Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márczius ll-én, szerdán. 77 »Hazádnak rendületlenül Légy hMe óh magyar, liölcsó'd ez, majdan eirod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kMül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze : Itt élned, halnod kell.« Immár 50 esztendeje, hogy a költő így sóhajtott fel és a mit ő akkor érzett, a miért az ő magyar szMe dobogott, azért dobog a mi szMünk is. Ha a nagy világon e kMül nincs számunkra hely, akkor kérdem a t. túloldaltól és a többség tagjaitól: miért akarják lehetetlenné tenni a megélhetést ebben az országban? Hisz a magyar ember az utolsó lehelletéig ragaszkodik az őseitől örökölt földhöz, a melyért annyi viszontagság közt, annyi ellenséggel küzdött és megtartotta azon földet, melynek minden rögéhez annyi szent emlék köti, a melynek hantja alatt aluszszák szülőink örök álmaikat. Ne akarják tehát kiűzni e hazából a hazáért rajongókat, ne tegyék földönfutókká a jó hazafiakat, pedig ha ezeket a javaslatokat elfogadják, ha a katonai terheket felemelik, akkor nem marad egyéb hátra, mint vándorbotot venni és vagy kMándorolni, vagy az utolsó fegyvert használni és ezzel az elviselhetetlen terhek megteremtőjét elpusztitani. Én lelkem egész felháborodásával utasítom vissza ezen merényletet és tudom, hogy nem lesz magyar ember, a ki ezt a katonai javaslatot megszavazza. (Zaj.) T. ház! Ha Fejérváry honvédelmi miniszter ur azt mondta volna a király helyettesitőjének Kolozsvárt, hogy békét kell hagyni Nessi Pálnak, mert ő magyar ember, magyarul akar mulatni, magyar nótát húzatni: akkor nem hallanánk ilyeneket, a miket most fel fogok olvasni. Egy gráczi császári és királyi pénzügyi számtiszt a minap németnyelvű levélben arra kérte a főváros tanácsát, szerezze meg az ő keresztlevelét. A tanács elhatározta, hogy magánfelektől csak magyar nyelvű levelet fogad el s erről a szám tiszt a gráczi községi elöljáróság utján értesítve lett. Tegnap visszajött a levél, hátlapján a számtiszt német nyelven arra kéri a tanácsot, mondja meg, milyen világnyelven írhatja meg kérelmét, német, franczia, angol vagy szerb nyelven, de nem kívánhatják, hogy olyan nyelven irja meg, a melyen csak két ember beszél. Sajnos, hogy a magyar nyelvet ott csak két ember beSzéll. Ha ebbe a városba ir, irjon magyarul. Védjük meg földünket, a melyet már kikezdték a Tengerszemmel. Lehetne jobban, összetartóbhan és egyetértve rendelkezni a haza felett és törvényeket hozni. T. túloldal, az én nézetem szerint az önök hibája az, hogy nem ismerik a magyar nyelvet, mert bele van oltva a népbe a német nyelv s az ország nagyjai előbbre becsülik az osztrák beszédet és a himnuszt, mint a magyart. Egyik követelésem az, hogy álljon fenn Magyarországon magyar tisztek alatt önálló magyar hadsereg, a kMel meg lehet védeni Magyarországot, másik követelésem az, legyen önálló független Magyarország, elég volt már a magyar nemzetnek az osztrák uralom idáig. (Éljenzés a szélsőbal old álon. > Elnök: A ház korábbi határozata értelmében a tárgyalást most félbeszakítjuk és áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, van szerencsém javasolni a t. háznak, hogy a holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésre a mai napirendet áttenni méltóztassék. (Helyeslés.) Rátkay László : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Tessék! Rátkay Lászlő: A házszabályokhoz kérek szót, és pedig azon a czimen, hogy, a mint méltóztatik látni, mindenkor vigyázok, a mint mindnyájunknak vigyáznunk kell arra, hogy a képviselőház házszabályai és méltósága soha megsértve ne legyen. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az 1868-iki, a nemzetiségekről szóló törvény, valamint a képviselőház házszabályai azt mondják, hogy a képviselőháznak a nyelve a magyar és minden okmány és minden iromány a képviselőháznak csak magyar nyelven terjeszthető elő. A t. ház asztalára egypár nap óta le vannak téve a véderő- és pénzügyi bizottság jelentései s ezek kapcsán ide van terjesztve a közös hadseregről szóló sematizmus, mint a ház okmánya. Ez a könyv csak németül szól. Eltekintve attól a sérelemtől, a mely ebben a könyvben a katonaság részéről foglaltatik, hogy daczára a helységnevekről szóló törvénynek, következetesen minden magyar helységnevet német nyelven emlit, — mondom, ettől eltekintve, mert ez nem tartoznék a házszabály-vita keretébe — én tiltakozom az ellen, hogy a magyar képviselőház asztalára mint okmány valamely bizottság részéről egy német nyelvű könyv tétessék le. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) EelhMom a t. ház elnökségét, hogy ezen visszaélés ellenében azonnal intézkedni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Kénytelen vagyok egy kijelentést tenni Rátkay László t. képviselő urnak a házszabályokra való hMatkozással tett felszólalását illetőleg. (Halljuk!) Én ugy vagyok értesülve, — pozitMe nem mondhatom — hogy azon okmány, a melyről szó van, nem a bizottság részéről tétetett le a ház asztalára, hanem Hajdú főhadnagy ur esetéből kifolyólag a honvédelmi miniszter ur részéről. Tehát nem hMatalos, nem a bizottság részéről előterjesztett okmányról van szó, hanem a miniszter ur részéről tétetett az le mint adalék annak bizonyitására, hogy Hajdú főhadnagy neve kétszer vagy háromszor fordul elő a sematizmusban. Rátkay László : Miniszter sem terjeszthet be német nyelven okiratot!