Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225 országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. 78 Madarász Imre: A miniszterelnök ur akkor is tagja volt a többségnek, mely ezt megszavazta. Kubik Béla: Akkor is ott volt. Széll Kálmán miniszterelnök: Egyhangúlag megszavazták. Kubik Béla: Nem ér az semmit, most mo­sakodni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szoká­som mosakodni, egyhangúlag megszavazták. Madarász Imre: Ha önök azt mondják, hogy a koronát ne vonjuk bele a vitába, akkor valakit felelőségre kell vonni. Kubik Béla: Mi is hibásak voltunk, hogy élesebbé nem tettük a dolgot. Szatmári Mór: A kormány vezeti a parla­mentet, elsősorban a miniszterelnök felelős. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Madarász Imre: Miként történhetett meg az, hogy mi magyarok ezer év óta birt tulaj­donunktól oly igazán szégyenletes módon meg­fosztattunk . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Biró fosz­totta meg! Madarász Imre: akkor, mikor olyan tenger pénz- és véráldozattal fentartott katonaságunk mellett nekünk Magyarország te­rületi épségének fentartására még a király is esküt tartozik tenni? Babó Mihály: És tesz is. Madarász Imre: És tesz is és tett is. Ráth Endre: Nem az első eset, hogy meg­szegték. Madarász Imre: Ez csaknem képtelenség­nek, lehetetlenségnek látszik. Ráth Endre: A királyi eskü is már csak egy rongy. Madarász Imre: Képletesen ugyan, de azt gondolom, igy történhetett mégis, hogy mikor a mi őseink, a mi rettegett elődeink, ezt az országot elfoglalni jöttek, turul madár szál­lott előttük a légben, az vezette őket ide az ősi hazából, az jelezte itt benn a seregnek útját és vitte őket diadalról-diadalra. Ez a turul madár jelölte meg szárnyai legyintésével, lábai érintésével az uj haza földjének határát, melyet azután a mi dicső elődeink el is foglaltak, meg­hódítottak az utolsó lábnyomig, és mint szent, örökölt tulajdont vettek birtokukba. Most pedig, t. ház, nekem legalább ugy tetszik, hogy bizonyosan egy más madár járha­tott ott, talán a bécsi kétfejű sas, talán annak a szárnyai árnyékától nem láthattak tisztán a miniszterelnök_ úrék, az vezette félre és irányí­totta őket, (Mérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) azért nem tudták megmenteni a haza határát és megvédeni a nemzet érdekét. (Jjgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a hadsereg! az a nagy hadsereg, a melyre mi évenkint száz meg százmilliót költünk, a mely most is az ujonczlétszám felemelését, szóval áldozatot köve­tel tőlünk, az a nagy hadsereg még csak arra sem volt hatással, hogy legalább addig, a niig a KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. Tengerszem ügye el nem dőlt, visszatarthatták volna a perlekedő szomszédokat, hogy ott, mint idegen, vad népek be ne törtek volna. Hiszen tudom én azt, t. ház, hogy mi ott a Tenger­szemnél nem háborúskodtunk és ott a hadsere­günk nem lehetett jelen, de meggyőződésem és gondolkozásom szerint egy nagy hadseregnek különösen ott, a hol még holmi nagyhatalmi állásról is ábrándoznak, egy olyan nagy had­seregnek ugy háborúban, mint háborún kMül, békében meg kellene lennie a maga súlyának, a maga tekintélyének. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Első sorban a honvédség­nek kellett volna odamenni. Madarász Imre: Ha nem rendelkeznek vele ! Kubik Béla: Nem mernek! Madarász Imre: Azt nem merik, abban nincs bizalom. Még csak egyet legyen szabad e tekintet­ben megjegyeznem. (Halljuk! Sálijuk!) T. ház! Ott van a horvát útlevelek kérdése. Min­den magyar ember megdöbbenve és igazán hazafias fájdalommal és felháborodással látta a magyar állam egységének és magyar jellegének ezen feladását. (Igaz ! Ugy van! a szélsobalól­äalon.) Feljajdulással, megdöbbenve és fájlalva fogadta azon szomorú tényt, hogy a horvát útleveleken a magyar állami nyelv, a_ magyar, olyan szégyenletesen mellőztetett. (Elénk he­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Popovics Vazul István: Pozitív törvény alapján ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mert paktáltak önök!) Bakonyi Samu: A magyar nyelvet nem zárhatja ki a törvény Magyarországról! Popovics Vazul István: Az a mi törvény­ben biztosított jogunk! (Egy hang a szélsö­baloldalon : Arra nincsen törvény, hogy a ma­gyar nyelv ne legyen ott!) Van rá pozitív tör­vényünk ! (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon,) Madarász Imre: Nem önöket teszszük fele­lőssé, hanem a felelős minisztert és a többsé­get. Nem elég már az, t. ház, hogy a katona­ság, a melynek részéről most is oly nagy áldozatokra vagyunk felszólítva, hogy az a ka­tonaság megtagadta a magyar nyelv jogát és a magyar nyelvnek kiküszöbölésével kiküszöbölte a saját köréből a magyar hazafias szellem leg­kisebb mértékét ; nem elég, hogy a nemzetisé­gek a magyar helységnevek miatt feljajdultak és tiltakoztak itt is, meg amott is; nem elég, hogy a magyar állam állami nyelve mellett egyfelől a románok, másfelől a tótok szintén hasonló jogot vindikálnak a maguk nyelvének és követelik azt, hogy a megyéknél és az egy­házaknál az ő saját nyelvükön vezessék a jegy­zőkönyveket. Sőt tovább megyek, nem elég az, hogy ebben a házban épen a túloldalról gróf Andrássy Gyula képviselő ur is megtagadta a katonaságnál a magyar nyelv jogát, most még 10

Next

/
Thumbnails
Contents