Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-225
76 225. országos ülés 1903 magyar népnek, a melynek mi képviselői vagyunk, (Félkiáltások a jobboldalon: Mi is azolc vagyunk!) az a szent hitünk és meggyőződésünk . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Mi is bátorkodunk ! Madarász Imre: . . . hogy mi, hazafiasán akkor gondolkozunk és hazafiasán akkor cselekszünk, hogyha ezt az ujonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslatot nem fogadjuk el. Tehát én sem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Tekintettel egyfelől arra, hogy az ujonczlétszám felemelését Magyarország érdeke nem kívánja, és épen ezért, ebből az érdekből meg sem indokolható; másfelől pedig tekintettel arra, hogy az ujonczlétszám esetleges felemelése olyan ujabb teherrel sújtaná a magyar nemzetet, melyet az jelen szomorú anyagi viszonyai között, összmegrontása nélkül el nem viselhetne: utasítja a ház a kormányt, illetve a honvédelmi minisztert, hogy az ujonczlétszám megajánlásáról szóló törvényjavaslatot vonja vissza.« (Helyeslés a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindjárt megteszem, azonnal megteszem! Rátkay László jegyző: Makkai Zsigmond! Makkai Zsigmond: T. ház! Az a kérdés, hogy szavazzuk meg az ujonczlétszámot, mert azzal hitegetnek, hogy nem jár költséggel. Én pedig olyan katonát, a kinek be lenne a szája varrva, sohasem láttam, sem olyan katonát, a kinek a ruházata olyan legyen, mint a békáé vagy pedig .... (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Egy szót sem lehet érteni!) T. báz! Az olyan katona, a ki nem jár költséggel, a kinek nincsen szüksége ruházatra, élelemre és házra, az olyan katona a mi országunkat nem védi. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igaz! Makkai Zsigmond: A miniszter urak olyan bölcsen mondják, hogy nem szaporítják a terheket. Hiszen megadóztatják saját termésű borainkat is. Egy liter szeszre 50 krajczár konzumadót szabnak. Napról-napra nő a teher. (Halljuk! Halljuk!) Most csak nem régen felemelték a postaköltségeket, a póstabélyegek, szállítólevelek és vasúti jegyek költségeit. Ezek mind terhek a nép nyakán. T. ház! Tegye a kezét a szMére minden képviselő, hogy mit fogadott, mikor választói előtt programmbeszéde első szavát kiejtette. Hiszen mindenki azt fogadta : Kedves polgártársaim, szegény atyámfiai, többet nem szavazunk a népre adót, vagy olyasmiket, olyan terheket, a mMel a leigázott szegény nép nyomora szaporodnék. (Halljuk! Halljuk!) Azt ígérték t. képviselőtársaim is a tűlololdalon, hogy nem fognak megszavazni oly terheket, a melyek a máris lecsigázott, nyomorult népet még jobban sújtanák. Erre mávczius 11-én, szerdán. becsületszavát adta minden képviselő, hogy nem szavaz meg oly terheket, a mik nagyobb költségeket idéznek elő. Már pedig a magyar embernek a becsületszava szent sző. Ne fogadja el tehát a szőnyegen levő katonai javaslatokat a t. túloldal, mert azt nem Ígérte meg, mert az teherrel jár. Gondolják meg a t. túloldalon, hogy, 340-en vannak ott, mindegyik önök közül nem lehet miniszter, nem lehet főispán, tehát maradnak várományosoknak. Már pedig, ha a nép óhaját nem teljesitik, nem bizonyos, hogy megmaradnak-e képviselőknek. Mert ha még egyszer választás lesz, akkor megláthatjuk, hogy hányan jönnek be onnan a túloldalról. Ha önök megszavazzák a javaslatot, ezzel sirt ásnak a népnek, örök békóba verik. Nem kell visszaélni a szegény polgárok, a szegény választók bizalmával. Minden városból, minden községből napról-napra érkezik ide egy küldöttség, napról-napra jönnek feliratok, a népgyűlések kérelmei, hogy ne fogadják el ezeket a katonai javaslatokat, mert ezek csak teherrel sújtják a népet. Mi vagyunk itt 400-an, de hány milliók vannak ott kint nyomorban ? Egészen nevetségessé válik önök előtt az, hogy teherrel jár az ujonczlétszám felemelése. Igaz, csakhogy macskának játék, egérnek halál. Azt gondolta az a szegény, nyomorult nép 1903 újévén, hogy ez az uj palota majd valami jobb jövőt hoz számára, de csalódott a szegény, nyomorult nép az ő képviselőiben, az ő megbizottaiban, a kiket pedig azért küldött ide e szent falak közé, a magyar törvényhozó - házba, hogy a népnek jogát valóban megvédjék, és őt a terhektől megóvják. És a t. túloldal ezt nem teszi, hanem a bécsi németeknek és a bécsi kormány kívánságának tesz eleget és nem a mi népünk óhajainak. T. ház! Hát megrázkódtató dolog csak haliam is arról, hogy a póttartalékos katonákat behívják, hiszen azoknak jobb része öregek, özvegyek és árvák gyámolitására van hMatva. Várja a szegény adózó polgár, iparos-osztály, hogy talán jobb idők, jobb törvények lesznek végre-valahára, de mindezekben csalódnak, mert olyan a kormány elnöke, hogy meghajlik az osztrák uralom előtt . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy olyan! (Derültség jobbfelöl.) Makkai Zsigmond: ... és csak puszta ígéretekkel, üres frázisokkal akar kielégíteni. Ilyen, minisztereknek a benyújtott törvényjavaslatát el nem fogadom, valamint pártom egy tagja sem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Ezen nagy iga alatt nyomorgó néppel, ha megtörténik is néha valami, a mi igazán kevésszer történik meg, hogy kedve van, akkor sem mulathat kedve szerint, vagy megbüntetik vagy lefokozzák, s egy német himnuszért képesek a magyart felakasztani. Azt mondja a 1 költő:
