Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

58 225. országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. siteni, mi vissza fogunk vonulni. A nemzet ereje a következő kormányt elsepri, akkor jövünk mi vissza, akkor fogjuk érvényesíteni elveinket, és akkor fogjuk a nemzet jogait érvényre juttatni. Ez oly hazafias kijelentés volt, a mely előtt hogy meghajoltam, a melynek hogy még politikai működésemet is alárendeltem, nem szégyenlem, sőt büszkén állítom, hogy ezt hazafias kötelességemnek tartottam. Ha a nemzeti párttal így állunk, hogyan állunk azokkal az u. n. régi szabadelvűekkel? Sajnos, még rosszabbul, mert itt legalább megvolt a nemes akarat, megvolt a nemes törekvés, és én hinni akarom, hogy még most is megvan. De a régi gárda, az egy inventár-tömeg, a mely mindig Bécs rendelkezéseinek törekszik eleget tenni, a mely régi gárdának legfőbb törekvése Bécsnek kedvében járni, hogy a hatalmat lentarthassa. (Ugy vanf Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most pedig kétszeres okuk van erre és ez a szerencsétlensége ennek a nemzetnek. Azért mondtam én, hogy ezért hiszem, hogy csak igy jöhetett létre ez a katonai javaslat, mert látta Bécs, hogy ugy a nemzeti párt, mint a régi szabadelvű párt nem tud, nem mer, nem képes akcziót kifejteni, mert mindegyik a hatalomra törekszik; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mindegyik hatalomra akar jutni és hogy ő jusson a hatalomhoz, kész minden nemzeti érdeket alárendelni ; egyedüli politikai érdeke az, hogy a koronának járjon jobban kedvében, hogy a korona bizalmát és ezzel a hatalmat el tudja nyerni. (Ugy van

I Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy ez a szabadelvű párt teljesen képtelen és tehetetlen — a régi szabadelvű pártot értem — az önálló akczió kifejtésére, hogy ők legjobb meggyőződésüket nem merik nyíltan kifejezni, hogy ők egyáltalában semmiféle akczióba belemenni nem mernek, még ott sem, a hol a magánbecsületről van szó, arra fogok majd pár példával szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Itt volt a Singer Zsigmond esete. Hogy állott ez a dolog ? Grr. Apponyi Albert és a nemzeti párt egy memorandumot készített, melyet átadott a kormánynak, és a mely memorandumban ők hazafias nemes elveiket, követeléseiket a katonai törvényjavaslattal szemben érvényesíteni törekedtek. Ez nemes, hazafias, nagy cselekedet volt, de ha az komoly akart lenni, — a miben nem kételkedem — magának gr. Apponyinak, magának a nemzeti pártnak kellett volna törekednie arra, hogy ez nyilvánosságra kozassék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én nem tudom, Singer Zsigmond ur hogyan kapta meg ezt a memorandumot, de azt tudom, hogy az egész világon a sajtónál bevett szokás, — képességük szerint százezreket, sőt milliókat áldoznak arra, — hogy politikai és egyéb titkokat megvásároljanak. Etikailag ehhez nem akarok hozzászólani. Lehet, hogy az nem helyes, de a gyakorlat az, hogy egész Európában minden nemzetbeli sajtó iparkodik mindenféle titoknak bármilyen áldozat árán is a birtokába jutni. És nem volt rá eset még Európában, de talán a világon sem, hogy ezért a szerkesztőt felelőségre vonták volna. Hát hogyan lehetett akkor ebben az esetben felelőségre vonni Singer Zsigmondot, a mikor joga, sőt kötelessége a sajtó felfogása szerint nyilvánosságra hozni egy olyan dolgot, a mely nemcsak Magyarországot, sőt egész AusztriaMagyarországot, de talán a külföldet is érdekelte. Hát nem volt jogos, t. ház, az eljárás vele szemben. Zárt ülésben ennek az embernek még a becsületét is megtámadták és a szabadelvű párton, bár tudták, hogy helytelen az eljárás, nem akadt egyetlenegy ember sem, a ki meg merte volna az igaz ügyet védelmezni. Széll Kálmán miniszterelnök: Én védtem! Olay Lajos: A miniszterelnök ur védte, de ez nem elég. (Derültség a jobboldalon.) Méltóztassék csak visszaemlékezni Ábrányi Kornél esetére, a ki szintén egy politikai titkot közölt a lapjában. A bíróság ment be akkor a szerkesztőségbe, bogy nyomára jöjjön annak, hogy ki a politikai titoknak az elárulója. Ábrányi Kornél revolverrel a kezében védte meg a sajtószabadságot és védte meg a titoknak a közlőjét. És mi itt az ellenzéken, velem együtt, küzdöttünk a sajtószabadság érdekében és hangoztattuk, hogy Ábrányi Kornél mentelmi joga meg van sértve. És mi történt most itt? Singer Zsigmondot a t. túloldal meggyőződése ellenére kiszolgáltatta, mert félt az ellenzéktől. (Derültség a jobboldalon.) Megmondom ennek is az okát, ne méltóztassék azt rossz néven venni. (Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok senkit meggyanúsítani, én nem akarom azt hinni, hogy ugy van, sőt előre kijelentem, hogy nem hiszem, hogy ugy van, hanem mondják meg önök, hogy igazam van-e ? ha nincsen igazam, szívesen visszavonom az állításomat. (Halljuk! Halljuk!) Itt van Rakovszky István t. képviselő ur kezében a fekete könyv, a melybe 70 — 72 kormánypárti képviselőnek a neve van bejegyezve, a kik ellen akkor jelent be inkompatibilitást, a mikor akar. Én nem hiszem, hogy azok csakugyan inkompatibilisek, de tényleg nagyon sokan vannak ott, a kik a közgazdasági téren működnek szövetkezeteknél, egyes más intézeteknél mint igazgatók és bár hiszem, hogy ha ellenük az inkompatibilitás bejelentetnék, nem mondanák ki őket inkompatibiliseknek és felmentetnének, ele félnek a hajszától. És már most tekintettel arra, hogy először a hatalmat meg akarják tartani, másodszor, mert félnek a hajszától, mert félnek Rakovszky nagyhatalmától, (Nagy derültség a jobboldalon. Felkiáltások a néppárton: Éljen Rakovszky!) nem mernek semmit sem cselekedni. (Derültség és zaj a jobboldalon; felkiáltások: Lássuk a fekete könyvet! Hol van a fekete könyv? Folytonos zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a szélsöbálol/lalon: Ide vele a ház asztalára! Lássuk a fekete könyvet! Folytonos zaj.)