Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 Rakovszky István (a terem közepén): Itt van ebben a nagy könyvben, az inkompatibilitási törvényben! {Derültség és zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Felkiáltások a jobboldalon: Hol van a felcetekönyv ?) Olay Lajos: Nagy bajoknak a szülőoka az, t. képviselőház, hogy a régi szabadelvű párt nem mer megmozdulni. Higyje meg a t. képviselőház és az ország, hogy ma tula.jdonképen két táborból áll ez a nemzet. Az egyik a szabadelvű, a másik a klerikális tábor. A szabadelvűek nem mernek megmozdulni, mert a kellemetlenségektől félnek, de a klerikálisok bátrak és erősek. Förster Ottó : Hol vannak ? Mutasd meg! Olay Lajos: Én azt hiszem, hogy ugy, mint az egyházpolitika alkalmával, az összes klerikálisok minden pártból összeálltak, szövetkeztek: ugy szövetségben vannak most is; vigyázzanak reá, nagyon jól tudjuk Magyarország négyszázados történetéből, hogy ha Bécsnek, az uralkodó-családnak, a kamarillának szüksége volt valamely nemzeteilenes dolog végrehajtására, soha sem a nemzet jobbjait kereste, hanem azokat, a kik készek és hajlandók voltak terveik, czéljaik végrehajtására; vigyázzanak reá, ebből a gyengeségből, a mely önöknél világosan látható, be fog következni rövid idő alatt, nem akarok jós lenni, a klerikális kormány megalakulása. Ha ez a klerikális szövetkezés csakugyan kormányra jutna, az azután igazán minden lesz, csak nem magyar, nem fog magyar politikát csinálni, hanem Bécsnek és Bómának fog szolgálatába állani. Förster Ottó: Azért küzdünk veletek! Olay Lajos: Ha az én elveim mellett, akkor mindig nagyon szívesen veszem! Ha a kormánypárt csakugyan oly egységes volna, mint a régi időben volt! Emlékezzenek csak vissza az egyházpolitika idejére, a mikor a szabadelvű párt talpára állott és Bécsnek azt a törekvését, a melylyel Héderváryt akarta kormányelnökséggel megbízni, meg tudta hiúsítani! De ma ez a háborgó párt nem bir semminek ellenszegülni, ma ez a párt semmi mást nem tekint, csak lesben áll az egyik részen és a másik részen, hogy mikor jön már meg az ideje neki. mikor juthat ő a hatalomra, Ha ez nem igy volna, akkor, engedelmet kérek, én semmiféle katonai javaslatot meg nem szavaznék, mert én a közös hadseregnek egy krajczárt sem adok, én katonát csak a magyar hadseregre szavaznék meg. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) De önök is ott a túloldalon, ha csak egy kissé gondolkodtak vagy figyelemmel lettek volna a nemzet teherviselési képességére, legalább józanul, okosan kétfelé osztották volna ezt a törvényjavaslatot., Nem állítom, hogy ezt nem lehetett volna megokolniuk, és lehetett volna küzdeniök abban az irányban, hogy a katonaság részére csak az úgynevezett Haubitz-ágyúkat és az azokhoz szükséges négy-öt ezer embert kérték volna márczius 11-én, szerdán. 59 megszavaztatni; mert ezt megokolhatták volna azzal, hogy a katonákat, a melyeket adunk, azért adjuk, hogy biztosítva legyen a hadsereg ós legalább olyan fegyverekkel legyen ellátva. mint a minővel a többi seregek el vannak látva. Hanem az önök részéről még ezt sem hallottam, önök még ezt sem merték indítványozni, még azt sem, hogy jól van, oszszuk kétfelé, emezt megszavazzuk, a többit azonban még a kormánypárt sem szavazhatja meg, mert az már túlhaladja a nemzet teherviselési képességét. Igaz, hogy azt mondhatják önök, hiszen mi a honvédségre mindent megszavaztunk.. Elég hiba volt, hogy 1896-ig, a mint Barta Ödön t. barátom szépen kifejtette, 142 milliót, évenkint 4,600.000 forintot dobtunk ki a honvédségre, mert a nemzet mindig kész áldozatra, ha a nemzeti hadseregről van szó; s elég hiba volt, hogy sokáig azt hittük, hogy a honvédség a magyar hadseregnek magja lesz és szívesen szavaztunk meg minden előterjesztést. Sajnosán láttuk azonban, hogy az a honvédség nem a magyar hadsereg magja, hanem most már határozottan a közös hadsereg kiegészítő része. De hát hogy Bécsben igy mernek a magyar nemzettel bánni, annak más oka is van. (Halljuk! Halljuk.! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Sajnos, hogy ugy van, de meg kell mondanom, hogy más nemzeteknél, még Ausztriában is a cseh, morva, vagy akármelyik népnél, ha ő Felsége, a király megkérdi a nemzet vezetőit és illetőleg megkéri, azt mondván neki, hogy nagyhatalmi érdekből, dinasztiái érdekből ezt vagy amazt cselekedje: az a vezérférfiunyilj tan oda feleli, hogy: »Én hiába ígérem, meg Felségednek, mert a mint a nemzet megtudná ezt, vagy mihelyt én ezt kijelenteni merném, engem rögtön megsemmisítenének, rögtön lehetetlenné tennen ek.« Sajnos, minálunk ez nem igy van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nálunk — sajnos — nemcsak magában a kormánypártban az egyének egyenkint és pártonkint versenyeznek a hatalomért, hanem, ettől eltekintve, a politikai vezérférfiak sem olyanok, mint más nemzeteknél. Nem azért vezérférfiak ők, hogy a nemzetnek szolgálatot tegyenek, hanem azért, hogy a miniszterelnök állását megnehezítsék, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ugy, hogy a miniszterelnök, ha akarna is valami jót tenni, ha akarna is erélyes lenni, ezt nem te heti, nem meri tenni, nem akarja tenni azért mert ott van a háta mögött tiz-tizenöt ember, a kik mindenre képesek és készek, a kik felajánlják magukat bármely perezben, a kik túlliczitálni készek magát a miniszterelnököt is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Én, t. ház, nem akarok tovább foglalkozni ezzel a javaslattal; csak kijelentem, hogy én e javaslatot vészthozónak tartom hazámra és nemzetemre és azért azt nem fogadom el. (Elénk 8*