mit kapunk a felemelt ujonczlétszámért, mit kapunk ellenszolgáltatásul a koronától ? Hiszen a rendi országgyűlésen a korona és a nemzet idegenül álltak egymással szemben, a dikaszteriumok pusztán a koronát képviselték, és mint két, ha nem is ellenséges, de ellentétes érdekű fél alkudozott egymással: a korona és a nemzetet képviselő rendi országgyűlés. Hogy, t. ház, még ma is ezt az álláspontot kell hallanunk, hogy a katonai követelésekkel szemben még ma is fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy mit kapunk ezért, ez arra mutat, hogy, habár a papíron megváltozott minden, a lényegben változatlanul fenmaradt a dikaszteriumok szelleme. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldálon.) Mert. t. ház, nekünk ma is csak belső autonómiánk van, akár Horvátországnak. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldálon.) A katonai és a diplomácziai kérdésékben az u. n. független, felelős minisztérium ma sem egyéb, mint egy dikaszterium, a mely egyenesen a koronától kapja utasításait. A korona utasításai és nem a nemzet akarata alapján van ez a törvényjavaslat előttünk, dikaszterium nyújtotta azt be. amely független, felelős minisztérium nevét viseli ; ezzel a dikaszteriummal szemben tehát ugy kell eljárnunk, a mint eljárt a rendi országgyűlés: fel kell állítanunk a do ut des elvét, ezzel szemben jogosult a rekompenzáczió elmélete. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Dikaszterium katonai kérdésekben a mi felelős kormányunk; dikaszterium azért, mert hiszen a nemzet érlelte meg ezeket a katonai javaslatokat ? Vagy a mi kormányunk gondoskodása, a körülmények mérlegelése okozta azt, hogy ezek a javaslatok ide kerültek ? Nem, ezek a javaslatok meglepetésszerűen zúdultak az országra, (TJgy van! TJgy van ! a szélsobalóldálon.) mert, ha nem meglepetésszerűen zúdultak volna reánk, akkor szólt volna róluk egy tisztességes és becsületes kormányzat kétségtelenül a választások idejében is. Én erről a kormányról feltételezem, hogy, ha tudta volna a választások idején, hogy ilyen katonai követelésekkel kell előállania, akkor kétségtelenül már a választások idején felvette volna programmjába a katonai követelések hangoztatását. De még a trónbeszédbe sem vette fel, tehát meglepetésszerűen zúdultak azok nemcsak a nemzet, hanem a kormány nyakába is, csak ugy, mint ahogy annak idején a dikaszterium, a helytartótanács nem tudta azt, hogy mi jön Bécsből; egyszerre csak megvolt a bécsi utasítás és a helytartótanácsnak azt teljesítenie kellett. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldálon.) Endrey Gyula: Jött egy fekete pecsétes levél, mint most! Vázsonyi Vilmos: Hát, t. ház, egyben változatlan a helyzet. Ha hadseregről, ha diplomácziáról van szó, akkor ma is a régi dikaszteriumok szelleme leng, de fájdalom, megváltozott a helyzet abban az irányban, hogy a rendi országgyűlésen, az alsó táblán volt egy erőteljes, hatalmas többség, a mely a dikaszteriumok nemzetellenes követeléseMel szemben ki tudta fejteni az erélyes nemzeti ellenállást, (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldálon.) ma ellenben az a párt, a mely a szabadelvüség lobogója és czime alatt halad, nem azt a politikát folytatja, a melyet a negyvenes esztendők reformerei folytattak; a mai szabadelvű párt nem a negyvenes évek szabadelvű pártjának természetes folyatása, nem annak a szabadelvű-